JELENTÉS A NYÍREGYHÁZA KELETI ELKERÜLŐ 14. LELŐHELY FELTÁRÁSÁRÓL
A lelőhelyet 2001. áprilisában végzett terepbejáráson észleltük, majd 2003. márciusában ismét megkerestük. Előzetesen közepes intenzitású késő bronzkori – kora vaskori településnek határoztuk meg. A Nyíregyházát keletről elkerülő út tervezett nyomvonalába eső, az útépítést megelőző feltárásra 2004. november 3. és december 2. között került sor.
A lelőhely két alacsony dombháton, illetve azok közvetlen környezetében helyezkedik el. Két változó talajú (homok és agyag) alacsony dombhátról van szó, illetve a közöttük húzódó mélyebb területről (1. kép).
Az objektumok zöme a két magasabban fekvő részen került elő, de érdekes módon két kisebb csoportjukat a dombok lejtőjén azonosítottuk. Ezek közül az egyik a keleti, vizenyős részen feküdt. Az általunk megkutatott terület nagysága hozzávetőlegesen 16000 m², melyen 80 objektumot azonosítottunk.
Lelőhelyünk legkorábbi objektumait két bronzkori sír és egy ház képviseli. Az egymástól távol, zsugorított helyzetben fektetett vázak közül a 25. számúban egy kisméretű bögrét és egy vörös kődarabot találtunk, míg a 71. sír melléklet nélkülinek bizonyult, a rossz megtartású csontvázból mindössze néhány csonttöredéket dokumentálhattunk (2-3. kép).
Sikerült továbbá körülhatárolnunk és teljesen feltárnunk egy 9 (?) síros kora vaskori hamvasztásos temetőt. A kérdőjel a tényleges sírszámra vonatkozik, ugyanis több olyan gödröt találtunk (pl. 37. objektum), melyből egyetlen edény töredékei kerültek napvilágra, azaz funkciójukat nem tudtuk biztosan meghatározni (4. kép).
A temetkezések egy csoportban helyezkedtek el a domb nyugati oldalán, egészen a legmélyebb részig húzódva. A sírok nagyon sekélyen kerültek elő, majdnem mindegyiket a humuszba ásták, így a gépi nyesés során egytől-egyig megsérültek (pl. 38. sír 5. kép), és talán ez lehet a magyarázata annak a jelenségnek, hogy több urnához nem találtuk meg a – feltehetően sekély – sírgödröt (pl. 30. sír, 6. kép).
Az urnás-hamvasztásos rítusú sírok többsége nem tartalmazott tárgyi hagyatékot, az egész sírmező mindössze néhány vaseszköz töredéket, üveggyöngyöt, vas és bronz karkötőt szolgáltatott.
A sírgödrökben többször figyelhettünk meg két edényt egy gödörben, előfordult, hogy az urnába egy kisebb bögrét helyeztek (pl. 36. sír, 7. kép). A 26. sír érdekessége, hogy az urnát egy homokkő téglára állították (8. kép).
A temető jelentősége ritkaságában rejlik: a megye területéről minimális számú ilyen rítusú temetőt ismerünk.
Előkerült a temetőhöz tartozó telep részlete is, mely lakóépületekből, gödrökből, és egy kemencéből állt.
A kora vaskori település leletanyagát túlnyomórészt korongolatlan – gyakran fogóbütykökkel ellátott – fazekak adják. Egyik gödréből egy jellegzetes szkíta nyílcsúcs származik.
A 33. objektum rituális állattemetkezései
Talán legérdekesebb objektuma a 33. gödör volt, melynek alján anatómiai rendben fekvő kutyacsontvázak mellett egy szarvasmarha gerincrészletet és fejet fektettek keresztbe, talán rituális célzattal.
A legkésőbbi időszakot egy néhány házból és gödörből álló szarmata telep maradványai képviselték. A téglalap és négyzet alakú alapgödrű császárkori házak közül kiemelkedik a 13. számú, melyben jól megfigyelhetőek az egykori ágasfás-szelemenes tetőszerkezetre utaló nyomok (9. kép).
A 66. házból nagyszámú szövőszék nehezék látott napvilágot, és sikerült megfigyelnünk a leégett, bedőlt paticsfal maradványait is (10. kép).
A nagy mennyiségű korong nélkül készített és korongolt kerámián kívül az orsógombok és egy bronzcsat érdemel említést. Munkatársak: Nagy Márta régész, Lukács József régészhallgató, Gábor Tamás és Svéda Csaba rajzolók.
Pintye Gábor