Iparművészeti gyűjtemény

Jósa András Múzeum

IPARMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY

Iparművészeti alkotások gyűjtésével alapítása óta foglalkozik a Jósa András Múzeum, bár az a pár iparművészeti jellegű tárgy, amely a múzeumalapító Jósa András, majd utóda, Kiss Lajos igazgatósága alatt került a múzeumba, zömében magánszemélyek ajándéka volt.

Az első jelentős gyűjtések 1950 után történtek, amikor a volt Városi Múzeum megmaradt anyagát a Jósa András Múzeumba olvasztották, s vele együtt ide került a Saáry Sándor-hagyaték is. Ennek a gyűjteménynek volt a darabja a XIX. század végén készült, gondosan megmunkált „Wallenstein ezüstpohár” is, amelynek alkotója a Hanauban működő Simon Rosenau (1839‒1920) ezüstműves.

Ugyancsak a Saáry-gyűjtemény részét képezte az megyei céhes anyag, melynek kiemelkedő darabjai a nyíregyházi csizmadia társaság társpohara 1834-ből, a nyíregyházi festők céhének sárgarézből készült pecséttartója 1846-ból, valamint a bodrogkeresztúri bodnár céh boros kannája 1825-ből.

A gyűjtemény egyik legjelentősebb darabja az a 12 személyes ezüst étkészlet, amely Dessewffy Géza egykori Monarchiabeli vezérkari ezredes tulajdonát képezte. A készlet a XIX. század első harmada és a XX. század eleje között készült. Az eredeti, magyarországi, elsősorban felvidéki mesterek által készített tálalóeszközöket, sótartókat, hat személyre szóló villákat, kanalakat a későbbiekben pesti és bécsi mesterek által készített villákkal, kanalakkal és késekkel egészítették ki.

Hasonló jelentőséggel bír az ún. „Szabolcs vármegyei ezüst étkészlet”. A 131 darabos készletet egykor a főispáni fogadásoknál használták, készítője Sándor Rezső nyíregyházi órás és ékszerész.

Némelyik tárgy nem annyira iparművészeti jelentőségénél fogva, hanem az egykori tulajdonoshoz való kötődése révén került az iparművészeti gyűjteménybe. Itt őrizzük Benczúr Gyula bútorainak és személyes jellegű tárgyainak pár darabját, például festőpálcáját, rajzolószékét és palettáját, valamint a híres költőnő, Czóbel Minka petróleumlámpáját is.

A gyűjtemény gazdag textilanyagának kiemelkedő darabja Ferenczy Noémi Szent Istvánt ábrázoló, csaknem 9 négyzetméteres gobelinje, amelyet a művésznő Nyíregyháza városának kérésére készített 1941-ben.

Bútorgyűjteményünk egyik gyöngyszeme, az a gazdagon kiképzett intarziás tálaló, mely Svájcban készült a XVIII. század első felében és ma a szabolcsi Mudrány kúriában található.

Ugyancsak itt látható egy páratlan szépségű 1870 körül készült, opálüvegből és bronzból készült állólámpa, amely egykor József nádornak, Magyarország egykori főhercegének alcsúti kastélyában lévő lámpagyűjteményéhez tartozott. Mindkettő 2010-ben került a múzeumunk nyilvántartásába.

Az elmúlt 10 évben jelentős patikatörténeti anyaggal is gyarapodott a gyűjtemény. Dr. Vangel Sándor nyíregyházi gyógyszerész több évtizeden keresztül járta megyénk gyógyszertárait, és gyűjtötte a gyógyszertörténeti szempontból értékesnek talált eszközöket, könyveket és állványedényeket. Az így kialakított, több mint 500 darabos gyűjteményét 2016-ban ajándékozta múzeumunknak. Ez a későbbiekben tovább gyarapodott a Széchenyi utca 1. szám alatt álló egykori Rozsnyay Mátyás Gyógyszertár, majd a Kazay Gyógyszertár patikabútoraival és patikaedényeivel.