Benczúr Gyula emlékkiállítás

A Jósa András Múzeum állandó kiállítása

Megtekinthető: hétfő kivételével, nyitvatartási időben.


Benczúr Gyula 1844. január 28-án született Nyíregyházán. Két év múlva a család Kassára költözött. A leendő festő itt végezte elemi és gimnáziumi tanulmányait. Rajztehetségét felismerve az apa, Benczúr Vilmos mérnöki pályára szánta, ezért 1859-ben beíratta a reáliskolába. Az iskolai rajzoktatás mellett a helybéli, jó hírű Klimkovics Béla és Ferenc festők magán rajziskolájában festeni és rajzolni tanult. 1861-től a Müncheni Akadémia növendéke. Kezdetben Johann Georg Hiltenspergernél valamint Hermann Anschütznél tanult, 1865-től pedig Karl von Piloty tanítványa. Piloty a német történelmi festészet egyik kiemelkedő egyénisége, akinek hatalmas vásznain az európai történelem fontos eseményei elevenedtek meg, és akinek a festészet nagymértékben hatott Benczúrra is. Akadémiai évei alatt, valamint az olasz és francia tanulmányútjai révén lehetősége nyílt a barokk nagy mestereinek, Rubens, van Dyck, Tiepolo tanulmányozására, de hatott rá az érett reneszánsz velencei iskolája, főként Tintoretto, Tiziano, Veronese valamint a franci rokokó jeles képviselőjének, Bouchernek a munkássága is. Az egyetemen szoros barátságot kötött Szinyei Merse Pállal és a német származású Arnold Böcklennel. A két festő Benczúr számos művének vált ihletőjévé. A Balatoni halász tragédiával magának hírnevet szerző festő, a magyar történelmi festészet utolsó nagy mestereként vonult be a köztudatba. Hunyadi László búcsúja vagy Budavár visszavétele című alkotásai gyakran tekintenek vissza ránk a történelemkönyvek lapjairól. A mintegy hét évig a müncheni akadémia tanáraként működő festő 1883-ban települt haza Budapestre és az akkor alapított festészeti mesteriskola igazgatója lett. A kiállításunkon szereplő Gróf Károlyi Gyula és Grófné Károlyi Gyuláné Benczűr Gyula reprezentatív portréfestészetének kitűnő darabjai. Kompozíciós készségének remek példái a Nyulas Madonna, valamint a Patrona Hungariae, melyek Benczúr művészetének kési korszakához tartoznak. A gyűjtemény legértékesebb darabja a miniszteri felkérésre készült Millenniumi hódolat című festmény egyik olajvázlata. A kép fontos támpontot nyújthat a Benczúr Gyulával foglalkozó kutató számára, hisz mint köztudott, az eredeti kép a budai várban 1945-ben kiütött tűzvészben elégett. A festmény kitűnő példája Benczúr Gyula portréfestő tehetségének, hisz a megrendelő kívánsága szerint a képen több mint hetven ismert személyiség, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag portréjának kellett szerepelni oly módon, hogy azok felismerhetőek legyenek a közönség számára is. Az eredeti kép 1910-ben, Berlinben aranyérmet nyert. A korának minden kitüntetésével és elismerésével elhalmozott festő 1920. július 16-án hunyt el a Nógrád megyei Dolányban, ma Benczúrfalva.


Benczúr Gyula Nyíregyházán

Sokszor elhangzott a kérdés, miért is oly fontos Nyíregyháza számára, hogy állandó tárlat­tal adózzon Benczúr Gyula emléke előtt, hiszen a festő még csak nem is emlékezhetett a szülővá­rosában töltött rövid időszakra. Ennek ellenére Nyíregyháza mindig élénken ápolta és ápolja mind a mai napig a Benczúr-hagyományt. A festőfejedelem iránti tisztelet gyümölcseként jött létre Nyír­egyházán az a Benczúr emlékkiállítás, amely az egész országban egyedülállónak mondható. De lássuk, melyek voltak azok az események, amelyek hozzájárultak a Jósa András Múzeum Benczúr-kol­lekciójának létrejöttéhez, s mit tudunk a város és a festőfejedelem, Benczúr Gyula viszonyáról!

