· Gyűjtemények ·
Régészeti gyűjtemény
A nyíregyházi Jósa András Múzeum máig legnagyobb és legfontosabb gyűjteménye a régészeti. Köszönhető ez a múzeumalapító Jósa András érdeklődésének. Az ő célja kezdettől fogva az volt, hogy a megye földjében rejtőző emlékek méltó helyen kerüljenek megőrzésre. Szinte szimbolikus értékűnek is tekinthetjük, hogy a múzeumi gyűjtemény első darabjai is régészeti tárgyak, az 1868 novemberében megásott egyik geszterédi halomsír római kori leletei. A régészeti gyűjtemény fontosságát pedig az a tény vetíti előre, hogy ezeket a tárgyakat rögvest bemutatják a frissen induló Archaeológiai Értesítő (az egyik legfontosabb magyar régészeti folyóirat) első számában.
Jósa doktornak sikerült Szabolcs megye minden pontján mozgósítani nemesi származású barátait. Elsősorban ezeknek a jó kapcsolatoknak köszönhető, hogy a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott. Az ekkor létrehozott Szabolcsvármegyei Múzeum alapját a Jósa András által már évek óta szorgosan gyűjtött régészeti leletek jelentették. A régészeti tárgyak száma két év (1871-re) alatt 2000-re nőtt, 1162 éremre és 238 más tárgyra.
Jósa András gyűjteményének talán egyik legértékesebb és legszebb része a bronzkori és kora vaskori depot-kollekció. A honfoglaló leletek mellett alighanem épp ezekkel lehetett a “nyíri pajkost” leginkább megörvendeztetni. Nagy gonddal egyenként rajzolgatta végig szeretett bronztárgyait, s csaknem valamennyinek elkészítette üvegnegatívra a csoportképét is. A Jósa András Múzeum – a Nemzeti Múzeum után – az ország második leggazdagabb bronzkincs gyűjteményét őrzi.
Ugyancsak itt található meg az ország talán máig leggazdagabb honfoglalás kori gyűjteménye, melyet olyan lelőhelyek fémjeleznek, mint Geszteréd, Rakamaz, Kenézlő, Eperjeske, s még hosszan sorolhatnánk. A múzeumnak nem akadt olyan igazgatója, aki ne szentelt volna különös figyelmet e ragyogóan gazdag lelethorizontnak. Jósa András, Kiss Lajos, Csallány Dezső, Dienes István, Németh Péter egyaránt gyarapította e gyűjteményt. A honfoglaló temetők dokumentálásában mutatkozott meg talán leginkább Jósa András korát megelőző tevékenysége: a sírrajzok, temetőtérképek (elegendő csupán utalnunk arra a tényre, hogy László Gyula nagyhírű alapvetését A honfoglaló nép életéről éppen Jósa adattári anyagai alapján készíthette el. Az 1900-as évek elején 1940 kőkori, 1993 db réz- és bronzkori, 1301 db La Tène kori, 110 db népvándorlás kori, 754 db honfoglalás kori és 37 db különféle időből való tárgy volt található a múzeumban.
A régészeti leletek gyarapodása a múzeumalapító halála után sem állt meg. Utóda, Kiss Lajos is igen nagy szorgalommal végezte a veszélyeztetett lelőhelyek mentését annak ellenére, hogy őt a néprajz és a képzőművészet sokkal jobban vonzotta.
Az igazi növekedés azonban a második világháború után indult meg, egyrészt az ötvenes, másrészt a kilencvenes évek nagy területet érintő földmunkákkal járó beruházásai nyomán.
évi államosítás után, Dr. Nyárády Mihály kapott megbízást az intézmény ügyvezetésére. A kapott feladatot: a romos múzeum életrehívását, az állandó régészeti és néprajzi kiállítás elindítását 1951-ben sikerrel oldotta meg. Így a múzeum tárgyi állománya rohamosan megduzzadt. A régészeti tárgyak darabszáma meghaladta a 100000 db-ot. A tárgyi állomány gyarapodása tekintetében, Szabolcs-Szatmár megyekörülbelül a harmadik –negyedik helyre jutott előre a megyék sorában!
