A 2002. november 19-én és 2003. március 25-én végzett terepjárás során nagyobb mennyiségű bronz-, császár– és Árpád-kori cserepet gyűjtöttünk.
2004. augusztus 2-a és november 30-a között ásatást folytattunk a Balkányi főfolyás keleti partját alkotó homokdomb vonulaton.
A megkutatott terület mintegy 700 m hosszú és 50 m szélességű volt. A lelőhely északon a 26., délen az 53. lelőhelyekhez csatlakozott.
A 35.000 m2-nyi feltárt terület északi részén bronzkori és császárkori telepjelenségeket figyeltünk meg. A bronzkori objektumok, valószínűleg a Csorda úttól északra fekvő 27. lelőhelyen feltárt bronzkori telephez tartozhattak. A lelőhely két homokhát közé eső, mintegy 50 m-es részén nem találtunk leleteket. E „leletmentes” résztől közvetlenül délre néhány sírból álló császárkori sírcsoport.
A lelőhelyen összesen 621 objektum került feltárásra. Régészeti jelenségnek ezek közül 556 bizonyult. A leletek alapján tíz objektumot újkorinak határoztunk meg, míg 65 esetben bontás közben derült ki, hogy természetes jelenséggel van dolgunk. Nem tudtuk meghatározni a korát 2 sírnak, 3 háznak, 1 tűzhelynek, 3 kútnak, 3 ároknak és 175 gödörnek (összesen 187 objektum).
Hunkori aranyozott nyeregdísz
A lelőhely északi részén egy több mint 3000 éves, bronzkori település tároló- és szemetesgödreit bontottunk ki.
A császárkori telephez 29 félig földbe mélyített ház, 13 kút, 1 tűzhely, 1 sütőkemence, 2 füstölő, 4 árok és 274 gödör tartozott. A császárkori telepjelenségek a lelőhely déli harmadában sűrűsödtek. S úgy tűnik, hogy a déli határát adó – mintegy 50 m széles – erdősávtól délre, az 53. lelőhelyen folytatódnak.
A lelőhely külön érdekessége, hogy a 207. számú gödör betöltésében egy hunkori nyereg poncolt, pikkely-mintás aranybevonatos lemezei kerültek elő.
Az egyenlőre császárkoriként meghatározott objektumok egy része valószínűleg ehhez a korszakhoz tartozik. Pontosabb keltezést a leletanyag elemzése után lehet adni.
Szőcs Péter Levente – Ioan Bejinariu – Gindele Róbert –
Liviu Marta – Angel Istrate – Dan Pop – Ciprian Astalos