1984-ben terepbejárás során talált szántással megbolygatott lelőhely. A leletmentést Istvánovits Eszter 1985 és1990 közt végezte el. A lelőhely Ibrány és Kótaj között egy kb. 3,5 méter magas ovális homokdomb egy valamikori vízmeder nyugati partján található. A megfigyelései lehetőségek nem túl kedvezőek. Településre utaló nyomokat a temetőtől északra 7-800 méterrel találtunk, a vízmeder másik partján. A X-XI. Századi, teljesen feltárt köznépi temető 269 sírja vált ismertté. Feltételezhető, hogy maximum 8-10 temetkezés pusztult el. Általános a koporsó használata. Szuperpozíciót egy esetben regisztráltunk. A temetőben egy részleges lovastemetkezést találtunk. Két esetben feltételezhető padmaly kialakítása. Egy kettős temetkezés mellett megfigyeltük felnőtt-gyerek együttes eltemetését is. Több fordított tájolású sír leletanyagával is eltér a többitől.
A HAJFONATKORONG (197/A SÍR)
Domborított aranyozott ezüstkorong. Rajta poncolt, növényi ornamentikába oldott griff. A korong hátoldalán körbevágott 0,5 mm vastag bőr. A bőr és a lemez között fent egy, alul három elszegett szélű selyemszalag maradványai.
Az Ibrány-Esbó-halmi honfoglalás kori hajfonatkorong restaurálásáról Szinyéri Péterné, restaurátorunk számolt be a Szabolcs-Szatmár-Beregi szemlében.
A szerző, Istvánovits Eszter engedélyével.
A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 1996.