“világosság gyúl majd” – Jósa András – múltbatekintő

“világosság gyúl majd” – Jósa András – múltbatekintő

„Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt magyar talajon… Regényt kell írni róla…” – nyilatkozta Krúdy Gyula egy margitszigeti interjúban. A kiállítás témája és célja egy izgalmas keresztmetszetet adni a múzeumalapító Jósa András sokszínű, gazdag életéből, mely átszeli a 19. század második felét és lezárul az első világháború végével. Jósa András (Nagyvárad, 1834 – Nyíregyháza, 1918) sokszínű életútját és gazdag munkásságát szinte lehetetlen vállalkozás pár szóban bemutatni, a róla szóló kiállítás erre tett kísérletet. Egykori rendhagyó dolgozószobája a látgatók elé varázsolja lénye sokszínűségét, illetve belecsöppenhetünk egy ásatási jelentbe is.

Ki is volt Jósa András? Polihisztor, orvos, régész, múzeumalapító, újító, utazó, férj, családapa, író, az elesettek és szegények támogatója, zeneszerető és zenész, állatszerető, jó humororral megáldott, csupa nagybetűvel EMBER.

No de hívjuk segítségül Krúdy Gyulát, aki érzékletesen idézi meg előttünk Jósa András alakját:

„A hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt.”