 

A Nemzeti Szalon Nyíregyházán

1909 szeptemberében a Nemzeti Szalon művészeti egyesülete elhatározta, hogy XXXIX. vidéki kiállítását a Bessenyei Kör támogatásával Nyíregyházán fogja megrendezni. A kiállítás megnyitását október 17-re tervezték. A Nemzeti Szalon elnökségének kérésére Mikecz Dezső alispán a vármegyeháza nagytermét a Szalon rendelkezésére bocsátotta (A NEMZETI 1909.).

Október 1-én rendkívüli közgyűlést tartott a város, melynek legfontosabb tárgya a Benczúr Gyula festőművész díszpolgárrá választására előterjesztett tanácsi javaslat volt. A városi képviselőtestület „egyhangúlag és közlelkesedéssel” fogadta a tanács javaslatát (SzSzBMÖL V. B. 186. 566 d., 18618.). A díszpolgári oklevél elkészítésével és átadásával a tanácsot bízták meg. Ezzel egy időben született a Bessenyei-kör azon Ötlete, hogy a város díszpolgárává választott festőművész szülőházát emléktáblával jelöljék meg (KÉPVISELETI 1909.).

A Nyírvidék október 3-ai közleménye alapján a Nemzeti Szalon XXXIX. kiállításán Benczúr Gyula külön kollekcióján kívül több mint 150 neves művész vett részt, 300-at meghaladó számú műalkotással. A kiállítást Déry Béla festőművész, a Nemzeti Szalon ügyvezető titkára, Rubovics Márk festőművész, a Nemzeti Szalon műtárosa, Markó Ernő a Nemzeti Szalon választmányi tagja és Orbán Dezső festőművész rendezte (A NEMZETI 1909A).

A Bessenyei Kör támogatásával rendezett díszes ünnepség alkalmából számos művész érkezett Nyíregyházára a fővárosból és az ország más vidékeiről. Itt volt többek között Zala György szobrászművész, a Képzőművészeti Társulat igazgatósági tagja, Kézdi-Kovács László festőművész, a Társulat választmányának és a Nemzeti Szalon igazgatóságának tagja. A Magyar Képzőművészek Egyesületének képviseletében Róna József elnök, a Magyar Képzőművésznők Egyesületének részéről Soós Elemérné és L. Propper Aranka elnökök tették tiszteletüket az ünnepségen (A NEMZETI 1909B.).

Az október 17-i ünnepség a Nemzeti Szalon kiállításának megnyitásával kezdődött. A tárlatot Déry Béla, a Nemzeti Szalon titkárának felkérésére Vay Gábor főispán nyitotta meg. A tárlaton mindössze nyolc Benczúr-kép szerepelt, mégis az első volt a Benczúr előtt tisztelgő vidéki 

kiállítások sorában (BELLÁK 2006. 4.). A megnyitó után Benczúr Gyula a szülőházában lévő Kis-Koronában ebédelt gróf Vay Gábor, Májerszky Béla és dr. Popini Albert társaságában. A díszpolgári oklevél átadására délután fél háromkor került sor. A díszes okiratot Bogár Lajos, városi főjegyző vezetése alatt a képviselet és a városi tisztikar díszes küldöttsége adta át a festőfejedelemnek. Ezt követően került sor a szülőházon elhelyezett emléktábla leleplezésére, melyet a Bessenyei-szobor koszorúzása követett. A szürke márványtáblát Kozák István gimnáziumi tanár tervezte (A NEMZETI 1909B.).

