1965 őszén a község DNy-i oldalán, a Paptag-dűlőben fekvő Dióskertben található homokgödrökben játszó gyerekek gazdag honfoglalás kori női sírra bukkantak, melynek mellékleteit kibontották. A miskolci múzeumba bevitt, s Kalicz Nándoron keresztül a Jósa András Múzeumba került leletek („A” sír) hitelesítését Németh Péter végezte el még az év okt. 7-én és 25-28-án. Megállapította, hogy a 40-50 cm mélyen fekvő sírokból a homokkitermelés kb. 10-15 sírt semmisített meg, közvetlen a leletmentés előtt (IX. 26.-X. 6. között) az „A” sírtól 2,5 m-re fekvő „B” sírt is feldúlták, ennek a helyén csak a jobb alkart és lábszárat, ill. a koponyatető egy darabját találták meg eredeti helyén, valószínűleg férfi sír volt. Az „A”-tól kb. 9 m-re talált „C” sírban csak a bal egész, ill. a jobb alsó lábszár volt eredeti helyén. Az „A-B” sírsorban, a „B” sírtól kb. 2 m-re feltárt 1. sz. sírral a JAM leletmentése befejeződött, azonban Németh Péter felkérésére Dienes István (MNM) még az évben folytatta az ásatást: újabb 11 sír került elő, szegényes melléklettel. Jelentősebb a női ruházatra vonatkozó megfigyeléseket a 7. sírnál tehettek. 1966-ban a feltárás újabb 11 sírt eredményezett (12-22. sírok), a 14., a 17. és a 19. sírokban találtak mellékleteket. A temető megfigyelt – összesen 26 – sírja három hosszabb sorba rendeződik, használatának a végét a 17. sírban lelet II. Nicophorus (963-969) ezüst érme (BMC 6.) keltezi. A helybeliek híradása szerint ugyanitt – még a 30-as években – kardos sírra is bukkantak.
1. sír. Idősebb nő közepes megtartású csontváza. A sírgödör sarkai lekerekítettek. A váz h:136 cm a feltárás során levágott lábfejek nélkül, a koponya kissé a bal oldalra billenve, a bal kar vízszintesen, a jobb alkar a bal váll irányába, a mellkasra helyezve. Gömb alakú, öntött bronz fülesgomb fele, felületén aranyozás nyomaival, üreges részével az orrtőre tapadva. Az állkapocs mindkét oldalán 2-3 cm hosszúságú, erősen oxidált vasdarabkák (?). A bal hajfonatkorongot díszítő 17 gyöngyből 12 henger alakú, csurgatottan bordázott pasztagyöngy, 4 kerek, sárga színű, lapított gömbtest alakú paszta, 1 db színes hengeres, egy csomóban, rendszertelenül a bal oldalon az állkapocs alatt, a felső hajfonatkorong mellett helyezkedtek el. Miután a koponyát a koronggal együtt felszedtük, a bal kulcscsont feletti gyöngyök helyzetét lerajzoltuk. A bal kulcscsonton s részben a mellkas bordáinak egy részén bronz lemezből kivágott hajfonatkorong feküdt.
A mellkas jobb oldali bordáinak a közepén, szintén díszítetlen lapjával feküdt a vázon a másik hajfonatkorong. Erősen töredezett, egy része hiányos. Egyik része a felhúzott jobb alkaron volt. Az igen széles medencelapátok alsó vége között, a csontok fölött kb. 3 cm-re bronzból öntött, alul áttört, a felületén három elmosódott levélmintájú övveret, jobb oldalán a felerősítésére szolgáló szegecs helye átfúrva. Erősen kopott, jobb oldala eredetileg is hiányos.
A HAJFONATKORONGOK (1. SÍR)
Erősen töredezett, kiegészített ezüstözött bronzlemezből készült korongpár. Felületüket vonallal osztott indaszárak három szív alakú mezőre osztják. E keretelt mezők aljának közepéből a spirálisan visszacsavarodó indák egy háromlevelű palmetta két alsó levelét mintázzák, míg középütt egy hossztengelyében vonallal osztott húsos levél magasodik. A két korong mintázata hasonló jellegű, de nem azonos. A másik korongon a három körívet formázó indák alul kifelé csavarodnak, a belül csupán spirálban végződő két vonal érzékelteti a levélmintát. Ez utóbbi darabon nem három, hanem négy keretelt íves mező van szimmetrikus elrendezésben s köztük a peremsávhoz egy-egy levélminta fut ki. A szélén mindkét korongot kettős szalagsáv keretezi, a belsőt körbefutó pontsor díszíti.
A tiszaeszlári korongpár (Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)
A hajfonatkorongok rekonstrukciós rajza
A szerző, Németh Péter engedélyével.
A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 1996.