ÁSATÁSOK ÉS MEGELŐZŐ FELTÁRÁSOK
A régészet az „ásó tudománya”. Ez annyit jelent, hogy a régész többek között az ásóval, – mint az egyik legfontosabb eszközével – tárja fel az elmúlt századok és ezredek feledésbe merült titkait. Segítségével ismerhetjük meg az egykor itt élt népek földben rejtőző hagyatékát, anyagi kultúráját. Az előkerült leletek, tárgyak illetve különböző földbe ásott objektumok – árkok, gödrök, házak, sírok, kutak stb. – feltárása révén képet kaphatunk a rég elhunytak mindennapjairól. A beruházásokhoz kapcsolódó különböző volumenű földmunkák sok esetben bolygathatják, elpusztíthatják a földben nyugvó emlékeket. Ezeknek az emlékeknek a megmentése és felismerése feladata; ezt a munkát nevezzük ásatásnak, megelőző feltárásnak.
FALKUTATÁS
Az épített örökség mellett és ennek kiegészítéseként a freskók a középkor művészetét őrző hagyaték leglátványosabb megnyilvánulásai vidékünkön. A falfestészet akárcsak a középkor többi művészete, teljes mértékben kifejezi a kor emberének a színek és szimbólumok iránti vonzalmát. Az akkori idők műemlékeit ma a semleges, elmosódott színek jellemzik, ám annak idején, teljesen beborították a jelképek, az allegorikus jelenetek, a geometriai formák és a növényi motívumok sokasága, mindez egy mozaikszerű ábrázolásba elhelyezve. A tökéletes műremek megalkotásának a vágya főleg az egyházi művészetben nyilvánult meg. A falkutatás menünkben megjelenő műemlékeket kísérő rövid szövegek megpróbálják bemutatni a település és a templom történetét, röviden leírják a falfestményt és a képekhez is magyarázatokat nyújtanak a falkutatást végző szakemberek, és restaurátorok információi alapján. Munkájuk eredményeként a középkori falfestmények kulturális örökségünk újra megtekinthető kincseivé váltak.
TEMPLOMKUTATÁS
A templomkutatás a régészet középkori eredetű műemlékek kutatásával foglakozó szakterülete. A kutatás ideális esetben a templom teljes belső feltárását jelenti, melynek során – ha megfelelő informácimennyiség áll rendelkezésre (amennyiben ezeket nem pusztították el későbbi építkezések) – képet kaphatunk a templomok középkori, illetve az azt követő építészeti korszak periódusairól. A kutatás középpontjában a szentély, hajó, a sekrestye, az esetleges diadalív-alapozások állnak valamint a bejárat helye. Álló templomok esetében – amennyiben lehetőség van rá -, a feltárást kiegészíti a falkutatás is, melynek révén komplexebb képet kaphatunk az adott épület építéstörténetére vonatkozólag. Elpusztult templomok esetében kizárólag a kutatások és feltárások során megtalált alap- vagy felmenő falak maradványai segíthetnek a templom építéstörténetét tisztázni.
Az iparrégészet, az ipari örökséget vizsgálja. Kutatja a föld ásványait, a tűztechnika alkalmazásának módját és a fazekas- illetve fémfeldolgozás munkahelyeit, eszközeit, tárgyi emlékeit. Kiértékeli az ipari településeken talált szerszámokat, nyersanyagokat, termékeket és melléktermékeket. Vizsgálatának középpontjában a régi fazekas-, téglaégető-, mészégetőkemencék, színes-fémolvasztó- és vasolvasztó kemencék, valamint szénégető boksák, kovácsműhelyek és üvegipar emlékei állnak. Az ipari kemencék és a közelükben talált melléktermékek interdiszciplináris vizsgálataival a régen elfelejtett technikai rekonstruálására is lehetőség nyílik. A kutatások és a vizsgálatok segítségével technikatörténetileg az egyes iparágak fejlődésének vonalát segítik felrajzolni. A kemencék égett anyagai fizikai kormeghatározások alapanyagául szolgálnak. Így az égetőkemencékkel való behatoló és sokoldalú foglalkozás a régészettudományunk nagy hasznára válik.
TELEPÜLÉSRÉGÉSZET
A településrégészet az egyes korokban és kultúrákban kialakult komplex gazdasági- és társadalmi formákat kutatja. E kutatás összetett folyamat melyben a régész vizsgálja a megtelepedés tényezőit, a települések házszerkezeteit és azok struktúráit, kiterjedését és a népesség sűrűségét, agrárfejlődését. Vajon mennyi ideig voltak használatban egyes népcsoportok telepei? Milyen települési formák, településrendszerek alakultak ki az idők során? Gyakori az egyes kultúrák egymásra telepedése, így az egyes településrendszerek beleolvadtak a következő népcsoportok településszerkezetébe. Ugyanakkor az eltérő természetföldrajzi viszonyok (partvonal-emelkedés, klíma, talajviszonyok) miatt egy-egy térséget teljesen eltérő fejlődés is jellemezheti. A változások fokozatosan léptek életbe, emiatt megmaradt a térbeli stabilitás – helykontinuitás.