KORA-ÁRPÁD KOR
Fonott gyűrű
Szőke Béla véleménye szerint ez a gyűrűtípus a Kárpát-medencében a X I. század elején jelenik meg, s divatja valószínűleg nem is megy túl azon (SZŐKE 1962. 97.). Szőke Béla Miklós és Vándor László a Pusztaszentlászlón feltárt temető közlése kapcsán szintén foglalkozott ezzel a tárgytípussal. Véleményük a keltezésben megegyezett a korábbival (SZŐKE-VÁNDOR 1987. 74.). Környékünkön legközelebb a Nagyhalász melletti Ibrány-Esbóhalom ásatásakor, valamint Tiszabercelen, a Mezőgazdasági Szakiskola területén – részben elpusztult – temetőből került elő egy-egy hasonló ezüstgyűrű. A fentebb idézett keltezést támasztja alá az említett két gyűrű is: mindkettő XI. századi (ISVÁNOVITS 2003. 303.).
S végű karikaékszer
Az Árpád-korra kell kelteznünk a szórványként előkerült nagyméretű, S végű ezüst karikaékszert is, melynek S vége letört. Hasonló méretű karika került elő a Rétközben pl. Ibrány-Esbóhalom 32. sírjából vagy Kék-Telek-dülő 8. sírjából (ISTVÁNOVITS 2003. 281-282.). A Rétközön kívül megyénkben legutóbb a Nyíregyháza Felsősimán feltárt kora Árpád-kori temetőben került elő hasonló.42 A karika közelebbi datálása hiányos volta miatt nem lehetséges. Figyelembe véve a környéken előkerült párhuzamait, nagy valószínűséggel a XI. századra keltezhetjük, de nem lehet elvetni ennél későbbi használatát sem.
XIV-XV. SZÁZAD
„Lencse alakú gomb”
A hatágú csillagot (rozettát) formázó gomb pontos párhuzamát közölte Szabó Kálmán közelebbi helymeghatározás nélkül (SZABÓ 1938. 47. 195. ábra). Egy további, nagyon hasonló gomb szintén az ö ásatásain került elő (SZABÓ 1938. 47. 201. ábra). Nem áll mesz-sze példányunktól az a Szerbiában, Banatska Dubicában előkerült aranyozott ezüstgomb sem, melyet a belgrádi Nemzeti Múzeumban őriznek (JEWELLERY 1982. 83. Kat. 538.). Nagyon hasonlóak ehhez a típushoz azok a gombok, amelyek lényegében csak vastagságukban és karéjos kiképzésükben térnek el az általunk bemutatott formáktól. Idetartozik a kelebiai kincs egyik ezüstből készült gombja (HATHÁZI 2005. 120. 123. kép, 184. Kat. VI/56., MM 1987. 327. oldali tábla 6.), valamint annak aranyozott bronzból készült párhuzama, mely a középkori Báté falu templomának ásatásán került elő (POROSZLAI-VICZE 2004. 149.). Ezt a típust Szabó Kálmánnál is megtaláljuk (SZABÓ 1938. 47. 202. ábra). Szabó Kálmán az említett gombokat a XIV. századra keltezte (SZABÓ 1938. 46-47.), míg a szerbiai gombot a XIV-XV. század fordulójára, XV. század első felére keltezték (JEWELLERY 1982. 83.). A Bátén előkerült gombot a leírásban XV. századiként határozták meg (POROSZLAI-VICZE 2004. 149.). Hatházi Gábor a kelebiai kincs elemzése alapján megjegyzi, hogy a kincs tárgyainak gyűjtését egykori tulajdonosai „már a 13. század végén megkezdték, … gerincét [pedig a] 14. századi emlékek adják, földberejtésükre a 14. század vége és a 15. század első harmadának vége közti időszakban került sor.” (HATHÁZI 2005. 142.) A benne lévő „lencse” vagy „fél lencse” alakú díszgombok divatja a XIV. század elejétől terjedt el Magyarországon. A XV. század elejétől már új típusú, préselt díszgombok váltják fel, melyek már nem találhatók meg a kincsleletben (HATHÁZI 2005. 120.).
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a bemutatott gomb egy viszonylag ritka típust képvisel, de pontosabb kora nem határozható meg. Altalánosságban annyit állapíthatunk meg, hogy a XIV. században, esetleg a XV. század elején lehetett használatban (XV. tábla 1-6.).
