MINT-A-FILM

MINT-A-FILM

ÁTVETTÜK A STAFÉTÁT!

 

A Jósa András Múzeum és a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium koprodukciója

 

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum MOKK, „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című projekt keretében kidolgozott múzeumi módszertanok adaptációjának eredményeként kelt életre az első – állandó kiállításainkat diákszemmel bemutató – kisfilm.

Megszívleltük névadónk Jósa András intelmeit, melyben a következőket mondja: „Egy múzeumnak nem lehet kizárólagosan azon czélja, hogy az ősemlékeket meg mentse és megőrizze, sem pedig csak az, hogy unicumjaival dicsekedhessék hanem legfőképen az, hogy az ősmúltnak kulturemlékeit minden érdeklődőnek részére szemlélhetővé téve, az ősök iránti kegyeletet felébressze ahol ez még hortyog…”

Történetünk 2019-re tekint vissza, amikor az Iskolai Közösségi Szolgálat keretében meghirdettük MINT-A-FILM projektünket, mintha csak megéreztük volna, hogy a 2020-as esztendő pandémiás időszaka egyértelműen a digitális pedagógia/múzeumpedagógia irányába tolódik majd el. A múzeumi tanulás és szórakoztatás ma már nem egymással ellentétes fogalmak, sőt, egy sokdimenziójú és élethosszig tartó folyamatot jelölnek nem csak a diákok, de a múzeumpedagógusok részére is.

Talán a középiskolás korosztály elérése és érdeklődésének felkeltése az egyik legnagyobb kihívást jelenti a múzeumunk számára, ezért kiemelt figyelemmel fordultunk feléjük, hogy bekapcsolhassuk őket abba a vérkeringésbe, amelyet a múzeum, mint az élethosszig tartó tanulás egyik színtere kínál számukra. Igyekeztünk az információs dömping útvesztőiben keresgélő diákoknak megmutatni a helyes utat a kulturális értékeink, a tudás, az értékrend, a viselkedési minták normakövető megtartásán keresztül.

A Kölcsey Gimnázium akkor 10-es, ma 11-es diákjai, kíváncsiak voltak a múzeumban zajló munkára, lelkesítette és alkotásra serkentette őket egy-egy különleges műtárgy története, érdeklődtek a videózás, a filmkészítés rejtelmes világa iránt. A felkészülés során a kiállítások megismerése, a forgatókönyvírás, a forgatás és annak utómunkálatai, a szerkesztés, zeneválasztás, hangeffektusok, a digitális történetmesélés különböző módszereit ötvözte. A múzeumban megtapasztalt személyes élményeik, a tárgyakkal, emberi sorsokkal/történetekkel való találkozás és az ebből fakadó tanulságok feldolgozásának példaértékű eredménye lett a film. Életre keltették hírességeinket: Jósát és Benczúrt, a holt néprajzi tárgyainkat, belakták a kiállításainkat, miközben észrevétlenül összetartó közösséggé csiszolódtak. Általuk mi is gazdagabbak lettünk nem csak a filmmel, hanem sok-sok felejthetetlen közös emlékkel.

Ifjú Múzeumbarátaink, magasra tettétek a mércét!

Batári Máté, Bődi Borostyán, Kepics Mihály, Mező Anna, Morovszki Gréta, Németh Nikolett, Szűcs Beatrix, Takács Gábor Csaba

Köszönjük a humorral átszőtt kitartó, fegyelmezett munkátokat!

Amit hátrahagysz, az nem az, amit kőbe vésethetsz, hanem amit más emberek életébe szőttél.”(Periklész)