RÉGÉSZETI FOGÁS A TISZÁN

Őskori edényt fogott egy hetedikes horgász a Tiszán. Ez a tény persze eléggé furán hangzik, de igaz. Bodnár Richárd gyakran jár ki Tarpán a Gacsán-laposra a Tiszához. Fürdeni, pecázni, elverni az időt… Egy ilyen alkalommal figyelt föl valamire, amiről azt gondolta: fémedény. Jobban megvizsgálva a dolgot, kiderült, hogy „csak” egy cserép. Richárd hazavitte, őrizgette a relikviát.

A kis bögre még fazekaskorong nélkül készült valamikor 2500-2600 évvel ezelőtt. Abban az időben a Kárpát-medence keleti fele egy sztyeppei nomád nép, a szkíták uralma alá került. A szkíták meghódították az itt talált népeket. A hódítók persze jóval kevesebben voltak, mint a meghódítottak. Olyan gazdag szkíta leleteket, mint amilyeneket a sztyeppen tárnak fel a szakemberek, így csak nagyon-nagyon ritkán találunk az Alföldön. Az alávetett, itt talált népesség telepei viszont továbbra is lakottak maradtak. Így jött létre egy sajátos színezetű kora vaskori leletanyag vidékünkön.

A szkíta kori lakosság egy temetkezési helyét régóta sejtjük a tarpai határban is. A Beregi víztározó építését megelőző régészeti feltárások tavaly településük kis részletét hozta napvilágra.

Tudjuk, kicsi a világ. A leleményes találó édesapja összeismerkedett a Jósa András Múzeum munkatársával, Linzenbold Attilával. Szó szót követett, és a tiszai zsákmány a régészek kezébe került. Új lelet, új lelőhely a múzeumban a szakemberek örömére, s a dicsőség Bodnár Richárdnak. Köszönjük Richárd!

Istvánovits Eszter