Az ünnepség kapcsán a Nyírvidék egyik munkatársa a következő sorokkal emlékezett meg Benczúr Gyuláról: „Benczúr Gyula fogadtatása meleg, ünneplése impozáns volt. Az előbbinek szemmel láthatólag örült, az utóbbitól mindenkép menekülni igyekezett. Feleségével és fiával együtt fölkereste az evangélikus templomot, főgimnáziumot és a vármegyei korházat is. Tiszteletre méltó jellemvonása a jó embernek. Ez hozta őt közelebb szivünkhöz, mikor már egészen meghódította lelkünket jeles társai közül is messze kimagasló művészetével. ” (A NEMZETI 1909B.)

Ez volt Benczúr utolsó látogatása szülővárosában. 1920. július 21-én a Nyírvidék első oldalán szomorú hírt olvashattak a nyíregyháziak. Benczúr Gyula eltávozott az élők sorából. Sasi Szabó László (a Nyírvidék akkori felelős szerkesztője) cikkében, a „halhatatlanok” közé emeli az elhunyt festőfejedelmet. A lap egy egész oldalt szánt neki, melyben nemcsak életpályáját és művészetét ecsetelte magasztos szavakkal, hanem az 1909. október 17-i ünnepségről is részletesen beszámolt (SASI SZABÓ 1920.).

A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör 1920. augusztus 19-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvében Geduly Henrik (elnök) az őszinte tisztelet és kegyeletes megemlékezés adóját kívánta leróni Benczúr Gyula szellemi alakja előtt. A püspök a következő szavakkal illette a festőfejedelmet: „Az Istenáldotta művész, a magyar nemzeti történelmi festőművészet koronázatlan királya, kinek ecsetje alól örökértékű művek egész sorozata került ki, hogy hazájának díszt, önmagának dicsőséget szerezzen, – városunk szülötte volt és örök dicsősége maradt “. Ugyanakkor indítványozta, hogy Benczúr hervadhatatlan emlékét hálás szívvel jegyezzék fel a kör „annaleseibe” és a gyászoló család előtt külön jegyzőkönyvi kivonatban fejezzék ki tiszteletteljes részvétüket (SzSzBMÖL X. 56. Id.).

 

Országos Benczúr-ünnepség Nyíregyházán

Benczúr Gyula díszmagyarban (Jósa András Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény 2008.4.1.)

Benczúr Gyula díszmagyarban (Jósa András Múzeum
Képzőművészeti Gyűjtemény 2008.4.1.)

1921 júniusában a Bessenyei Kör „országos Benczúr-ünnepség” szervezésébe kezdett. A június 19-ére tervezett ünnepély fénypontját a városháza nagytermében megrendezett nagyszabású Benczúr kiállítás jelentette. A tárlatot Dr. Paur Géza, az Országos Képzőművészeti Társulat főtitkára rendezte. Az ünnepség részletes programját több ízben közzétette a Nyírvidék (ORSZÁGOS 1921.).

A Benczúr-bizottság által összeállított program a Benczúr-emléktábla koszorúzásával kezdődött. A különleges alkalom idejére az emléktábla elé tribünt helyezett el a városi mérnöki hivatal, amelyen a meghívott vendégek foglaltak helyet. Az ünnepségre ezen alkalomból számos előkelő, fővárosi vendég érkezett Nyíregyházára. Itt volt Beöthy Zsolt irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, Zala György szobrászművész, a Képzőművészeti Társulat részéről, dr. Fritz János, a Védő Ligák Szövetségének propaganda elnöke a Benczúr Társaság képviseletében, dr. Papp Károly egyetemi tanár, a debreceni Tisza István egyetem, valamint dr. Klekner Károly a Bessenyei Kör és Turáni Kör részéről. A helyi előkelőségek közül részt vett a koszorúzáson dr. Jármy Béla főispán a kormány, Mikecz István alispán a vármegye, dr. Bencs Kálmán, Nyíregyháza akkori polgármestere pedig a város részéről. A család dr. Benczúr Gyula egyetemi tanár, Benczúr Gyula fia és Ürmössy Géza személyében képviseltette magát az ünnepen.