Múzeumunk jelenleg 281859 db-os (leltározott) régészeti anyagot őríz. Állatcsont állománya 19759 db-ot számlál, antropológiai csontvázak száma pedig 843 db.
Történeti gyűjtemény
Helytörténeti gyűjtemény
Helytörténeti gyűjtemény, mely az egykori Szabolcs vármegye, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén gyűjti a tárgyi anyagot. Algyűjteményei között jelentős szerepet játszik az I. világháborús jelvénygyűjtemény, Szabolcs vármegye községpecsétnyomói, a vármegyei zászlók és a nyíregyházi katonaság történetét megjelenítő militaria gyűjtemény, mely a katonakiállítás alapját is képezi.
Történeti dokumentumtár
A több, mint tizenhat-ezer darabot számláló Történeti Dokumentum Gyűjtemény története 1967-re nyúlik vissza, amikor a múzeum akkori történészei érdemesnek találták városunk és megyénk történetére vonatkozó papír alapú tárgyakat leltárba venni. A gyűjteményt elméletben több típusú tárgycsoportra bonthatjuk, bár a leltárkönyv nem tesz különbséget azok jelentőségére nézve. Fontos csoportját képezik a levéltári anyagokhoz hasonló dokumentumok, azaz Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye történetére vonatkozó iratok. Így példának okáért Nyíregyháza város 1753-as, Károlyi Ferenc által kiadott telepítési pátensei közül az egyik (az 1753. május 16-i) példányát a múzeum Történeti Dokumentum Gyűjteménye őrzi. Számos irat található a város céhes iparával kapcsolatban is 1818-tól kezdődően, amikor a a helyi mesteremberek saját céheket alapíthattak Nyíregyházán. A történeti iratok napjainkig megtalálhatóak a gyűjteményben.
Fontos csoportot alkot a Történeti Dokumentumok tárgyai között a plakátgyűjtemény. Az 1800-as évek második felétől találhatóak színházi, moziplakátok, de szép számmal vannak politikai és közéleti hirdetmények, hírdetések is. A gyűjteményt kezelő történészek a választási anyagok begyűjtését is feladatul tűzték ki maguk elé. Így a jelenkori választások országos és megyei szintű (természetesen nem teljes) anyaga is megtalálható a múzeumban.
A következő csoport a képeslapok és fényképek. A történeti dokumentum gyűjtemény több száz levelezőlapot és fotót őriz. Legnagyobb számban Nyíregyháza és a megye településeinek képeslapjai találhatók meg, de más magyarországi és külföldi lapok is jellemzőek. A fotógyűjtemény is számottevő. Már a 19. század közepéről is vannak fényképei a múzeumnak, amelyek témájukban teljesen változóak.
A jelentősebb csoportok mellett természetesen más papír alapú tárgyakat őriz és gyűjt intézményünk, így például a városi régi térképek, meghívók, buszjegyek, újságok, röplapok, csokipapírok is bekerülhetnek a múzeumi raktárakba. Mivel az élet mindig megy tovább, a múzeumnak is lépést kell tartania a korral és meg kell kísérelni a lassan eltűnő értékeket begyűjteni a múltból a jelen és a jövő számára.
Numizmatikai Gyűjtemény
A Jósa András Múzeum numizmatikai gyűjteménye több, mint 50.000 darab éremből áll. A gyűjteményt még a múzeumalapító Jósa András alapozta meg. Az igazi felfutás azonban Kiss Lajos igazgatósága idején, illetve az 1960-as évektől figyelhető meg.
Kiss Lajos nagy figyelmet szentelt az éremanyag gyarapításának, ekkor került a gyűjteménybe az ókori kollekció jelentős része, mind magánadomány révén. Az anyag egészen a kr.e IV. századtól tartalmaz érmeket, amelyben görög, egyiptomi és karthágói veretek is megtalálhatók. Adomány révén állt össze a római anyag is, annak császárkori főleg bronz (sestertiusok, dupondiusok, asok) és dénár gyűjteménye.