„ Tányér ” alakú ezüstgombok
A típussal legutóbb szintén Hatházi Gábor foglalkozott bővebben a kelebiai kincs kapcsán. Mint írja: „A kelebiai gombok között különleges ritkaságként üdvözölhetjük a ‘tányér’ és ‘csésze’ alakú példányokat.” (HATHÁZI 2005. 123.) Kétféle változata fordul elő a kincsleletben. Az egyik egyszerű préseléssel készült, míg jóval mívesebb példányait domborították, és áttört, mérműves aranyozott rátét lemezzel díszítették. Megállapítása szerint az egyszerűbb, viszonylag elterjedt gombtípusokkal ellentétben ezek teljességgel hiányoznak mind a hasonló korú kincsleletekből, mind a középkori templom körüli temetőkből (HATHÁZI 2005. 123.). A Nagyhalászon előkerült példányok tehát ebből a szempontból (is) újdonságnak számítanak. Az aranyozott ezüstgombok ugyanis formájukat tekintve „hibrid” példányok: az egyszerűbb, díszítetlen, valamint a kvalitásosabb darabok között állnak, peremükön ugyanis a díszesebb gombokhoz hasonlóan gyöngysorkeret fut körbe, a belső mérműves rátétnek azonban semmi nyoma nincs. A gombok (viselet)történeti értéke meglehetősen csekély, mivel a sírban eltemetett gyerek viseletének rekonstrukciója a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges.
Ezekkel a gombtípusokkal és funkciójukkal legutóbb Lővei Pál foglalkozott. Mint rámutatott, egy új divatirányzat jellemzői, amely a 1360-80-as évektől terjed el szerte Európában. A ruházat változásai közül itt csak azt emeljük ki, hogy kialakul egy szorosan a testhez simuló, combközépig alig érő tunika, amely elől gombsorral záródott. A gombok feltűnnek a ruha ujján is, egészen a könyökig. Ennek a viseleti változásnak számos nyugat-európai ábrázolása maradt fenn, és Magyarországon is találtak ilyen emlékanyagot. Ez Biczó Piroska ásatásán, Székesfehérváron került napvilágra (LŐVEI 2004. 72-80., HATHÁZI 2005. 124.).43 Egy további adat is támogatja a fenti kronológia helyességét. A diósgyőri vár ásatásán előkerült kályhaelemek között néhány szoborfigura is akadt. Ezek között van olyan, melynek töredékesen megmaradt felsőtestén jól látható, hogy a felső ruházat középen gombsorral záródik. A figurák, illetve a kályha készítésének ideje 1370 tájára tehető (BOLDIZSÁR-KOCSIS-SABJÁN 2007. 30., 29. 29. kép, XIX. tábla).
A felvázolt viselettörténeti háttérhez az ásatáson előkerült sír nem tud új információkkal szolgálni. A gombok – a fenti kronológiai érvelést elfogadva – a XIV. század utolsó harmadára, végére keltezhetők. Nem lehet kizárni azt sem, hogy még a XV. század elején is divatban voltak.
Karéjos keretű, áttört, csillag-küllős csat
Erről a kicsit nehézkes nevü típusról először Odor János írt összefoglalóan.44 Véleménye szerint a csillag alakú csatokból fejlődtek ki, mégpedig úgy, hogy ezeknek a „liliomos végei öntés során összeérhettek és ebben a kerek keretben a csatok egykori szárai mint küllők jelentek meg.” (ODOR 1998. 128.) Legutóbb Hatházi Gábor foglalta össze ismereteinket ezzel a típussal kapcsolatban, az áttört-küllős csatok egyik variánsaként tárgyalva azokat (HATHÁZI 2004. 106-107.). Munkájában összegyűjtötte az általa ismert példányokat, melyek sorát mi a nagyhalászin kívül további egy példánnyal tudtuk szaporítani. Ilyen típusú csatokat ismerünk a Kecskemét környéki temetőkből (SZABÓ 1938. 48. 205., 206.), Kecskemét-Kossuth tér 233. sírjából (Biczó 1976. 339-340.),45 Nosza-Hingáról (SHAFARIK- SCHULMANN 1954. VIII. tábla 3.) és a Jászdózsa-Négyszállás I. számú jász temetőből szórványként (SELMECZI 1992. XVII. tábla, szórványok).46 További ismert példánya került elő szintén szórványként Szarvasról, a Lómer halom környékéről (MRT 8. 417., 66. tábla 8.).47 Használati idejét tekintve a nagyhalászi darab – illetve a vele együtt előkerült „tányér” alakú gombok – segítségével ki lehet jelenteni, hogy a XIV. század utolsó harmadában, végén már biztosan használták (XV. tábla 7-12.).48