Az ünnepi beszédek sorát a már említett dr. Sasi Szabó László kezdte meg, aki a következő szavakkal emlékezett a festőfejedelemre:

“A kit most ünneplünk s a ki itt született ebben az egyszerű szerény földszintes házacskában, annak földi porhüvelye visszatér az anyaföld karjai közé: 0 maga, Benczúr Gyula azonban nem halt meg, él…ott lakik a halhatatlanok közt az Uffici képtárban, a hova sajátmaga festette önarcképét elhelyezték. Ott lakik a halhatatlanok közt és élni fog örökkön örökké, a míg kultúra lesz a földön és fel tudják érni az örök szép művészetének a becsét, isteni értékét.” (BENCZÚR 1921. 1.)

A koszorúzás ideje alatt a kormány részéről dr. Jármy Béla főispán, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Beöthy Zsolt, a Képzőművészeti Társulat nevében Zala György, a  Benczúr Társaság nevében dr. Fritz János, a vármegye és a város nevében Mikecz István alispán és dr. Bencs Kálmán polgármester, s végül a Bessenyei- valamint a Turáni-Kör nevében dr. Klekner Károly helyezett koszorút az emléktáblára, valamennyien magasztos szavakkal áldozva a festő emlékének.

A koszorúzást a kiállítás megnyitása és megtekintése követte. A kiállítást dr. Bencs Kálmán nyitotta meg (BENCZÚR 1921. 2.).

 

A kiállítás

Benczúr második feleségével (Jósa András Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény 2005.2.5.)

Benczúr második feleségével (Jósa András Múzeum
Képzőművészeti Gyűjtemény 2005.2.5.)

A városháza három termében elhelyezett, 30 millió koronára biztosított tárlat Benczúr Gyula 34 kiváló alkotását sorakoztatta fel. A kiállításnak a Szabolcsvánnegyei Bessenyei Kör kiadásában megjelent tárgymutatójából az is kiderül, hogy a kiállított művek ekkor zömükben a család tulajdonában voltak (TÁRGYMUTATÓ 1921.).

A tárlat fénypontját a budai királyi palota Mátyás-terme számára készített Mátyás király képsorozat két impozáns darabja, Mátyás király fogadja a pápa követeit és Mátyás király diadalmas bevonulása Buda várába jelentette. A kiállítás III. termében a látogatók a fent említett sorozatnak mind a nyolc vázlatát megtekinthették. A kiállítás hangulatáról a következőképpen írt a Nyírvidék: „A hatalmas tükörablakok fénye fehér vászonnal van letompítva, a falak pedig lila szövettel vannak bevonva. Az átszűrt fény egy részét elnyeli a lila környezet, másik része pedig visszaverődve templomi áhítattá változtatja a terem levegőjét. A bejárati oldalon van elhelyezve Benczúr két hatalmas Mátyás képe, amelynek nagy méretei, színgazdagsága és a kompozíció monumentalitása lenyűgöző erővel ragadjak meg a nézőt. …Az álom leheletszerű finomságai, az  tolérhetetlennek látszó aprólékos kidolgozás, s az élet lüktető ereje sugárzanak ki minden egyes képből. “ (BENCZÚR 1921. 2.)

A számos portré és kompozíció mellett három olyan kép is bemutatásra került, amelyek ma a Jósa András Múzeum tulajdonát képezik: Nyulas Madonna, Kun László megöletése valamint a Millenniumi hódolat első olaj vázlata (TÁRGYMUTATÓ 1921.).

Az ünnepségsorozat kora este a vármegyeházán folytatódott, ahol a Bessenyei Kör irodalmi ünnepének keretén belül Zala
György, majd Beöthy Zsolt tartott előadást Benczúr Gyuláról (BENCZÚR 1921. 3.).

