A terepbejárás a 4. számú főút útkorrekciójához kapcsolódott. Ennek során az érintett területen két ízben történt terepbejárás: 2002 október 30-án és 2003 április 1-én. A begyűjtött kerámia alapján őskort és császárkort azonosítottunk. A terepbejáráshoz kapcsolódóan kapta meg a 145. lelőhelyszámot az útkorrekció által részben érintett kurgán (mesterséges halom), amelyik később a 137. lelőhely egy részének bizonyult. Gondot okozott, hogy a kurgán miatt a múzeum szakemberei kérvényezték az útkorrekció áttervezését. Erre sor is került, viszont ennek következtében az új útkorrekció által érintett területnek csak egy részét ismertük a terepbejárásból, így a lelőhely jóval nagyobb lett, mint amilyenre előzetesen számítottunk.
A 137. lelőhely átlagos tengerszint feletti magassága 115-116 m, míg a halom és környéke 115-118 m.
A feltárást 2005. március 21-én kezdtük el és 2005. augusztus 19-én fejeztük be. A feltárt terület nagysága 27762 m2.
A humuszolás folyamatosan folyt a feltárással párhuzamosan. A humuszréteg viszonylag vastag volt a terület keleti és nyugati felén, illetve a középen lévő mély részen, de régészeti objektumok a sekélyebb és a mélyebb területeken egyaránt voltak.
Az egy számon nyilvántartott lelőhely több egységre oszlik. Szinte folyamatosan végighúzódott rajta egy többrétegű császárkori település, amelyiknek a legsűrűbb része a feltárt terület északi felén emelkedő, magas dombon fekszik. Ehhez kapcsolódik egy 4 sírból álló császárkori „temető”. Ugyanitt egy késő bronzkori település is volt, ill. egy szórványos Árpád-kori telep. A dombtól délre lévő mély részen valószínűleg karámok körárkait találtuk meg és szórványosan néhány gödröt.
Az összesen kibontott 1741 objektumból említésre méltó a 43 síros kelta temető, a gazdag anyagú és igen intenzív császárkori telep. A kelta sírokat a nyomvonal mellett lévő őskori kurgán (Jósa András Kurva halomként emlegeti) déli és keleti részébe ásták.
A vegyes rítusú kelta temetőben az eltemetettek között volt egy kardos harcos is. Nem ő volt az egyetlen fegyverével eltemetett férfi. A sírmező kora az üvegkarperecek, a bronz női övláncok, a négytagú bokaperecek és a vitézkötéses fibulák alapján LTC1.
A temetőtől délre egy másik, alacsonyabb dombhát emelkedett, amelyiken egy igen szórványos kora bronzkori települést, egy későbbi bronzkori települést, valamint hosszas megtelepedésre utaló, egymást sűrűn vágó császárkori településobjektumokat találtunk. Előkerült egy kora bronzkori és két bronzkori sír is. A gödrök közül 19 őskori, 10 kora bronzkori, 60 bronzkori, 8 késő bronzkori, 1 vaskori, 1174 császárkori, 12 Árpád-kori, 349 kérdéses korú. 8 császárkori, 1 kora népvándorlás kori és 5 kérdéses korú ház mellett 7 császárkori tűzhelyet, 4 őskori, 12 kérdéses korú és 3 recens árkot is kibontottunk
A császárkori telepen belül az anyag feldolgozása után valószínűleg több kronológiai fázis különíthető majd el. Fontos támpontot szolgáltat ehhez a terület legmagasabb részén szuperpozícióban lévő házak és gödrök anyaga. Szembetűnő a tárolóvermek nagy mérete és a házak párhuzamos, mintegy „utca jellegű” elrendezése. A leletanyagból kiemelhetők a terra sigillata töredékek, néhány bepecsételt kerámia, egy kétsoros csontfésű és az egy bizonyos zónára koncentrálódó vassalak, mely műhelyt is jelezhet.
Az ásatáson részt vett: Babolcsi Andrea, Sanda Crişan-Băcueţ, Dan Crişan-Băcueţ, Istvánovits Eszter, Kádas Zoltán régészek, Beleznai Gabriella, Gábor Tamás, Király József, Kiss László, Svéda Csaba rajzoló, Bakos János, Bocz Péter technikus, Mester Andrea gyűjteménykezelő, Berendi Erzsébet archaeozoológus.
Almássy Katalin – Ion Bejinariu – Gindele Róbert – Jakab Attila –
Liviu Marta – Alexandru Matei – Nagy Márta – Horea Pop