Kelta, ahogy a görögök hívták őket… Vagy Galli – a római források szerint… Az első olyan népesség a Kárpát-medence történetében, akiknek a leszármazottait megtaláljuk Európa mai nemzetei között: ki ne ismerné a gall Asterixet, a franciák kedves rajzfilmfiguráját? De a németek ősei között is ott voltak a kelta törzsek, hiszen ennek a vaskori népességnek az őshazája valahol a mai Németország nyugati szélén, a Rajna felső folyásánál, illetve a Duna felső folyásánál terült el.
A kelták ún. LaTéne kultúrája a Kr.e. V. században alakul ki Gazdag fejedelmi sírjaikba görög és itáliai luxuscikkek is bekerültek (edények, finom borok, ételek stb.)
Hogy kerültek a kelták a Kárpát-medencébe? Pompeius Trogus, az Augustus császár korában élt kelta származású történetíró szerint „A gallusoknak … nagy volt a sokaságuk, és szülőföldjük nem tudta befogadni őket, ezért háromszázezer emberüket új haza keresésére küldték, afféle ‘szent tavasz’ ünnepet rendezve. Ezek egy része Itáliában telepedett meg, amely elfoglalta és felgyújtotta Rómát is; másik részük madaraktól vezetve (mert a gallusok mindenkinél jobban értettek a jósláshoz), a barbárok legyilkolása után behatolt az „Illyr-öbölbe” és Pannoniában állapodott meg.” (Iustinus XXIV.4.) A régészeti anyag igazolja a kelták betörését Itáliába, illetve jelenlétét a Kárpát-medencében. Mindez a Kr.e. IV. században történt, s a kelták nagy, történeti vándorlásaként emlegetjük. A Dunántúlon vannak régészeti lelőhelyek, amelyek igazolják, hogy a Duna-völgyi úton már a Kr.e. V. században közlekedhettek kelta csoportok Az ekkor létrejött településeken nem szűnt meg az élet, amikor megindult a kelták történeti vándorlása. Ez arra utal, hogy a jövevények és a korábbi lakosság rokonságban állt.
Egyes feltételezések szerint a Kr.e. IV. század második felében a Dunán átkelve az Alföld északi peremén is megjelentek a kelták. Összeolvadásuk a szkíta kori őslakossággal gyorsan megindult. Kisebb csoportok már ebben a korai időpontban megjelenhettek a Felső-Tisza-vidéken, de nagyobb csoportok csak 1-2 generációval később indultak kelet felé. Mi volt az oka ennek a vándorlásnak? Kr.e. 279-278-ban a kelták betörtek a Balkánra, melyet végigdúltak egészen Delphoig. Ott azután súlyos vereséget mértek rájuk a görögök. Az északra visszafelé menekülők újabb területet keresve keltek át a Dunán, s megtelepedtek az Alföld egész területén, illetve a kapcsolódó vidékeken. Ekkor már folyamatos beszivárgásról beszélhetünk, mivel véres harcoknak nincs nyoma a régészeti anyagban. Békés kapcsolatokat ápoltak a szkíta kori helyi lakossággal, amellyel előbb-utóbb összevegyültek.
Megyénk sűrű kora vaskori lakossága viszonylag sokáig – a Kr.e. III. századig – távol tudta tartani a hódítókat a Tisza bal partjától. A két népesség között alighanem jószomszédi kapcsolat alakult ki A békés, hosszú ideig tartó időszak során elterjedtek a kelta módra készült jól korongolt edények, a míves kovácstermékek, üvegtárgyak, és megjelentek az első pénzek. Nemcsak a görög hadjáratból hozott eredeti görög pénzekről beszélhetünk. A megyében találunk a kelták által Erdélyben vert érmeket is, ami a két vidék közötti kapcsolatokra utal. Vagyis a Felső-Tisza-vidék nem volt elszigetelt terület. Ugyanakkor a folyton változó és a történelmi események fő sodrában fekvő nyugati (dunántúli) régióval lassan megszakadt az összeköttetés. Ezzel magyarázható, hogy a kelta iparosok remek kézműves termékei mintegy 200-250 évig változatlan formában készültek.
Ezek közül a kitűnő kovácsolt vastárgyakat és az új technikával készített átlátszó üvegtárgyakat kell kiemelnünk. Üvegből csak ékszereket, karpereceket, gyöngyöket és gyűrűket gyártottak. A műhelyek nagyobb központokhoz kötődtek, a nyersanyagot hozzá nem volt könnyű beszerezni. Kovácsok a kisebb falvakban is dolgoztak, a használati tárgyakat, szerszámokat, fegyvereket, ékszereket el tudták készíteni. Eszközeik (a fogó, a kalapács, az üllő) semmiben nem különböztek egy 200 évvel ezelőtti falusi kovács felszerelésétől.
A kelta világ hanyatlásáról vidékünkön csak homályos sejtéseink vannak Az antik források alapján a Kr.e. I. században megerősödő dák királyság hadjáratai pusztították el a különböző kelta törzsek által felügyelt kisebb „államokat”. Ugyanakkor a dákok régészeti anyagát a mi területünkön nem találjuk. Ezért azt feltételezzük, hogy a dák politikai fennhatóság alatt a kelta lakosság élt tovább egészen a szarmaták Kr.u. I. századi felbukkanásáig.
KELTÁK TÁRGYI EMLÉKANYAGAI