Ezen különleges alkalomból a Nyírvidék közzétette Dr. Paur Gézának a Vasárnapi Újság számára írt, Benczúr Gyula és tanítványai című terjedelmes cikkét. A cikk a Műcsarnokban 1921-ben megrendezett Benczúr Gyula és tanítványai című kiállításhoz készült, amely mindmáig a legnagyobb életmű-bemutató volt a festő 183 festményével és 153 rajzvázlatával. Paur ekképpen látta a festőfejedelem életművét: „ Benczúr Gyula művészete egy külön fejezet a magyar képzőművészet történetében. A klasszikus művészetek befolyása alatt, azok tradícióin épült fel, a művész egyéniségéhez simulva kifejlődésében. Jellemzői: a biztos rajz, pompázó színgazdagság, bámulatos fegyelmezettség a technikai kivitelben, mely a formák és színek igazságait soha fel nem áldozza a művészi véletlennek. Biztos tudással indul és azzal érkezik meg kitűzött célja megoldásához. Világosan kifejezésre jutó eszmei tartalom a kompozíciókban, válogatott és mégis keresetlen egyszerű beállítás arcképeiben. Mind olyan tulajdonok, melyek elengedhetetlen kellékei a maradandó értékű művészi hatások elérésének Ezek biztosították Benczúr Gyula műveinek általános sikereit. Ezen konzervatív vezérelvek vezették keresztül öt évtized hullámzó művészi irányainak küzdelmeiben. Ezek teszik alkotásait ellenállásra képessé a divatos irányok periódusaiban, melyekben mindenkor a tisztult klasszicizmus marad a nyugvópont. Benczúr Gyula ezenfelül hasonló konzervativizmussal tartott ki hazai művészetünk fejlődésében: minden kísértések között, haláláig magyar maradt. ” (PAUR 1921. 5.)

Benczur_kiemelt

Benczúr Gyula időskori arcképe (Jósa András Múzeum
Képzőművészeti Gyűjtemény 2005.2.2.)

A kiállítás egy hétig volt látogatható. A képeket június 27-én visszavitték Budapestre. A tárlat sikeréről a következőképpen ír a Nyírvidék: “Ha a tárlat eredményének összegzésénél a sikert a látogatók számából igyekszünk megállapítani, azt látjuk, hogy ez a siker nem áll arányban a Benczúr tárlat abszolút művészeti becsével.” Hogy minél szélesebb rétegek számára elérhetővé tegyék a látogatást, a Bessenyei Kör a kezdeti 2 0 korona belépődíjat 10 koronára csökkentette (A BENCZÚR-KÉPEKET 1921.).

Bár ö maga személyesen nem vett részt az ünnepségen, Benczúr özvegye (Ürmössy Boldizsár Kata Piroska) fián keresztül több relikviát küldött a városnak. A Millenniumi hódolat olajvázlatának átadását több ízben is megemlítette a helyi sajtó. Ugyanekkor került a város tulajdonába Benczúr Gyula rajzolószéke, festőpalettája, hat darab festőecsetje, „pápaszeme”, vázlatkönyve „húsz, legnagyobb részt mindkét oldalán rajzolt lappal,” valamint „egy egész íves” és „tizennégy félíves” vázlatrajza (NYÍREGYHÁZA 1921.). Ezek a műtárgyak képezték az akkori városházán kialakított Benczúr-emlékszoba anyagának magját. Kardos István Nyíregyháza kultúrtanácsnoka egy 1927-es tanulmányából az is kiderül, hogy az eredeti Benczúr alkotásokon kívül a tárlaton több reprodukció is látható volt, így gróf Tisza István portréja, Samassa bíbornok arcképe, Budavár visszavétele, a //. Rákóczi Ferenc elfogatása, Vajk megkeresztelése, Vén kópé, Nyulas Madonna, Mályvák között, valamint az Alomnak színes reprodukciói. Továbbá itt volt látható a festő leánya, Benczúr Ida által festett arcképmásolat is (KARDOS 1927. 273.).