Az 1960-as évektől aztán több olyan hatalmas lelet is bekerült a Jósa András Múzeumba, amelyek igen fontos lenyomatai a 16-17. század megyei pénzforgalmának. A Nyíribroinyból előkerült több leelt, a Nyírtelekről bejött dénárleelt, az ecsedi Árpád-kori pénlelet egyenként több ezer darab éremmel gyarapította a numizmatikai gyűjteményt.
Az 1990-es évek közepétől aztán újabb leletek kerültek be a múzeumba. Ezek közül kiemelkedik az országos hírű újfehértói aranyéremkincs, a több, mint 4000 darabos kisvarsányi lelet, illetve a Rakamaz mellett talált római köztársaság-kori dénárlelet.
Képzőművészeti Gyűjtemény
A Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményét az intézmény egykori igazgatója, Kiss Lajos alapította. A neves néprajzkutató azon törekvése, hogy a már meglévő régészeti és néprajzi gyűjtemények mellett egy képtárat hozzon létre, valószínűleg hódmezővásárhelyi élményeinek hatására születhetett. Kiss Lajos kapcsolatban állt Tornyai Jánossal, Endre Bélával, Várady Gyulával és baráti viszonyok fűzték Rudnay Gyulához is. Az ő segítségükkel kezdett a képtár megalapításához még 1921-ben. Jelentős Tornyai, Rudnay, Hegedűs László és Endre Béla alkotások kerültek a múzeum gyűjteményébe ily módon még az adott évben.
Az első évtized gyűjtése nehézkesen ment és 1933-ra is csupán 53 tétel szerepelt a képzőművészeti anyagot nyilvántartó leltárban. A háborús évek sem kedveztek a műtárgygyarapításnak, a II. világháború végére a képzőművészeti gyűjtemény állománya mindössze 150 darabot számlált.
A múzeumnak új épületbe (egykori Pénzügyigazgatóság) való átköltözése után, Dr. Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgató és a múzeum akkori művészettörténésze, Koroknay Gyula új stratégiát dolgoztak ki a képzőművészeti gyűjtemény gyarapítására. A stratégia lényege abban állt, hogy elsősorban a Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár megyében élő és dolgozó, illetve az innen elszármazott művészek alkotásaival igyekeztek gazdagítani a múzeum gyűjteményét. (Ez a gyarapítási koncepció mindmáig érvényben van.)
A legjelentősebb gyarapodások 1970-1998 között történtek. A gyűjtemény nagy részét ezért is a kortársművészeti alkotások teszik ki. Olyan rangos, helyi művészek alkotásai találhatók meg múzeumunkban mint: Barzó Endre, Berecz András, Diószegi Balázs, Huszár István, Kádas István, Ősz Dénes, Pál Gyula, Sebestyén Sándor, Schubert Ernő, Szikora Tamás, Váci András és még sorolhatnánk.
A kortársművészeti alkotások gyűjtése mellett, a múzeum mindig is nagy gondot fordított, a már meglévő kollekciók bővítésére, a helyi jelentőségű, régebbi korok művészetét dicsérő alkotások gyűjtésére.
A mintegy 46 darabot számláló Benczúr gyűjtemény, melyet a festő özvegye (Ürmössy Boldizsár Kata Piroska) 1921-ben adományozott Nyíregyházának, 1950-ben került múzeumunk nyilvántartásába, és azóta is folyamatosan gazdagodik.
Képzőművészeti gyűjteményünkben található többek között a XVIII. század végén keletkezett, Wrabetz Franz nevéhez köthető ún. „Vármegyei-ősgaléria”, de a gyűjteményünkhöz tartoznak a Vay család tagjairól készült XVIII-XIX. századi portrék is. A festmények és grafikák mellett különleges egységet alkotnak a képzőművészeti gyűjtemény keretén belül Petrikovics László, egykori orvos, múzeumalapító és műgyűjtő emlékérmei, plakettjei, melyek száma elérte a 180-at.