Karéjos övveretek
A nyolcágú övveretek párhuzamát nem sikerült fellelnünk. A kisméretű, hatágúakhoz legközelebb egy Lászlófalván előkerült veret áll (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1976. 298 23. kép). A csillag alakú motívumot egyébként gyakran megtaláljuk különböző ruhadíszeken. Példaként említünk néhány lelőhelyet, ahol előfordul: így a Kecskemét környéki temetőkben (SZABÓ 1938. 51. 231., 232., 233., 234., 237. ábra), Perkáta-Kőhalmi-dűlő 45., 161., 183., sírjaiban (HATHÁZI 2004. 314., 321., 324.), Válón (HATHÁZI-KOVÁCS 1996. 15. kép), de megtaláljuk egy példányát a kelebiai kincsleletben is (HATHÁZI 2005. 132. 147. kép). A hatágú csillagot ábrázoló motívumról Hatházi Gábor a következőképp vélekedik: „… kézenfekvő geometrikus díszítése korhoz nem köthető. Széles skálán mozgó formai variációi a préselt lemezeken a 14. század folyamán mindvégig kimutathatók.” (HATHÁZI 2004. 85.). Lektori véleményében Hatházi Gábor figyelmeztetett rá, hogy a tárgytípus datálásánál érdemes a keretező karéjok számát is figyelembe venni. „Az egyszerűbb, 3-4 karéjos díszítő változatok ugyanis már a 13-14. század fordulójától jelen vannak az anyagban. Ezzel szemben a 6-8 karéjos rozettarendszer … térnyerése későbbinek tűnik, inkább a 14. század középső harmadára valószínűsíthető.” (HATHÁZI 2005. 81.)
Négyzetes övveretek
Az említett övvereteinkhez legközelebb azok a pártaövveretek állnak, melyeket Bárányné Oberschall Magda közölt Salgótarjánból (BÁRÁNYNÉ 1942. 4., II. tábla 3.). Nagyon hasonlóak azok a veretek, amelyek Szabó Kálmán ásatásán láttak napvilágot Aranyegyházán a XXXV. sírból, valamint a tiszújfalui E. sírból (SZABÓ 1938. 66., 68. 349. kép). Nem állnak túl messze az említettektől a rakacaszendi templom belsejében feltárt 2. számú sír pártaövén előkerült veretek sem (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1984. 130., 125. 15. kép). Ez utóbbiak korát illetően Pálóczi-Horváth András – az említett analógiákat is figyelembe véve – úgy foglalt állást, hogy a veretek a XV. század második felére, esetleg a XVI. század elejére keltezhetők (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1984. 130.). A Nagyhalászon előkerült darabok sem segítenek pontosítani ezt a keltezést. Datálásuknál nem árt figyelembe vennünk, hogy sem az aranyegyházi, sem a tiszaújfalui jelzett sírokból nem kerültek elő érmék (SZABÓ 1938. 66.). A salgótarjániról ugyan azt írta Bárányné, hogy korát pontosan meg lehet állapítani az előkerült pénztöredékekből – I. Mátyástól I. Ferdinándig -, ám mint maga írja „A salgótarjáni lelet körülményeiről semmit sem tudunk. Ásatási jelentés nélkül, mint véletlen lelet került be a múzeumba. Annyit megállapíthatunk, hogy több sír anyaga, melyekben a legnagyobb szerepet a többféle változatban előkerült pártaöv játssza.” (BÁRÁNYNÉ 1942. 3.) A Raka-caszenden feltárt 28 sír közül pedig mindössze egy tartalmazott érmét, amely a XV. századra keltezhető (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1984. 130.). A templomban feltárt sírok keltezése kapcsán Pálóczi-Horváth András is a XIV-XV. században eltemetettek közé sorolja a 2. számú sír halottját. A temetkezések újabb csoportja pedig szerinte a XV. század vége és a XVIII. század közepe közöttre datálható (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1984. 130). Tehát a rétegtani viszonyok alapján a sír – s talán ezzel az analógiái is – inkább a XV. századra utalnak. A választ a kérdésre csak újabb, érmékkel datált sírok adhatják meg.
