A városháza három termében elhelyezett, 30 millió koronára biztosított tárlat Benczúr Gyula 34 kiváló alkotását sorakoztatta fel. A kiállításnak a Szabolcsvánnegyei Bessenyei Kör kiadásában megjelent tárgymutatójából az is kiderül, hogy a kiállított művek ekkor zömükben a család tulajdonában voltak (TÁRGYMUTATÓ 1921.).

A tárlat fénypontját a budai királyi palota Mátyás-terme számára készített Mátyás király képsorozat két impozáns darabja, Mátyás király fogadja a pápa követeit és Mátyás király diadalmas bevonulása Buda várába jelentette. A kiállítás III. termében a látogatók a fent említett sorozatnak mind a nyolc vázlatát megtekinthették. A kiállítás hangulatáról a következőképpen írt a Nyírvidék: „A hatalmas tükörablakok fénye fehér vászonnal van letompítva, a falak pedig lila szövettel vannak bevonva. Az átszűrt fény egy részét elnyeli a lila környezet, másik része pedig visszaverődve templomi áhítattá változtatja a terem levegőjét. A bejárati oldalon van elhelyezve Benczúr két hatalmas Mátyás képe, amelynek nagy méretei, színgazdagsága és a kompozíció monumentalitása lenyűgöző erővel ragadjak meg a nézőt. …Az álom leheletszerű finomságai, az  tolérhetetlennek látszó aprólékos kidolgozás, s az élet lüktető ereje sugárzanak ki minden egyes képből. “

A számos portré és kompozíció mellett három olyan kép is bemutatásra került, amelyek ma a Jósa András Múzeum tulajdonát képezik: Nyulas Madonna, Kun László megöletése valamint a Millenniumi hódolat első olaj vázlata.

Az ünnepségsorozat kora este a vármegyeházán folytatódott, ahol a Bessenyei Kör irodalmi ünnepének keretén belül Zala
György, majd Beöthy Zsolt tartott előadást Benczúr Gyuláról.

Ezen különleges alkalomból a Nyírvidék közzétette Dr. Paur Gézának a Vasárnapi Újság számára írt, Benczúr Gyula és tanítványai című terjedelmes cikkét. A cikk a Műcsarnokban 1921-ben megrendezett Benczúr Gyula és tanítványai című kiállításhoz készült, amely mindmáig a legnagyobb életmű-bemutató volt a festő 183 festményével és 153 rajzvázlatával. Paur ekképpen látta a festőfejedelem életművét: „ Benczúr Gyula művészete egy külön fejezet a magyar képzőművészet történetében. A klasszikus művészetek befolyása alatt, azok tradícióin épült fel, a művész egyéniségéhez simulva kifejlődésében. Jellemzői: a biztos rajz, pompázó színgazdagság, bámulatos fegyelmezettség a technikai kivitelben, mely a formák és színek igazságait soha fel nem áldozza a művészi véletlennek. Biztos tudással indul és azzal érkezik meg kitűzött célja megoldásához. Világosan kifejezésre jutó eszmei tartalom a kompozíciókban, válogatott és mégis keresetlen egyszerű beállítás arcképeiben. Mind olyan tulajdonok, melyek elengedhetetlen kellékei a maradandó értékű művészi hatások elérésének Ezek biztosították Benczúr Gyula műveinek általános sikereit. Ezen konzervatív vezérelvek vezették keresztül öt évtized hullámzó művészi irányainak küzdelmeiben. Ezek teszik alkotásait ellenállásra képessé a divatos irányok periódusaiban, melyekben mindenkor a tisztult klasszicizmus marad a nyugvópont. Benczúr Gyula ezenfelül hasonló konzervativizmussal tartott ki hazai művészetünk fejlődésében: minden kísértések között, haláláig magyar maradt. ”

A kiállítás egy hétig volt látogatható. A képeket június 27-én visszavitték Budapestre. A tárlat sikeréről a következőképpen ír a Nyírvidék: “Ha a tárlat eredményének összegzésénél a sikert a látogatók számából igyekszünk megállapítani, azt látjuk, hogy ez a siker nem áll arányban a Benczúr tárlat abszolút művészeti becsével.” Hogy minél szélesebb rétegek számára elérhetővé tegyék a látogatást, a Bessenyei Kör a kezdeti 2 0 korona belépődíjat 10 koronára csökkentette.

