Világos melletti szőlősi síkon történt fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték (Haynau, menesztésének hírére megkegyelmezett neki: 1850. júl. 31., vagyonát is visszakapta).

„Május havában már javában folyt a toborzás. A 10. önkéntes zászlóaljba, melynek székhelye Debreczen volt, mintegy 600-an jelentkeztek. A vármegye augusztus havában tartott közgyűlésében, a haza és nemzet szabadságának védelmére egy önkéntes nemzetőri zászlóalj felállítását és a megye költségén leendő fölszerelését határozta el. E határozat oly gyorsan hajtatott végre, hogy a zászlóalj ugyanazon évi szeptember hó 10-én már teljesen fölszerelve, Kálló város piaczán, a részére gróf Dégenfeld Imréné, mint zászlóanya által ajándékozott és sajátkezűleg hímzett szalaggal díszített zászló alá felesküdtetett.”

• Péchy László alispán kéri fel Beck Paulinát a zászlóanyaságra.

• 1848. szeptember 10. Nagykálló – ünnepélyes zászlószentelés

„…mily megható volt egyszerűségében is, midőn a honleányok egyik gyöngye, gróf Degenfeld Imréné, a bevégzett egyházi szertartás után a felavatott zászlót könnyek közt nyújtá tartójának, mily magasztos volt midőn a harczkész ifjak és korosabbak ajkairól elhangzék a Szent eskü: ’vérünket és életünket e zászló alatt hazáért, királyért, e nemzet szabadságáért’.”

„Így felkészülve már September hó 10-én a Gr. Degenfeld Imrenő akkori főispánnő által ajándékozott díszes selyem zászló alá N. Kalló (Nagykálló) főterén felesküdtek, a midőn is Patay István Őrnagy a zászló szentelési ünnepélyen beszédet tartván a zászlóaly nevében Ígéretet tett a Zászló anyának, hogy az általa készített és ajándékozott zászlót érdem koszorúval feldíszítve hozzák visza a csatákból; mely igéret a Patay utódja Rakovszky Sámuel által, mint utóbb előadva lesz, teljesen beváltva lett, ezután felvonult a zászlóaly Pestre, hol felfegyvereztetvén egyenesen a Perczel seregéhez a Horvátok ellen küldetett és már október 6-án Ozoránál a Róth és Filipovics seregének, mint Jellasics utóhadának elfogásánál és lefegyverzésénél tetemes részt vett. E zászlóaly később honvéd zászlóalyá alakulván a 48-dik számot kapta.”

• A zászlóalj az isaszegi csatában (1849. 04. 06.) tanúsított vitézségével kivívta azt az elismerést, hogy a legjobb honvédzászlóaljakkal (a 3., 9., 11., 26., 47.) együtt tartsák számon.

• Hírnevét a zászlóalj a Budavár elleni támadásokkal (05. 04-21.), majd május 21-én valóságos és sikeres rohammal öregbítette.

A főhadseregben harcoló szabolcsiak a Komárom térségében vívott minden csatában kitüntette magát, a július 2-i csata hőse volt, mert a császáriak által elfoglalt ószőnyi sáncok ellen indított feltartóztathatatlan rohamával fordulatot hozott a már-már vesztes csata menetében.

Hátra volt az ígéret, hogy a megkoszorúzott szabolcsi zászlót az ajándékozó Degenfeldné Beck Paulina zászlóanyának visszahozzák.

Mielőtt a komáromi várátadás kezdetét vette volna, Rakovszky Sámuel ezredes hadosztályparancsnok korán reggel megjelent a zászlóalj irodájában, s a sátor előtt álló őrre ráparancsolt, hogy senkit ne bocsásson be. Akkor levetette Krasznay Péterrel a zászlót, takarójából kibontatta és levágatta a lobogóját. Eközben elmondta, hogy amidőn a zászlóalj Kallóban felesküdött, annak első őrnagya Patay István megígérte a zászlóanyának, hogy az általa ajándékozott szép selyem zászlót megkoszorúzva hozzák haza a csatából és adják vissza ajándékozójának emlékül. Most pedig a szabadságharc elestével legalább a díszes lobogót mentsék meg, ne engedjék át az ellennek, mely alatt annyi véres csatát vívtak és oly sok lelkes bajtársuk ontotta vérét. A hős csatákban szerzett érdem koszorújával együtt vigyék vissza azért is, „hátha még valamikor vagy nekünk vagy utódjainknak szüksége lehet reá, akkor az alá, mint szent ereklyénk alá gyülekezhessünk”. Azzal levetette felső öltönyét és a lobogót az inge alá meztelen testére csavarta, a zászlórúdra pedig a sátor tetején lévő viseltes kelméjű lobogót tétette.

Rakovszky még azon hó közepe táján megjelent Krasznay házában, hogy a zászlót együtt visszaadják a zászlóanyának. Jól gondolod Bajtársam, titokban kellett odajuttatni, nehogy a működésben lévő spicliknek feltűnjön, s azzal az amúgy is üldözésben álló grófi család házkobozásnak tétessen ki. Ennek okán csak Krasznay indult el Kemecséről úgy, hogy mire Nyírbaktára érkezett, már esteledett. Ott bevárta a holdfeljövetelét, azután indult tovább. Belopózott a kastélyba, ahol a komornával találkozott, ki egyenesen a grófnőhöz vezette. Felsőjét kigombolván, előhúzta a lobogót, a grófnőnek átadta – kérve őt az ezredes nevében is -, hogy őrizze meg és ha a haza újra felhívja őket, újból ajándékozza meg vele a zászlóaljat.

A zászló egy ideig a családnál maradt, majd a megyei levéltárba került és 1895-ben Márki Elek levéltáros átadta a Vármegyei Múzeumba, ahonnan 1948-ban Budapestre került kiállításra, ahol jó időre nyoma veszett és csak 1984-ben (a vitézségi érem nélkül!!!) került be a Jósa András Múzeum helytörténeti gyűjteményébe.

Dr. Bene János

történész