Kétosztatú, téglalap alakú, szíjszorítós lemezén szívsor motívummal díszített csat
Viszonylag gyakori csattípus, melynek analógiái több középkori temetőből ismertek. így megtaláljuk a csúti XLVI. és XXXVI. (GEREVICH 1943. 141-142., 23. kép), a kiskunfélegyházi 56. és 62. (BÁLINT 1956. 60., 63. XI. tábla 3., 62., 63. XI. tábla 1., XIV. tábla 2.), a kaszaperi 19. (BÁLINT 1938. 156-157., XVI. tábla 1.), a nyársapáti 42. és 179. (BENKŐ 1980. 325., 362. 10. tábla 7., 371. 19. tábla 5., 332., 368. 16. tábla 1., 372. 20. tábla 12.) sírban. Egymásra ásott gyereksírok betöltéséből került elő egy hasonló csat Edelényben (SZEKERES 2005. 261., 262. 3. kép 4.). Ilyen csatot ismerünk még Csepelyről (KOVALOVSZKI 1969. 249. 40. ábra), Várpalota-Loncsosról (MRT 2. 1969. 213., 318. 28. tábla 1.), valamint Nyitráról (BREZINOVA-SAMUEL 2007. 51. 72. ábra).49 Ezt a csattípust általában a XV. századra keltezik (BENKŐ 1980. 339., SZEKERES 2005. 261.). Ezt megerősíti az ozorai példány, mely a 25. számú árokból került elő. Pontos rétegtani helyzete nem ismert ugyan, de mindenképpen 1426 után kerülhetett oda, lévén hogy a vár 1416-1426 között épült fel (GERE 2003. 95.).50 Ugyanakkor vizsgálatuknál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a csúti temető XLVI. sírjában a csattal együtt egy Mária érem is előkerült (GEREVICH 1943. 140.).
Ovális csatkarika
A Nagyhalászon talált csat párhuzamai több helyen előkerültek. így Kaszaperen (BÁLINT 1938. 157., XVI. tábla 3.), Mohács-Csele-patakon (Fehér 1955. 226., XXXVI. tábla 9.). Az említett csatokkal érme nem került elő, de tudjuk, hogy a Mohács-Csele-pataki ásatáson Zsigmondtól I. Mátyásig, míg Kaszaperen Hunyadi János kormányzóságától kezdve I. Ferdinánddal bezárólag találtak érmeket (BÁLINT 1938. 163-164.). Ez utóbbi lelőhelyen lehetnek ettől néhány évtizeddel fiatalabb sírok is. Figyelembe véve, hogy a Mohácson előkerült csatot az előzőekben bemutatottakhoz hasonlóan szívsor mintával díszítették, korát ezeknek is a XIV. század végére – XV. századra kell tennünk.
Pántgyűrűk
Az ásatáson két pántgyűrű került elő, mindkettő szórványként. Nagyon hasonló – bár díszítésben kissé eltérő – gyűrűk kerültek elő nagy számban a négyszállási temetőből. Ennek a gyűrűtípusnak az elterjedtségét – leginkább női sírokban található meg – mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e temető 42. sírjában került elő (SELMECZI 1992. 90.). Bár önmagukban pontosabb kormeghatározásra alkalmatlanok, használatuk általánosnak tűnik a XIV. századi temetőkben (SELMECZI 1992. 91.), s előfordulnak a következő évszázadban is.
Fülesgomb
Az egyetlen nagyhalászi fülesgomb esetében kérdéses, hogy az itt tárgyalt korszakhoz tartozik-e. Formája hasonló a korszak gombjaihoz, fülének kialakítása és a gömbtesthez való csatlakozása miatt azonban elképzelhető, hogy a XIV-XV. századnál későbbre kell kelteznünk.