Bár ö maga személyesen nem vett részt az ünnepségen, Benczúr özvegye (Ürmössy Boldizsár Kata Piroska) fián keresztül több relikviát küldött a városnak. A Millenniumi hódolat olajvázlatának átadását több ízben is megemlítette a helyi sajtó. Ugyanekkor került a város tulajdonába Benczúr Gyula rajzolószéke, festőpalettája, hat darab festőecsetje, „pápaszeme”, vázlatkönyve „húsz, legnagyobb részt mindkét oldalán rajzolt lappal,” valamint „egy egész íves” és „tizennégy félíves” vázlatrajza. Ezek a műtárgyak képezték az akkori városházán kialakított Benczúr-emlékszoba anyagának magját. Kardos István Nyíregyháza kultúrtanácsnoka egy 1927-es tanulmányából az is kiderül, hogy az eredeti Benczúr alkotásokon kívül a tárlaton több reprodukció is látható volt, így gróf Tisza István portréja, Samassa bíbornok arcképe, a Budavár visszavétele, a //. Rákóczi Ferenc elfogatása, a Vajk megkeresztelése, a Vén kópé, a Nyulas Madonna, a Mályvák között, valamint az Alomnak színes reprodukciói. Továbbá itt volt látható a festő leánya, Benczúr Ida által festett arcképmásolat is.

Pár évvel később, 1928 telén özv. Benczúr Gyuláné és Dolányi Benczúr Ida újabb értékes Benczúr-relikviákat adományozott a Nyíregyházán felállított Benczúr-emlékszoba részére. Az emléktárgyak és alkotások átadására akkor került sor, amikor Kardos István kultúrtanácsnok a fővárosban lévén, tiszteletét tette a festőfejedelem özvegyénél. Az átadott tárgyak között szerepelt az a sapka, amelyet maga Benczúr Gyuláné horgolt férjének, és amelyben a művész megjelenik azon az önarcképen, amely ma a firenzei Uffizi képtárban található. Átadta Benczúrné továbbá a festőről készült fényképeket, a Szent István Rend gomblyukjelvényét, a művész úti vázlatkönyvét, valamint azt a bronzérmet is, amelyet Benczúr még ifjúkorában kapott Miksa bajor királytól.

Benczúr Ida festőművésznő jelen lévén a találkozásnál, maga is értékes ajándékokkal járult hozzá a Benczúr-emlékszoba bővítéséhez. Az ő jóvoltából került Nyíregyházára a festőművész több gyerekkori rajza, vázlata és tanulmány rajza. A cikk összesen 46 darab átadott rajzról számol be. Az átadott rajzok közül a cikk leírásai alapján kettő igen könnyen azonosítható. Ma mindkettőt a Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteménye őrzi. Az egyik a Jagd címet viseli, s talán Benczúr egyik legkorábbi ma ismert rajza. A kisméretű ceruzarajz egy nyúlra lövő vadászt ábrázol.

A másik a Csatakép címet viseli, és a nyilas magyaroknak a tatárok ellen vívott közelharcát ábrázolja. Bár sokkalta kiforrottabb, részletekben gazdag alkotás, a leírtak alapján Benczúr csupán tizenkét éves lehetett, amikor készítette. Alig egy hónappal az ajándékozást követően özv. Benczúr Gyuláné 74 éves korában elhunyt.

1928. június 17-én arról tudósít a Nyírvidék, hogy Benczúr Gyula egyetemi tanár, a festőművész fia Nyíregyházának ajándékozta a Dolányi mauzóleum modelljét, mely oly kedves volt a nemrég elhunyt Benczúr Gyuláné számára. A modellt Szohor Pál főjegyző és Kardos István kultúrtanácsnok vette át a művész fiától, és az akkori tervek szerint a nyíregyházi Benczúr-szoba egyik látványosságának szánták. A mauzóleum modelljének mára nyoma veszett. Az eredeti, eklektikus stílusú, 1925-ben emelt mauzóleum Jánszky Béla alkotása, a síremlék domborművét pedig Stróbl Alajos készítette.

A következő év tavaszán (1929) újabb értékes tárggyal gazdagodott a Benczúr-szoba: Benczúr Ida jóvoltából a művész festőállványa került Nyíregyházára. Az ajándékot Bencs Kálmán polgármester vette át a festőművész leányától. A festőállvány érdekessége abban rejlik, hogy Benczúr maga festette a hátuljára fehér betűkkel a nevét, mely felirat ma is látható.

