Amikor a régész is csak irigykedik

A Jósa András Múzeumot időről időre meg szokták keresni leletbejelentéssel kapcsolatban. Így tett ez év elején egy fábiánházi Veress László, akinek szántás közben a gép fordított ki fémtárgyakat a földjéből. Amikor még lehetett múzeumba járni, Egerben akadt meg a szeme egy, az övéhez hasonló kiállított tárgyon, és eszébe jutott, hogy ilyen neki is van “fenn, a padon”. Kollégáink kimentek, és kiderült, hogy egy remek állapotban megmaradt késő bronzkori csákányról, illetve egy hasonló korú füles tokosbaltáról van szó. A bejelentő helyesen járt el, mert az 1711 előtt a földbe került tárgyaknak a múzeumban van a helyük. Beszélgetés közben említette, hogy talált már korábban is fémeket földművelés közben, majd megmutatott egy általa kaparónak vélt tárgyat, melyet a kollégák bronz lándzsahegyként azonosítottak nagy csodálkozás és jó értelemben vett irigykedés közepette. Az egyszeri régész szája nem hogy három, hanem már egy ilyen lelet után is hetekig felfelé görbül. Fábiánházát a munkatársak úgy hagyták el, hogy megegyeztek a terület tavaszi átnézésében, természetesen úgy, hogy a mezőgazdasági munkát ezzel ne zavarják. Minden leletnek örülünk, de számunkra akkor van igazán értéke, ha a lelőhelyet is ismerjük.

Piros-Pozdora Máté

régész