Innen a mauthauseni fogolytáborba került, ahol 1945. május 5-ig raboskodott. A tábort az amerikai csapatok szabadították fel. Bakay Szilárdot a szövetséges ellenőrző bizottság vizsgálatait követően nem vonták eljárás alá. Sem amerikai, sem szovjet részről nem találták bűnösnek. Így 1945 júniusában végre hazatérhet sokat szenvedett hazájába, egy újabb vesztes háború után. A számos megpróbáltatás után itthon sem élhet békességben, a népbíróság ugyanis vádat emel ellene. A vádak alól felmentik, majd 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium nyugállományba helyezi. Bakay Szilárdot 1946. április 11-én két civil ruhás nyomozó keresi, aki kérésükre velük tart, ekkoriban ugyanis gyakran hívták be tanúkihallgatásokra. Egy szemtanú látta, ahogy egy teherautóba tuszkolták, ami elhajtott vele. A családja pedig soha többé nem látta és további sorsa felől sem tudott semmit évtizedeken keresztül. A rehabilitációs dokumentumokból derült ki, hogy Bakay Szilárdot 1947. március 17-én Sopronban (feltehetőleg Sopronkőhidán) végezték ki, golyó által. Családjának 46 hosszú évet kellett várnia, míg megtudhatta mi történt vele. Bakay Szilárd unokája nem ismerhette nagyapját. 1951. szeptember 26-án született Debrecenben, a család kitelepítése idején. Talán ezek a körülmények is sarkallták arra, hogy családjának múltját megismerje, tisztában legyen azzal honnan jött és ápolja az ártatlanul meghurcolt és kivégzett nagyapja emlékét. Mindennek tudatában tisztelettel adózunk a felbecsülhetetlen ajándékért, amelyet önzetlenül adott a Jósa András Múzeumnak. Köszönetünket szeretnénk kifejezni azzal, hogy a 2021. év Pro Museo – díjat a múzeum támogatói kategóriában neki adjuk. Köszönjük nagylelkű felajánlását, amellyel a Jósa András Múzeumot kimagaslóan értékes adománnyal gazdagította. Szívből kívánunk jó egészséget további családtörténeti kutatásaihoz!