Jósa András Múzeum
különleges régészeti feltárás
Nyíregyházán
2026. JÚLIUS
Szerző:
Csáki Alexandra
Évszázadok óta rejtőzött a föld alatt: szarmata falura bukkantak a nyíregyházi ipari parkban a Jósa András Múzeum régészei.
Talán kevesen tudják, de hazánkban a földmunkával járó beruházásokat megelőzően, egy-egy út- vagy üzemcsarnok építése előtt, ha az régészeti lelőhelyet érint, a múzeumok ásatásokat végeznek. Nyíregyházán a Déli Ipari Park fejlesztése is ilyen nagyberuházás; a Jósa András Múzeum szakemberei jelenleg itt végeznek megelőző feltárást, megmentve és dokumentálva mindazt, ami a jövőbeli összekötő út nyomvonala alatt szunnyadó egykori szarmata faluból maradt.
Az ásatás vezető régésze a helyszínen engedett bepillantást a munkájukba, Takács Melinda elárulta: avatott szemű kollégái az év eleji terepbejárás során olyan felszíni leletanyagot találtak, ami indokolja a teljes felületű régészeti megelőző feltárást, mely június elején meg is kezdődött. Csapata – Kiss László technikus és a szamoskéri munkások – nem hasraütésszerűen keresgél.
– A munka általában úgy indul, hogy különböző gépekkel eltávolítják a talaj felső részét sokszor egészen a sárga altalajig, ahol már kirajzolódnak a régészeti jelenségek foltjai. Ezek itt viszonylag jól láthatóak, így hamar kiderült, hogy egy elég „sűrű” település feltárásán fogunk dolgozni – magyarázta közérthetően a szakember, és hozzátette: a következő lépés az objektumok kibontása.
A csapat folyamatosan dokumentálja a munkát, előbb folt-, majd metszetszinten, végül teljesen kibontva. A metszetekből kiderül, milyen mély a jelenség, milyen alakú, illetve, ha több objektum vagy régészeti korszak vágja egymást, az időrendet is meg tudják határozni. Végül az objektum másik felét is kibontják, így kis szerencsével a teljes alakja látható válik.
A módszertani gyorstalpaló után a földből lassanként kibontakozó településről kérdeztük az ásatásvezetőt.
– Ez egy szarmata falu. A szarmaták egy iráni nyelvű, lovas-nomád nép voltak, és a kelet-európai sztyeppéről származtak, de az I–V. század között egy csoportjuk az Alföldön telepedett le. Mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, életformájuknak és újabb, keletről érkező hullámoknak köszönhetően a III-IV. században nagyon sűrűn benépesítették az egész Alföldet. Ezért lehet, hogy sok régészeti lelőhelyen találkozunk szarmatákkal – a nyíregyházi ipari park területén is. Többek között feltártunk egy temetőt a szomszédos dombon, talán azok nyugszanak a sírokban, akik ezen a településen éltek.
– Általában az ilyen falvakban gödröket, kutakat, házakat és árkokat találunk. Ezen a területen egyelőre három-négy lakóházra utaló építmény van. Jellemzően az összes szarmata faluban, így itt is rengeteg – kerek alaprajzú –, valószínűleg gabonatárolásra szolgáló gödröt tárunk fel, emiatt feltételezhetjük, hogy a szarmaták gabonával kereskedtek. A legérdekesebb objektumok azonban a kutak: az eddig talált két kút egyelőre metszetben készült el, nem mentünk le egészen az aljukig, mert az balesetveszélyes, megálltunk két méter mélységben.
Az egyik, négy méter széles kutat vizsgálva a régész kifejtette: a metszetekben szépen látszanak a különböző bemosódások, melyek arra utalnak, hogy többször beiszapolódott, ilyenkor nem tudták használni addig, míg ki nem tisztították. Egy idő után aztán új kutat ástak, de ezt sem temették be, valószínűbb, hogy magától töltődött fel.
– Ezek a kutak akár négy-hat méter mélyek is lehettek, munkagépekkel fogjuk „kikanalazni” és megkeresni az aljukat, ahol gyakran teljesen ép kerámiaedényeket, korsókat találunk. A szarmatáknak gyönyörű gyorskorongolt, szürke és vörös edényeik voltak, illetve egészen nagy hombárokat tudtak készíteni – jegyezte meg Takács Melinda, akinek szakterülete az avar kor és az avar kori kerámia. A feltárás során előkerült leleteket kis kosarakba rakják. Ezekben főként tároló- és főzőedények darabjai gyűlnek, valamint állati csontok, hiszen a szarmaták juhokat, kecskéket, disznókat és lovakat is tartottak. Egy tenyérnyi állkapocscsont-töredék fogakkal, bordák, lábszárcsont, marhaszarv…
– Az ilyen településeken talált leletek nagy része szemétanyag: amikor ezeket az objektumokat már nem használták, a saját háztartási hulladékukkal töltötték fel, tehát ételmaradékkal és tönkrement kerámiával.
Ami a múlt emberének szemét volt, az a maiak szemében kincs… A terület megelőző feltárása nagyjából a felénél tart, ami azt jelenti, hogy még hetekig dolgozik a Jósa András Múzeum csapata a Déli Ipari Parkban.