Pár évvel később, 1928 telén özv. Benczúr Gyuláné és Dolányi Benczúr Ida újabb értékes Benczúr-relikviákat adományozott a Nyíregyházán felállított Benczúr-emlékszoba részére. Az emléktárgyak és alkotások átadására akkor került sor, amikor Kardos István kultúrtanácsnok a fővárosban lévén, tiszteletét tette a festőfejedelem özvegyénél. Az átadott tárgyak között szerepelt az a sapka, amelyet maga Benczúr Gyuláné horgolt férjének, és amelyben a művész megjelenik azon az önarcképen, amely ma a firenzei Uffizi képtárban található. Átadta Benczúrné továbbá a festőről készült fényképeket, a Szent István Rend gomblyukjelvényét, a művész úti vázlatkönyvét, valamint azt a bronzérmet is, amelyet Benczúr még ifjúkorában kapott Miksa bajor királytól.

Benczúr Ida festőművésznő jelen lévén a találkozásnál, maga is értékes ajándékokkal járult hozzá a Benczúr-emlékszoba bővítéséhez. Az ő jóvoltából került Nyíregyházára a festőművész több gyerekkori rajza, vázlata és tanulmány rajza. A cikk összesen 46 darab átadott rajzról számol be. Az átadott rajzok közül a cikk leírásai alapján kettő igen könnyen azonosítható. Ma mindkettőt a Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteménye őrzi. Az egyik a Jagd címet viseli, s talán Benczúr egyik legkorábbi ma ismert rajza. A kisméretű ceruzarajz egy nyúlra lövő vadászt ábrázol.

A másik a Csatakép címet viseli, és a nyilas magyaroknak a tatárok ellen vívott közelharcát ábrázolja. Bár sokkalta kiforrottabb, részletekben gazdag alkotás, a leírtak alapján Benczúr csupán tizenkét éves lehetett, amikor készítette (BENCZÚR GYULÁNÉ 1921. 2.). Alig egy hónappal az ajándékozást követően özv. Benczúr Gyuláné 74 éves korában elhunyt.

1928. június 17-én arról tudósít a Nyírvidék, hogy Benczúr Gyula egyetemi tanár, a festőművész fia Nyíregyházának ajándékozta a Dolányi mauzóleum modelljét, mely oly kedves volt a nemrég elhunyt Benczúr Gyuláné számára. A modellt Szohor Pál főjegyző és Kardos István kultúrtanácsnok vette át a művész fiától, és az akkori tervek szerint a nyíregyházi Benczúr-szoba egyik látványosságának szánták (BENCZÚR 1928.). A mauzóleum modelljének mára nyoma veszett. Az eredeti, eklektikus stílusú, 1925-ben emelt mauzóleum Jánszky Béla alkotása, a síremlék domborművét pedig Stróbl Alajos készítette (ILLYÉS 2004. 11.).

A következő év tavaszán (1929) újabb értékes tárggyal gazdagodott a Benczúr-szoba: Benczúr Ida jóvoltából a művész festőállványa került Nyíregyházára. Az ajándékot Bencs Kálmán polgármester vette át a festőművész leányától. A festőállvány érdekessége abban rejlik, hogy Benczúr maga festette a hátuljára fehér betűkkel a nevét, mely felirat ma is látható (NYÍREGYHÁZA 1929.).

Szohor Pál 1935-ben lett Nyíregyháza polgármestere. Tevékenységének köszönhetően több értékes relikviával gazdagodott a város Benczúr-gyűjteménye. 1935 tavaszán két újabb tárggyal járult hozzá a Benczúr-emlékszoba gyűjteményének kiegészítéséhez. A polgármester budapesti útján tett szert a két műalkotásra. Az egyik egy Benczúr Gyuláról készült terrakotta karikatúra, melyet Lányi Dezső szobrászművész ajándékozott Nyíregyházának. A szobor, melyet maga Lányi mintázott a festőművészről, 1914-ben készült el két példányban. Az első példányt az alkotó átadta Benczúr Gyulának. Hogy később mi lett a sorsa a szobornak, arról nincs adat.