Szohor Pál 1935-ben lett Nyíregyháza polgármestere. Tevékenységének köszönhetően több értékes relikviával gazdagodott a város Benczúr-gyűjteménye. 1935 tavaszán két újabb tárggyal járult hozzá a Benczúr-emlékszoba gyűjteményének kiegészítéséhez. A polgármester budapesti útján tett szert a két műalkotásra. Az egyik egy Benczúr Gyuláról készült terrakotta karikatúra, melyet Lányi Dezső szobrászművész ajándékozott Nyíregyházának. A szobor, melyet maga Lányi mintázott a festőművészről, 1914-ben készült el két példányban. Az első példányt az alkotó átadta Benczúr Gyulának. Hogy később mi lett a sorsa a szobornak, arról nincs adat.

Jóval nagyobb jelentőséggel bír Benczúr Gyula Patrona Hungáriáé című, 1920-ban készült festményének megvásárlása. Az olajképet egy budapesti műgyűjtőtől vásárolta a polgármester 2500 pengőért. A Nyírvidék hasábjain közzétett cikkében Szohor Pál részletesen leírta a vásárlás menetét, említve, hogy a 2500 pengőért a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnél vagyoni szavatosságot vállalt. Ezért felhívást intézett Nyíregyháza polgáraihoz, arra kérvén őket, hogy adakozzanak a festmény megtartása érdekében. A polgármesternek Nyíregyháza lakosságához intézett kérelme meghallgatásra talált, hiszen alig egy hónappal a Patrona Hungáriáé megvásárlása után már össze is gyűlt az első 1000 pengő az olajkép megvásárlására. A lakosság lelkesedése igen nagyra nőtt, s folyamatosan küldték adományaikat a polgármesteri hivatalba. A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap folyamatosan közölte az adakozók nevét, akárcsak az összeget, amellyel hozzájárultak a kép megvásárlásához.

A Nyulas Madonna és Kun László – más nevén Boszorkányok éjszakája – című alkotások is Szohor Pál áldozatkészsége révén kerültek a Benczúr-emlékszobába.

Nyíregyháza Benczúr-gyűjtemény ét 1950 óta őrzi a Jósa András Múzeum. Az anyag az évek során folyamatosan bővült, gyarapodott. Hála a Benczúr család leszármazottainak és a lelkes műgyűjtőknek, ma már olyan Benczúr alkotások tulajdonában vagyunk, melyek nélkül a jelenlegi Benczúr-emlékszoba elképzelhetetlen lenne. Gondolok itt a Károlyi házaspárt ábrázoló portrékra, amelyek 1959-ben kerültek a múzeum leltárába vagy Tutkó Károlyné és Karátsonyi Jenő portréira, amelyek ugyancsak vétel útján kerültek a múzeumba 1973-ban.

A régi Benczúr emlékkiállításon szerepelt az a portrépáros, amelyet 1978-ban vásárolt a Jósa András Múzeum. A portré egy csizmadiát és feleségét ábrázolja,¹ akik a családi hagyomány szerint Benczúrékkal egy házban laktak Kassán, a Fő utcán.

Benczúr Gyula Leányka-portréját 1981-ben vásárolta a Jósa András Múzeum. A tulajdonos nagyanyja a festőművész húga volt. Nem tudjuk, hogy a festmény kit ábrázol, de a kép intim hangulata azt sugallja, hogy rokon vagy legalábbis közeli ismerős lehetett.

A Jósa András Múzeum iparművészeti gyűjteménye őrzi többek között azt a tíz darabból álló szalongarnitúrát, mely egykor a Benczúr család tulajdonában volt, s vásárlás útján került a múzeumba az 1970-es évek elején.

Bár a mai viszonyok nem teszik lehetővé a Benczúr relikviák nagyarányú gyűjtését, a Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményének gyarapítási koncepciójában mindig elsődleges szerepet töltött be Benczúr Gyula alkotásainak és személyes jellegű tárgyainak gyűjtése. így az elmúlt években olyan fotográfiákra sikerült szert tennünk, amelyek ez idáig el voltak zárva a nagyközönség elől, s ezt az irányt igyekszünk tartani a jövőben is, hisz Benczúr megérdemli, hogy Nyíregyháza méltón emlékezzék rá.