A koporsóveretek
Az említett véreteket a templom kriptájának padozatán találták. A kriptából nem került ki koporsó vagy csontváz, így az ott eltemetetteket a templom elhagyása során nyilván exhumálták, s ennek során kallódhattak el a bemutatott darabok. Hasonlókkal gyakran találkozunk a kriptafeltárások során. Leggyakrabban a XVII-XVIII. századi temetkezésekből származnak, de használatuk valószínűleg a XVI. századig visszanyúlik. Bár pontos kormeghatározásra önmagukban alkalmatlanok, érdekes színfoltját jelentik a korabeli előkelők temetkezési szokásainak. Használatukról Apor Péter és Bél Mátyás egyaránt röviden megemlékezik: „A koporsót penig, amint leíróm, bevonván, az koporsót ezüst, aranyas fejű szegekkel igen gazdagul külyel [kívül] beverték, és hogy az aranyas fejű szeg jobban kiadja magát, az koporsót fekete bíborral vonták be, s azt szegezték az koporsóra az arany fejű szegekkel; azonkívül az koporsójára mind férfiaknak, mind asszonyoknak szegeztenek tizenkét selyemmatéria képíró által írt címereket, az holtnak címerit.” (APOR 69.) Bél Mátyás pedig a következőket írja: „Különleges a nemesség körében, hogy a koporsót sárga szögekkel ékes fekete vászon- vagy selyemlepellel vonják be, s aztán oldalát feldíszítik a minden család által viselt nemesi címerrel. „ (BÉL 476.)
A következőkben néhány forrást mutatunk be arra vonatkozólag, hogy mennyire általános volt a használata a XVII-XVIII. században eltemetett előkelők temetkezései során:
Bethlen István (1582-1648), aki rövid ideig erdélyi fejedelem is volt, 1616-ban kelt végrendeletében a következőket írja: „mivel nekem ón koporsót ne csináljanak, egyáltaljában pedig bársonyomat és ahhoz való öltözetimet, koporsóra való szegeket, fehér ruhámat, gyakrabban velem hordozom és készen tartom.” (RADVÁNSZKY 1986. III. 280.)
Andrássy Mátyásné Monoki Anna 1651-ben írt végrendeletében a következőt írja: „Ezüst szegeket pedig az én tetejes koporsómra ne szegezzetek, hanem a minemű szegeket csináltattam azzal a magam nevét szegezzétek, és az fejemnél egy czimert hagyjatok a többit ajándékozzátok el” (RADVÁNSZKY 1986. III. 328.)
Az I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) temetésével kapcsolatos levelezések között az egyikben megemlítik, hogy „az ötvös zúgolódással kezd elpanaszolkodni, hogy ki nem váltódik tűlle az koporsóban való szegek; mivel maga ezüsti vagyon benne: ő eddig váltóra való munkát készített volna belölle” (THALY 1873. 670.).
Természetesen nem csak az írott források támasztják alá ezeknek a szegeknek a meglétét, hanem régészeti leletek is. így például Almakeréken, a kripta feltárásakor említi Szádeczky Lajos, hogy II. Apafi Mihály (1676-1713) koporsójának maradványai között találtak „néhány gömbölyü-fejü ezüst koporsószeget” (SZÁDECZKY 1909. 201.). Hasonló koporsószögek a csengeri református templom kriptájának feltárása során kerültek elő 1932-ben. Höllrigl itt említi meg, hogy: „Néhány domború kerek-, hold-, és csillag alakú ezüst koporsószög is került ki a kriptából, azonosak a XVI., XVII. századi sírboltleletek rendes tartozékaival, de a későbbiekben is előfordulnak.” (HÖLLRIGL 1934. 108.) A tárgyakból egy csillag és egy félgömb alakút képen is bemutat (HÖLLRIGL 1934. 102., 80. kép 36.). A Csaholyi családot és rokonságát rejtő kriptá(k)ban talált leleteket az érmek és sírkőlapok feliratait figyelembe véve Höllrigl a XVI. század második felére, illetve részben a XVII. század elejére keltezte (HÖLLRIGL 1936. 66.).51 Megemlíthetjük még a sárospataki római katolikus templom feltárását, ahol több kriptát is találtak, melyek főként XVII-XVIII. századi temetkezéseket tartalmaztak. Gervers-Molnár Éva munkájában megemlíti, hogy a feltárások során ezüstből készült koporsószegeket is találtak, amelyeket a XVII. század első felére-közepére datál (GERVERS-MOLNÁR 1983. 82.). Nem csak nemesfémből készült koporsószögeket ismerünk. Sárospatakon több koporsót rézfejü szegekkel vertek ki (GERVERS-MOLNÁR 1983. 83., 85.).52 Egyikben egy 1772-ben eltemetett kislány nyugodott. Róla tudjuk, hogy koporsóját fehér selyemmel borították, majd vasszárú, rézfejű szegekkel verték ki (KOVÁCS 1993. 113.).