Jóval nagyobb jelentőséggel bír Benczúr Gyula Patrona Hungáriáé című, 1920-ban készült festményének megvásárlása. Az olajképet egy budapesti műgyűjtőtől vásárolta a polgármester 2500 pengőért. A Nyírvidék hasábjain közzétett cikkében Szohor Pál részletesen leírta a vásárlás menetét, említve, hogy a 2500 pengőért a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnél vagyoni szavatosságot vállalt. Ezért felhívást intézett Nyíregyháza polgáraihoz, arra kérvén őket, hogy adakozzanak a festmény megtartása érdekében (SZOHOR 1935.). A polgármesternek Nyíregyháza lakosságához intézett kérelme meghallgatásra talált, hiszen alig egy hónappal a Patrona Hungáriáé megvásárlása után már össze is gyűlt az első 1000 pengő az olajkép megvásárlására (EGYÜTT VAN 1935.). A lakosság lelkesedése igen nagyra nőtt, s folyamatosan küldték adományaikat a polgármesteri hivatalba. A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap folyamatosan közölte az adakozók nevét, akárcsak az összeget, amellyel hozzájárultak a kép megvásárlásához.

Nyulas Madonna és Kun László – más nevén Boszorkányok éjszakája – című alkotások is Szohor Pál áldozatkészsége révén kerültek a Benczúr-emlékszobába (ILLYÉS 2004. 19.).

Nyíregyháza Benczúr-gyűjtemény ét 1950 óta őrzi a Jósa András Múzeum. Az anyag az évek során folyamatosan bővült, gyarapodott. Hála a Benczúr család leszármazottainak és a lelkes műgyűjtőknek, ma már olyan Benczúr alkotások tulajdonában vagyunk, melyek nélkül a jelenlegi Benczúr-emlékszoba elképzelhetetlen lenne. Gondolok itt a Károlyi házaspárt ábrázoló portrékra, amelyek 1959-ben kerültek a múzeum leltárába vagy Tutkó Károlyné és Karátsonyi Jenő portréira, amelyek ugyancsak vétel útján kerültek a múzeumba 1973-ban.

A régi Benczúr emlékkiállításon szerepelt az a portrépáros, amelyet 1978-ban vásárolt a Jósa András Múzeum. A portré egy csizmadiát és feleségét ábrázolja,akik a családi hagyomány szerint Benczúrékkal egy házban laktak Kassán, a Fő utcán (KOROKNAY 1979.).

Benczúr Gyula Leányka-portréját 1981-ben vásárolta a Jósa András Múzeum. A tulajdonos nagyanyja a festőművész húga volt. Nem tudjuk, hogy a festmény kit ábrázol, de a kép intim hangulata azt sugallja, hogy rokon vagy legalábbis közeli ismerős lehetett (MURAKÖZI 1982.).

A Jósa András Múzeum iparművészeti gyűjteménye őrzi többek között azt a tíz darabból álló szalongarnitúrát, mely egykor a Benczúr család tulajdonában volt, s vásárlás útján került a múzeumba az 1970-es évek elején.

Bár a mai viszonyok nem teszik lehetővé a Benczúr relikviák nagyarányú gyűjtését, a Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményének gyarapítási koncepciójában mindig elsődleges szerepet töltött be Benczúr Gyula alkotásainak és személyes jellegű tárgyainak gyűjtése. így az elmúlt években olyan fotográfiákra sikerült szert tennünk, amelyek ez idáig el voltak zárva a nagyközönség elől, s ezt az irányt igyekszünk tartani a jövőben is, hisz Benczúr megérdemli, hogy Nyíregyháza méltón emlékezzék rá.

1, Stark Netu s és Stark Netusné 1864-ben készült portré párosáról van szó.

 

Madár Xiména
művészettörténész