Magyar műfordítás az olaszországi emigrációban

Öt évvel a második világháború befejezése után, az új évtizedben az emigrációban élő magyarok már berendezkedtek új, kényszerűségből választott hazájukban, de akárcsak a hajótöröttek a hazatérés reménye nem veszett ki a szívükből. Talán jobb is, hogy nem tudták, sokan közülük soha többé nem léptek magyar földre. Ez történt a nagyváradi születésű egykori miniszterelnöki sajtófőnökkel, a Magyar Rádió műsorigazgatójával, majd irodalmi vezetőjével, Nagyvárad főispánjával dr. Hlatky Endrével is. Miután ő volt az, aki 1944. október 15-én a Horthy-proklamáció beolvasását a rádióban bejelentette, a nyilasok már másnap letartóztatták. Tettéért szinte azonnal német koncentrációs táborba került, számos sorstársával – többek között Kállay Miklós miniszterelnökkel – együtt. Szabadulása után Olaszországban élt. Családi kapcsolatai révén szoros barátságot ápolt a Katolikus Szemlénél újságíróként dolgozó és római emigrációban élő Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera írónővel. Irodalmárok voltak mindketten, az írás a mindennapjaik része volt. Hlatky Endre pedig műfordítással is foglalkozott szabadidejében. Így történt, hogy a Vásárhelyi Verától ajándékba kapott francia nyelvű szabad, prózai fordításban megjelent ám eredetileg kínai versek gyűjteményét a „La Flute de Jade” című kötetet, 1950 januárjától májusig lefordította magyarra, rímes műfordításban. Mellesleg kijavítva a francia szerző hibáját is, hiszen az inkább elhallgatta, hogy a verseket ő is tolmácsolja csupán, ám Hlatky több nyelven beszélő, rendkívül művelt ember volt, s a versek egy részét már ismerte így leleplezte a turpisságot. A gyűjteményt kéziratos formában, vászonkötéses naplóban végül 1950 karácsonyára adta ajándékba Vásárhelyi Verának, akitől a francia „La Flute de Jade” című kötetet kapta. Vásárhelyi Vera pedig immár „A Jáde fuvola” címmel, magyarul „kapta vissza”.

Kertész Tünde Fruzsina történész