Asszonyságok díja, avagy egy Krúdy-regény születése

Ezen a borús téli hajnalon, mikor a Nyíregyházára alattomosan rátelepedő köd fátyolát varjúseregek szárnya hegye karcolja, s károgásuk visszhangzik, s elhal a hajnali csöndben, hősnőnk egy rég porladó egykori lovagra gondol.

E lovag, ki az úri hölgyek, kisasszonyok, kifinomult és kevésbé finom asszonyságok szívét oly gyakran, s néha oly végzetesen megdobogtatta, rég az égi szállók eldugott szobáiban issza kedvenc borát. A lassan leomló ködfátyol mögül e hajnali órán hősnőnk képzeletéből mégis előlép a férfi, aki miatt Pesten összeverekedtek a nők, nem tudván eldönteni melyiküknek szólt üdvözlő mosolya. A férfi, aki miatt a nők kiugrottak házuk emeleti ablakából. A férfi, akinek anyjától örökölt mélytüzű szeme megbabonázta a „barátságos házak” úrnőit, és rabul ejtette Váradyné Kelemen Reginának, a Royal Hotel tulajdonos feleségének szívét is. Ám a nagy lángolás, a jóság kevés volt e nevezetes férfiúnak. Oly természetes volt a női odaadás, a korban hozzáillő nők behódolása, hogy egy idő után szinte untatta Őt. Mit keresett? Mire vágyott az ekkor már őszülő halántékú dalia? Egy balatoni nyár, egy kedves, ártatlan, intézetből hazalátogató 16 éves leány mosolya adta meg a választ. S ó minő kegyetlen, gyarló az ember! Szeretőjének lányára áhítozott! S az álmodozó, ifjú, tapasztalatlan leány köré a sors szerelemből szőtt pókhálója fonódott. Az elbódított leányzó szökni próbált rabul ejtőjével. Anyja időben közbelépett. Mindhiába. A férfi bűvereje erősebb volt. Zsuzsi törvényesen is az övé lett. Beteljesedett hát a lány végzete. Asszony lett belőle.

A ködön végleg áttörő reggeli fénysugárral, hősnőnk szobája csöndjébe hirtelen távoli gyermeksírás hasít, s ő csendes mosollyal nyugtázza: Rózsa Zsuzsa elnyerte minden asszonyságok díját, megszülte gyermekét.

D. Rácz Magdolna

irodalomtörténész