Szakmai beszámoló
Az Építsünk a múltból jövőt! egyedi elnevezésű, NTP-INNOV-21-0159 azonosítószámon nyilvántartásba vett pályázati program keretében 12 tanuló vett részt a Jósa András Múzeum tagintézményeként működő Sóstói Múzeumfaluban, népi építészeti tematikával megvalósított foglalkozássorozaton. A programba beválogatott tehetségek és tehetségígéretek – hat-hat lány és fiú – kivétel nélkül a Nyíregyházi Szakképzési Centrumhoz tartozó Vásárhelyi Pál Technikumban folytatják tanulmányaikat, ahol magas- és mélyépítő technikusokat képeznek.
A tehetségsegítő program 2021. december 20-án indult el azzal a céllal, hogy felkeltsük a részt vevő fiatalok érdeklődését a népi építészet iránt: ismerkedjenek meg a hagyományos építőanyagok felhasználási lehetőségeivel, hagyományos technológiákkal és a népi műtárgyépületek megőrzésének, állagmegóvásának, védelmének aktuális kérdéseivel.
A programban az elméleti ismeretek bővítésén, elmélyítésén túl több, kézzelfogható eredmény is született. A
fiatal tehetségek és tehetségígéretek Koi Katalinnak, a középiskola építészmérnök tanárának, illetve a szabadtéri
néprajzi múzeum üzemeltetési csoportjának segítségével nyolc szerkezeti makettet terveztek és készítettek el: négy
falazatot és négy héjazatot. A tanulók kisebb csoportokban dolgoztak, illetve a csoportok váltásban részt vettek az
Árpád–kori régészeti skanzen nádtetőinek javításában és az egyik porta sövénykerítésének fonásában is. A vert fal
építéséhez „rudakkal” (oszlopokkal) megtámasztott zsaluzatot használtak. A vesszőfal (patics vagy pacsit)
elkészítéséhez befonták vesszővel a gerendavázba függőlegesen beékelt karókat, majd pelyvás sárral kívül–belül
betapasztották. A vályogból építő csoport tagjai vetővel formázott, kiszikkadt vályogot használtak, amit
agyagsárral tapasztottak. A téglafalat építők mészből, cementből és homokból kevert habarccsal kötötték össze a
falazóanyagot. A héjazatmakettek esetében a méretre vágott elemekből szögekkel állították össze a
„tetőszerkezetet”, melynek léceire kerültek a fedőanyagok: szalma, nád, zsindely és hódfarkú cserép. A tanulókat
egy szakember is segítette abban, hogy a hagyományos
anyagok felhasználásához kapcsolódó elméleti és gyakorlati
ismeretekhez jussanak, és így a makettek minél valóságosabb hatást keltsenek.
Ezzel párhuzamosan a középiskolások izgalmas utazást tettek a tanulmányi videófilmek világába. A program
keretében két videófilm készült el egy kommunikációs–filmes szakember, Bartha Bence segítségével. Az egyik (A
látogatás) az Árpád–kori településrészlet mindennapi életéből villant fel néhány jelenetet, mégpedig a fiatalok
kezdeményezésére egy időutazás keretei között. A 8:46 perces film szereplői a tanulók voltak, akik szívesen öltötték
magukra a múzeum középkori viseletmásolatait, és nagyon élvezték a munkát. A forgatást önkéntesként két
múzeumi munkatárs is segítette, Kácsor–Ignácz Gabriella a tanulók öltöztetésében, a korban feltételezett haj– és
fejviselet rekonstruálásában vett részt, míg Szilágyi János kollégánk a falunagy szerepében az időutazást
„elszenvedő” tanulókat fogadta a faluközösség tagjaivá.
Másik filmünk („Csináltak szép házat, csűrt, vettek sok szép
jószágot a pajtába…”) témája a népmesékben megjelenő népi építészet volt. A fiatal tehetségek és tehetségígéretek
ötletei alapján közös forgatókönyvet készítettünk, majd a Sóstói Múzeumfalu népmesékben is megjelenő
épületeiben, illetve ezek előtt rögzítettük a tanulók mesemondását. A 11:24 perces film az egyes épülettípusokról,
illetve a lakóház népmesékben megjelenő helyiségeiről fényképekkel illusztrált információkat is tartalmaz, amelyek
összeállítását szintén a tanulók végezték.
A program részeként két kiegészítő tevékenységet vállaltunk. Az egynapos tanulmányutat Tarpára szerveztük.
A Sóstói Múzeumfalu a beregi tájegységről egy portát mutat be, az itt álló, vályogfalú lakó– és gazdasági épületek
Tarpáról kerültek áttelepítésre, s egykor két portán álltak, két család tulajdonát képezték. A lakóház két
szempontból is egyedi a néprajzi gyűjteményben: a természetes építőanyagok közül csak itt figyelhető meg a kő
felhasználása, illetve az a vidékünkön ritka népi építészeti jelenség, hogy a lakóház alatt pince van. A speciális
építési technika a tarpai Nagy–heggyel hozható összefüggésbe, az 1860–as években itt nyitott kőbánya szolgáltatta
az egykori mezőváros, ma nagyközség házainak lábazatához az építőanyagot. Mivel a hegy vulkanikus eredetű,
kedvező feltételeket kínált a szőlőtermesztéshez is, amelynek vidékünkön nincsenek igazi hagyományai.