Ugyancsak külön kollekciót képeznek a gyűjteményen belül Schubert Ernő alkotásai, melyek 1971-ben, mint a Magyar Nemzeti Galéria ajándéka kerültek a múzeumba, valamint a berlini származású Büttner Helén rajzai, vázlatai és festményei. A 97 darabból álló Büttner anyag egy része minden bizonnyal Anarcson, a Czóbel kastély körül születhetett, ahol Büttner Helén éveken át szívesen látott vendége volt Czóbel Minkának.
Mindezek mellet 2007 óta kortárs fotógráfia gyűjtésével is foglalkozunk, mely korábban nem volt gyakorlatban a Jósa András Múzeumban.
Iparművészeti Gyűjtemény
Iparművészeti alkotások gyűjtésével mondhatni alapítása óta foglalkozik a Jósa András Múzeum, bár az a pár iparművészeti jellegű tárgy, amely Jósa András és Kiss Lajos igazgatósága alatt került a múzeumba zömében magánszemélyek ajándéka volt. Az első jelentős gyűjtések 1950 után történtek, amikor a volt Városi Múzeum megmaradt anyagát a Jósa András Múzeumba olvasztották, s vele együtt ide került a Saáry Sándor hagyaték is. Ennek a gyűjteménynek volt a darabja a XVII. század környékén készülhetett, gondosan megmunkált „Wallenstein ezüstpohár” is, melynek készítője mind a mai napig ismeretlen számunkra.
Itt őrizzük Szabolcs vármegye céhes anyagának egy részét is: a nyíregyházi csizmadia társaság társpoharát 1834-ből valamint a nyíregyházi festők céhének sárgarézből készült pecséttartóját 1846-ból. Kiemelkedő darabja a gyűjteménynek a bodrogkeresztúri bodnár céh boros kannája 1825-ből.
Egyik legjelentősebbnek tartott együttese az iparművészeti gyűjteménynek az a 12 személyes ezüst étkészlet, amely Dessewffy Géza egykori Monarchia-beli vezérkari ezredes tulajdonát képezte. A készlet a XIX. század első harmada és a XX. század eleje között készült. Az eredeti, magyarországi, elsősorban felvidéki mesterek által készített tálalóeszközöket, sótartókat, hat személyre szóló villákat, kanalakat a későbbiekben pesti és bécsi mesterek által készített villákkal, kanalakkal és késekkel egészítették ki.
Helytörténeti szempontból is jelentős az ún. „Szabolcs vármegyei ezüst étkészlet”. A 131 darabos készletet, melyet egykor a főispáni fogadásoknál használták, Sándor Rezső nyíregyházi órás és ékszerész készítette a XX. század elején.
Némelyik tárgy nem annyira iparművészeti jelentőségénél fogva, hanem az egykori tulajdonoshoz való kötödése révén került a múzeum nyilvántartásába. Így került gyűjteményünkbe Benczúr Gyula bútorainak és személyes jellegű tárgyainak pár darabja, például festőpálcája, rajzolószéke és palettája, valamint a híres költőnő Czóbel Minka petróleumlámpája is.
A gyűjtemény gazdag textilanyagának kiemelkedő darabja Ferenczy Noémi, Szent Istvánt ábrázoló, csaknem 9 négyzetméteres gobelinje, amelyet a művésznő, Nyíregyháza városának kérésére készített 1941-ben.
Bútorgyűjteményünk egyik gyöngyszeme, az a gazdagon kiképzett intarziás tálaló, mely Svájcban készült a XVIII. század első felében és ma a szabolcsi Mudrány kúriában található.
Ugyancsak itt látható egy páratlan szépségű 1870 körül készült, opál üvegből és bronzból készült állólámpa, amely egykor József nádornak, Magyarország egykori főhercegének alcsúti kastélyában lévő lámpagyűjteményhez tartozott. Mindkettő 2010-ben került a múzeumunk nyilvántartásába.
