Jósa András Múzeum
HONFOGLALÓK ÉS KELTÁK
Újabb kutatások a szabolcsi temetődombon – 2025. október
Szerző:
Reszlerné János Judit, ásatásvezető régész
Október 28-án a Régészeti Osztály munkatársai ismét nagyszerű 10 napos tervásatást zártak. Ekkor zajlott a Szabolcs és Tímár között 2023 tavaszán felfedezett, honfoglalás kori temető ásatásának 3. évada. 2023–2024-ben összesen 35 sírt tártunk már fel, ebből 33 honfoglalás kori, 2 pedig kelta kori (késő vaskori) volt. Idén további 7 honfoglalás kori és 3 kelta temetkezést találtunk.
A korábbi évekhez képest idén északi és délkeleti irányban jelöltük ki a kutatószelvényeket, annak érdekében, hogy minél nagyobb, teljesen feltárt felületet kapjunk. Az idei év mottója talán valami ilyesmi lehet: nem mindig azt találjuk, amit keresünk, hanem mindig pontosan azt, ami a föld alatt van…
Első szelvényünkben egy bolygatatlan sírt találtunk, amely ugyan melléklet nélküli volt, helyzete alapján azonban illeszkedett a tavaly feltárt 47. és 48. számú temetkezések sírsorába. Mellette egy másik, sajnos elszántott test néhány csontját találtuk. Ezeken kívül a szelvényben két gödröt bontottunk ki, amelyekből kézzel formált őskori kerámia került elő. Két szempontból volt ez fontos: egyrészt kiderült, hogy lakták is a domboldalt az őskorban, nem csak temetkezési helyként használták, másrészt pedig itt megtaláltuk a honfoglalás kori temető délkeleti sarkát, így legalább ebben az irányban sikerült azt lehatárolni, és persze a negatív eredmény is eredmény. Ezzel próbáltuk kicsit lelkesíteni magunkat, mikor a negyedik napon elkezdtük a második kutatószelvény kiásását, amely a domb legtetején helyezkedett el, a 2023. és 2024. évi árkoktól északra. Mindeközben számos, különböző korszakokból származó fémleletet találtak önkénteseink a szelvényekből kitermelt földben. A jelentős mennyiségű modern hulladék és a 10. századi viseleti tárgyak mellett előkerült több bronzkorra keltezhető ékszertöredék, és egy csillagcsüngős, késő avar korra jellemző fülbevaló is.
Ekkor látogattak meg minket a tokaji és a rakamazi általános iskolások, akiknek az ásatás mellett a tavalyi leletekből apró tárlatot is rögtönöztünk. Még csak egy kibontott temetkezésünk volt, de megfigyelhették a régészeti feltárás és dokumentálás eszközeit és módszereit. Temérdek kérdést tettek fel, élmény volt beszélgetni velük.
Az északi szelvény nyugati szélén elsőként egy É–D irányban jelentkező sírt fedeztünk fel, majd közvetlen közelében még kettőt. Mint kiderült, ez a sírcsoport a kelta kori sírokat rejtő temetőrészhez tartozott. Egy férfi, egy nő és egy kisgyermek nyugodott a három sírban. A tavalyi, hamvasztásos kelta temetkezésekkel ellentétben ők csontvázas rítus szerint, fejjel dél felé tájolva kerültek sírba. Mellékleteik szerencsére bolygatatlanul megőrződtek, mivel a honfoglalókénál mélyebbre ásott sírgödröket kevésbé érintette a szántás. A férfi két nagy vasfibulával, egy vaseszközzel és fenőkővel, vas karpereccel és egy enyhén kihajló peremű, bikónikus, széles szájú, gyengén kiégetett edénnyel együtt került sírba. Ételmellékletet is helyeztek mellé: egy disznó lábcsontját találtuk a feje mellett. A női sírban egy bronz fibulapár (ruhakapocs), bronz hólyagos bokaperecek, vas karperec és egy szürke, széles vállú, korongolt síredény volt. A gyermek vas bokaperecet viselt eltemetésekor, és egy kis vadmalac állkapcsát helyezték mellé a szűk szájú (valószínűleg folyadék tárolására használt) síredényen kívül.
Ezeken felül, a szelvény középső és keleti részén előkerült további 5 honfoglalás kori egyén többé-kevésbé bolygatott temetkezése. Ezek közül egy Ny–K tájolású gyermek sírja volt anatómiai rendben. Éppen fölötte, nyesés közben, a humuszból került elő egy ezüst, granulációs technikával díszített fülbevaló; ezen kívül nem köthető hozzá egyéb lelet. Egy felnőtt egyén temetkezését (62.) csak „a barázdás halott” néven emlegettük: az ekevas az egész csontvázat fölemelte, és bizarr módon, egy kb. 20 cm széles barázdába rendezte el Ny-K irányban, sírmellékletével, egy kovakővel együtt. Egy temetkezésből (61.) csak kézcsontok maradtak meg, egy másikból (60.) pedig csupán néhány koponyatöredék és fog. Utóbbi azért volt különleges, mert a nyakban viselt gyöngysor gyöngyeit is megtaláltuk, valamint egy, a gyöngyök közé felfűzött bizánci érmét, amely jól keltezi a temető ezen részét a 10. század végére (960-as évek verete, II. Nikephorosz és II. Baszileiosz). A 2023-ban talált, 916-ban vert arab dirhem után ez a második érem, amely a temetőből eredeti összefüggéséből ismert (egy harmadik, 12. századi bizánci tálkapénz szórványként került elő).
Mindannyiunk örömére utolsóként a szelvény délnyugati sarkában, pár centiméterre a tavalyi szelvényünk (és a 35. számú, szórthamvas kelta temetkezés) szélétől egy nő K–Ny-i tájolású sírját tártuk fel, akinek nyakában ezüstgyöngy, hajában bronz hajkarika volt. A többiekhez képest ellentétes tájolás eddig egy esetben volt megfigyelhető a temetőben, a 2. sír esetében. Más temetők esetében idegen származással magyarázták ezt a különbséget, ennek megállapításához itt egyelőre még kevés az adat.
Nagy szerencsénk volt az időjárással, hiszen nem kellett megállnunk egyetlen napra sem eső miatt, épp ellenkezőleg: az őszi napsütésben igazán kellemes volt dolgozni a dombon. Az égiek mellett elsősorban a föld tulajdonosait: a tímári Hudák testvéreket és édesanyjukat, valamint a területet művelő Pásztor Tamás gazdát illeti köszönet, hogy hozzájárulásukkal lehetővé tették a kutatást. A szabolcsi önkormányzatnak köszönjük, hogy szerszámainkat őrizték. A Jósa András Múzeum önkéntesei (Dallos Gegő, Rutkai Dávid, Linter Arnold, Szolyka Péter, Kripák Krisztián, Nádasdi László, Virágos János, Busák Sándor, Reszler József Péter) idén is kitettek magukért: ha kellett, egész nap ástak, vagy épp buzgón vizsgálták a kitermelt földkupacokat apró tárgyak után kutatva. Köszönöm Nagy Norbertnek, a Szatmár Megyei Múzeum régészének, hogy ismét tanulhattam tőle a keltákról. S végül, de nem utolsó sorban köszönöm végtelenül lelkes kollégáimnak, Dankóné Németh Erika restaurátornak, Laskayné Szőlősi Katalin szakkönyvtárosnak és Bajusz Péter segédmuzeológusnak a sok segítséget.
A projekt az NKA 503134/00453 számú pályázatának támogatásával valósult meg.