A Tarpára érkezést követően a csoport a Szőlő–hegy tanösvény kezdőpontján találkozott Barabás Ambrussal,
a Szatmár–Beregi Tájvédelmi Körzet munkatársával, aki kétórás túra keretében ismertette meg a tanulókat a hegy
természeti és néprajzi értékeivel, a vulkáni működés nyomaival, a védett fajokkal (haris, uhu, vipera, fekete gólya,
beregi futrinka).
Mivel a településnek igen sok népi műemléke van, kiváló terep a népi építészet helyi hagyományaival való
ismerkedéshez. Ezért a délután folyamán az Észak–Tiszántúl egyetlen, eredeti helyén fennmaradt szárazmalmának
megtekintésére került sor, amelynek matolcsi (ma: Tunyogmatolcs) párja rekonstrukcióban a Sóstói Múzeumfalu
gyűjteményének része. Ezt követően a csoport egy helyi lokálpatrióta vezetésével sorra látogatta a kuruc múlt
szobrok és domborművek formájában fellelhető emlékeit. S közben arra is alkalom nyílt, hogy a tanulók műemlék
jellegű népi épületeket és sajátosságaikat megfigyelhessék, korábbi ismereteikkel, a Sóstói Múzeumfaluban
látottakkal összehasonlítsák (szárazkapu, melynek helyi neve: csókos kapu, lakóházak utcai homlokzati kiképzése,
bádogtető, sütőház)
Május 13–án pénteken került sor arra az interaktív foglalkozásra, melybe a tanulók családtagjait is bevontuk. A
Sóstói Múzeumfalu igazgatója, Baloghné Szűcs Zsuzsanna köszöntője nyitotta meg az eseményt, majd a
projektgazda muzeológus mutatta be röviden az eddigi eredményeket, és köszönetet mondott az együttműködő
kollégáknak és önkénteseknek. Ezt követően táncházzal és hagyományos élőszavas mesemondással folytatódott a program, melynek során a résztvevők a megye
táncéletébe, illetve a nyírségi mesekincsbe is betekintést nyertek. A pezsdítő mozgást vendéglátás követte, majd múzeumi sétára, néprajzi tárlatvezetésre invitáltuk a közönséget. Ezzel párhuzamosan annak a lehetőségét is biztosítottuk, hogy családi körben, sőt egyénileg is fel lehessen fedezni a Sóstói Múzeumfalu épített és természeti szépségeit. A tárlatvezetéshez egy totó kapcsolódott, amelynek kitöltésével a családok tesztelhették tudásukat. A délután kötetlen beszélgetéssel zárult, melynek során megismerhettük a szülők véleményét a tehetségsegítő programról.
Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan elkezdődött a korábban készített makettek szemléltető eszközként
történő felhasználására építő rendhagyó múzeumi óra tervezése is, amelyet a programban részt vevő tanulók egy
tőlük fiatalabb korcsoportban tartottak meg, a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola három 5.
osztályában, a technika és tervezés tantárgy keretében. A tanulók feladatötleteiket múzeumpedagógus kolléganőnk,
Kállai Beatrix segítségével dolgozták ki, majd a próbát követően az órát nagyon izgatottan, ugyanakkor
összehangolt munkával, jó hangulatban valósították meg.
2022. június 14–én fejeződött be a tehetségsegítő program fizikai megvalósítása a Sóstói Múzeumfaluban. A
részt vevő tanulók kötetlen beszélgetéssel egybekötött szalonnasütésen vettek részt, majd sor került egy
sajtótájékoztatóra, ahol Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a szabadtéri néprajzi múzeum igazgatója beszámolt a sajtó
képviselőinek a Sóstói Múzeumfalu sikeres pályázatairól, s külön szólt a Nemzeti Tehetség Program és a
Miniszterelnökség támogatásával megvalósuló, a tanéven átívelő foglalkozássorozat eredményeiről.
Összességében elmondható, hogy a múzeum küldetésével összecsengő, unikális projektet valósítottunk meg a
pályázat keretein belül. A Nemzeti Tehetség Program és a Miniszterelnökség támogatásával megvalósuló projekt
fontos eredményének tartjuk, hogy nemcsak a szakmai célokat sikerült valóra váltani, hanem a tanulók kreativitása,
kézügyessége, társas és egyéni kompetenciái is sokat fejlődtek. Ugyanakkor a Sóstói Múzeumfalu munkatársaiban
is erősödött a tehetségsegítés melletti elköteleződés, gazdagodtak a személyes és szakmai kompetenciák,
szorosabbá vált a munkatársak közötti együttműködés.
A program azonosítója: NTP–INNOV–2021–0159
A támogatás összege: 2.523.000 Ft