Irodalomtörténeti Gyűjtemény
Immár 150 év telt el a Jósa András múzeum alapítása óta. A neves gyűjtemény egyik fiatal ága az Irodalmi, mindössze 63 évvel büszkélkedhet. Jelen írás célja megismertetni az érdeklődőket és a szakembereket ezzel a közel 7000 darabot (és több ezer fóliót) őrző gyűjteménnyel és annak történetével.
A múzeum Irodalmi Gyűjteménye dr. Merényi Oszkárnak köszönheti születését, aki az ötvenes évek közepén a Megyei Tanács Végrehajtói Bizottságának tagjaként javaslatot tett egy irodalmi múzeum kialakítására. Az irodalmi múzeum terve ugyan nem vált valóra, de 1955 októberében a Jósa András Múzeum kebelében létrehozták az Irodalmi Gyűjteményt. Ennek gondozója lett a javaslattevő Merényi Oszkár, akit tudományos mellékfoglalkozású munkatársként alkalmaztak 1956. január 1-jétől.
Az ő munkássága idején került a múzeumba többek között a Gyűjteményt megalapozó szép számú Czóbel Minka kézirat, a nyíregyházi Bessenyei Körrel kapcsolatos iratok, levelezések, a nagykállói Műkedvelő Társaság dokumentumai.
1967-ben, új leltározási formát vezetnek be. Ekkor dr. Erdész Sándor gondjaira bízták a gyűjtemény rendbetételét. Ő átleltározza a már meglévő dokumentumokat, és a Krúdy kiállításhoz érkező Krúdy Zsuzsától ajándékba kapott anyagot is beleltározza.
1973-ban a múzeum végre méltó helyet kap a jelenlegi épületben. Az itt megrendezett kiállítások között elkészült egy új Krúdy kiállítás is. Ehhez Krúdy Zsuzsától ismét jelentős dokumentumok érkeznek. Ezek leltározását dr. Dienes Istvánné végzi el, aki másfél évig kezeli az Irodalmi Gyűjteményt. 1978 és 1989 között a Gyűjteménynek megint nem volt kezelője, pedig ezen időszak alatt értékes dokumentumokkal gyarapodott. Ekkor került ide a Váci-hagyaték, Szabó Lőrinc kéziratai, a Lukács Tihamérral és családjával kapcsolatos dokumentumok (Lukács Tihamér az első Nyíregyházáról szóló monográfia szerzőjének, Lukács Ödönnek a fia.), Krúdy Gyula „utóéletére”, s Krúdy Zsuzsára vonatkozó levelek, újságkivágatok.
Végre 1989-ben megoldódni látszott az Irodalmi Gyűjtemény gondja, ugyanis főállású irodalmi muzeológus alkalmazására nyílt lehetőség. Baranyi Ferenc hozzálátott a Gyűjtemény gyarapításához, a gyűjtött anyag beleltározásához. Neki köszönhetően jó néhány megyei vonatkozású irodalomtörténeti kézirattal, fényképpel, relikviával gazdagodott a Gyűjtemény. Váci Mihály, Krúdy Gyula, Galambos Lajos, Barota Mihály, Mester Attila, Sipkay Barna hagyatékai ekkor kerültek hozzánk. Jelentős színháztörténet anyagot (aprónyomtatványt, plakátot, fényképet) gyűjtött.
Baranyi Ferenc távozása után 2004-ig ismét elárvult a Gyűjtemény. Az azóta eltelt időszakban viszont jelentősen gyarapodott. Példaként említhető, hogy az elmúlt 14 évben érkezett hozzánk számos Váci Mihállyal kapcsolatos dokumentum, melyekkel a Váci hagyaték kiegészült. Néhány éve kaptunk ajándékba Vietórisz József hagyatékából dokumentumokat. 2009 óta pedig folyamatosan igen jelentős és értékes anyaggal gyarapszunk Halászi Aladár tanár-író jóvoltából, aki 50 évnyi szépírói, publicisztikai, pedagógiai munkásságának eredeti kézirataival ajándékozza meg múzeumunkat, s akit 2018. január 20-án a Magyar Kultúra Lovagjává avattak.