Jakab Attila – Jankovics Norbert
42 Istvánovits Eszter publikálatlan ásatása (JAM Adattár).
43 Az említett új divatirányzat elsősorban az előkelő, illetve a módosabb rétegek körében terjedt el. Hatházi Gábor hívta fel a figyelmemet rá lektori véleményében „hogy a nemesi és polgári viseletben meghonosodott gombsoros tunika és csuklyás-gombos gallér ill. palást (továbbá a harisnya és hegyesorrú cipő) nem lehetett túlságosan bevett viselete a 14. századi magyar parasztnak, automatikusan nem húzható rá. Fontos megjegyezni, hogy a kelebiai leletben egészen gyatra kivitelű és nem túl értékes anyagú példányok is helyet kaptak, mint ahogy a templom körüli temetőkben ezeket olykor messze meghaladó minőségű-értékű, de hagyományosabb formakincsű gombok is jelen vannak. Vagyis kulturális, ill. divat-különbségről van szó, vagyoni helyzettől függetlenül, mely vélhetően a vidéki közép- vagy kisnemesi szinten megállt, s nem ‘csorgott le’ a társadalmi piramis legalsó szintjéig (falusi konzervativizmus)” Ezek a leletek tehát arra utalnak, hogy tulajdonosuk társadalmi rangja valószínűleg az átlagnál magasabb lehetett.
44 Tanulmányában még küllősnek nevezte a típust (ODOR 1998. 128.), ám mint arra Hatházi Gábor könyvében rávilágított, ez az elnevezés már „foglalt”, így – körülírással ugyan – , de lényegében a fenti elnevezést javasolta ennek a csattípusnak (HATHÁZI 2004. 106. 666. jegyzet, 107.).
45 Ezúton is szeretnénk megköszönni Biczó Piroskának, hogy engedélyezte a csat publikálását, Somogyvári Ágnesnek pedig, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a csat képét!
46 Hatházi Gábor az említett temetőből idesorolja még a 44. számú sírban előkerült csatot is (HATHÁZI 2004. 107.), ez azonban véleményünk szerint inkább egy új variáns első példányaként vehető számba, mivel a fentiektől eltérően ez nem hat, hanem nyolc küllős (SELMECZI 1992. 22., I . tábla 44. sír).
47 A tárgyat a honfoglalás kori leletek között mutatták be. A leírásból azonban kiderül, hogy a „tömör bronz szíjkarika” szórványként került elő szarmata és kora Árpád-kori tárgyak társaságában. A topográfiában a Lómer-halom elnevezés szerepel, ám Krecsmarik eredeti közleményében ez olvasható: „… Huba János ó-szőlői derék tanító, a Lómer-halom közelében levő, pár évvel ezelőtt használatban volt homokbányából több emberi váztöredéket és s ír mellékleteket mentett meg az elpusztulástól, s ezeket intézetünk részére sikerült megszereznem Ezek a következők: I. Tömör bronz szíjkarika, zöld patinás, 4 1/2 cm.” (KRECSMARIK 1910. 175.) A bemutatott tárgy tehát nem a Lómer-halmon, hanem annak környékén került elő, közelebbi lelőhelye ismeretlen. így nem elképzelhetetlen, hogy esetleg egy templom körüli temetőből származik. Legvalószínűbb azonban, hogy valóban szórványról van szó. Mindenesetre a korábban ismertetett csatokkal való nagyfokú hasonlósága mindenképpen megengedi azt a feltételezést, hogy felsoroljuk a tárgytípus párhuzamai között. A csat egyébként abban némileg eltér a többitől, hogy öntött, s kiképzése is jóval egyszerűbb a többi bemutatott csaténál.
48 Elképzelhető ennél egy-két évtizeddel korábbi keltezés is (vö. a karéjos véreteknél leírtakat, valamint a 49. jegyzetet!). Hatházi Gábor véleménye szerint a karéjok száma is meghatározó a kronológiai besorolásnál ugyanúgy, ahogy azt a karéjos veretek esetében kifejtette.
49 Igaz a tárgyat a XVII-XIX. századi fémleletek között mutatták be.
50 Az adatra Hatházi Gábor hívta fel a figyelmünket, akinek segítségét ezúton is köszönjük!
51 Néhány utólag előkerült példányuk a Csengeri Múzeum állandó kiállításán szerepel.
52 A koporsók közül kettőt képen is közöl GERVERS-MOLNÁR 1987. 204-206. kép.