Néprajzi Gyűjtemény
Az 1868-ban Jósa András által megalakított Szabolcsvármegyei Múzeum első néprajzi tárgyai a leltárkönyv tanúsága szerint 1906-ban kerültek ajándékozás révén a gyűjteménybe. A korábbi időszakot – a múzeumalapító főorvos érdeklődésének megfelelően – a régészet határozta meg. A néprajzi gyűjtemény megalakítása és rendszeres gyarapítása Kiss Lajos nevéhez fűződik, aki 1912-ben került múzeumőrként Nyíregyházára, majd Jósa halála (1919) után igazgatóként dolgozott az intézményben 1948-ig. Ő a régészeti gyűjtemény további bővítése mellett nagy hangsúlyt fektetett a néprajzi tárgyak gyűjtésére is, s mivel nagyrészt a Rétközben, illetve a Nyírség középső részén kutatott, ezért a tárgyak többsége innen került be a múzeumba. Kiss Lajos távozása után utóda, Nyárády Mihály folytatta a gyűjtemény gyarapítását, főként a korábban is kutatott rétközi és nyírségi területekről. Mindkettejük érdeklődésének középpontjában a halászat és a gazdálkodás állt, ennek megfelelően főként e tevékenységekhez kapcsolódó tárgyakat gyűjtöttek. 1957-től Erdész Sándor fiatal néprajzos munkatársként csatlakozott a múzeumhoz, és folklórgyűjtései mellett jelentős tárgygyűjtéseket is végzett. Vízválasztónak tekinthető a gyűjtemény életében az 1970-es év, a Sóstói Múzeumfalu építésének kezdete, ugyanis az áttelepített házak berendezéséhez a paraszti élet minden kellékét, a gazdálkodás és a háztartás minden eszközét be kellett szerezni. A Múzeumfalu 1979-ben nyílt meg a látogatók előtt a szatmári és a rétközi tájegység megépülése után, és a kezdetektől a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága „kihelyezett” Néprajzi osztályaként működött. Az 1990-es évek elején a Jósa András Múzeumban őrzött néprajzi tárgyakat – a raktárak egyre szűkülő kapacitása miatt – átköltöztették a Múzeumfaluba, és a későbbiekben gyűjtött néprajzi tárgyak már ugyancsak az ottani raktárakban kaptak helyet. Az osztály gyűjtőterülete – az Igazgatóság többi múzeumához hasonlóan – a megyére korlátozódott, illetve Hajdú-Bihar északi, nyírségi részét foglalta magában. 2010-ben szükségessé vált a gyűjtemény jogi megosztása a Jósa András Múzeum és a Sóstói Múzeumfalu között: ekkor közös megegyezéssel a gyűjtemény korábbi anyaga a kezdetektől 1979-ig a Jósa András Múzeum tulajdonában maradt, míg a Sóstói Múzeumfalu megnyitását követően (1980-tól) gyűjtött tárgyak a Múzeumfalu tulajdonába kerültek át. A jogi szétválasztás nem jelentette egyúttal a gyűjtemény fizikai megosztását is, ugyanis az helyileg továbbra is a Múzeumfalu raktáraiban maradt.
A Jósa András Múzeum Néprajzi gyűjteménye mára cca. 60.000 darabot számlál. Törzsanyagát a paraszti életmód mindennaposan használt tárgyai, főként a földműveléshez, állattartáshoz kapcsolódó szerszámok, a kismesterségek eszközanyaga, valamint háztartási tárgyak alkotják. Jelentős tárgycsoportot képez a gyermekjáték-, kerámia- és textilgyűjtemény is. A műtárgyak túlnyomó többsége adományozás, kisebb része pedig pályázati finanszírozású vásárlás révén került a múzeumba.
