Érdekességek a könyvek szerelmeseinek

Időről-időre alkalmi csemegét kínálunk olvasóinknak könyvtárunk gazdag gyűjteményéből: egy ritka kötet, egy különleges könyvbejegyzés, egy gyönyörű ex libris, egy figyelemfelkeltő új szerzemény … bármi, ami érdeklődésre számot tarthat.

2020. szeptember

A Rétközi Múzeum műhelyéből

A közelmúltban két reprezentatív kiadvány is jelent meg a kisvárdai Rétközi Múzeum gondozásában.

Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgató tudományos-ismeretterjesztő céllal készült kötete a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei köztéri – vagy, ahogy a szerkesztő pontosítja –, mindenki számára hozzáférhető Szent László ábrázolásokat mutatja be. A történeti bevezető kiváló helytörténeti kiegészítése a történelem tankönyvek Szent Lászlóra vonatkozó fejezeteinek. A kötet nagyobbik részét képező „adattárat” a kellően részletes, de nem terjengős leírások teszik érdekes olvasmánnyá, melyet nemcsak a diákok, de bárki, aki a helyi Szent László-emlékek iránt érdeklődik, haszonnal forgathat. A kötetet záró forrás- és irodalomjegyzék pedig a tudományos érdeklődést hivatott szolgálni.

 

NÉMETH Péter

Szent László ábrázolások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A Rétközi Múzeum füzetei 14.

Szerkesztette: Vofkori Mária

Tördelés: Tímár Tamás

Fotók: Mudrák Attila

Kiadó: Rétközi Múzeum – Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesület, Kisvárda 2020.

Nyomdai előállítás: Kapitális Kft., Debrecen

Szintén Kisvárdán jelent meg Páll István etnográfus, a Sóstói Múzeumfalu nyugalmazott igazgatója legújabb kötete. A több éves gyűjtőmunka eredményeként elkészült reprezentatív tárgykatalógus, egy – a néprajztudományban eddig kevesebb figyelmet kapó – kerámiafajtára irányítja a figyelmet. A szerző a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén lévő közgyűjtemények keménycserepeinek kontextusba helyezett bemutatására törekszik: a tárgyak tudományos leírásán és bemutatásán túl ismertetve azok előállítását, az ezzel foglalkozó manufaktúrákat, érintve nem csupán a gyártás, hanem a kereskedelem jellemzőit is. A megyében felgyűjtött keménycserepekből igyekszik korrekt válogatást nyújtani, szándéka szerint a szakmának és a laikus gyűjtőknek egyaránt.

PÁLL István

A bécsi szalagtól a magyaros stílusig. Keménycserepek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűjteményeiben. A Rétközi Múzeum füzetei 15.

Szerkesztette: Vofkori Mária

Tördelés: Tímár Tamás

Fotók szerkesztése: Szemán Attila

Kiadó: Rétközi Múzeum – Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesület, Kisvárda 2020.

Nyomdai előállítás: Kapitális Kft., Debrecen

2019. OKTÓBER

Szabolcs vármegye könyvtárának leltárkönyvei

A vármegyei könyvtár elődjének tekinthető törvényhatósági könyvtárat Mikecz János alispán kezdeményezésére 1898-ban alapította Szabolcs vármegye közgyűlése. A körülbelül 500 kötetes könyvtár a vármegyeháza egyik termében került elhelyezésre.  A könyvtári teendőket elsőként Nagy Imre aljegyző, 1922–1926 között Kiss Lajos múzeumigazgató, 1926–1936 között Gál István tanár, majd 1937-től megszűnéséig ismét Kiss Lajos látta el. Kezdetben csupán a Szabolcs vármegyei sajtótermékekkel, illetve a kötelespéldányokkal gyarapodott. Nagyarányú fejlődésnek az 1920-as években indult, melyben nyilván szerepet játszottak az országosan egyre-másra alapuló közkönyvtárak. Ekkor döntötte el a vármegye, hogy nagyobb erőkkel fejleszti a könyvtárat. Ennek eredményeképp használóinak köre is kibővült, már nemcsak a vármegye köztisztviselői, hanem egyre szélesebb társadalmi réteg vette igénybe. Gróf Dégenfeld Pál 1928-ban több ezer kötetes könyvtárát ajánlotta fel a vármegye könyvtárának, többek között ennek is köszönhető, hogy az 1930-as évek elejére állománya 11000 kötet felett volt, használóinak száma 1000 körüli.

A könyvtár rendezése Gál István nevéhez fűződik, aki a kötetek szakcsoportokba osztásával kialakította a raktári rendet, létrehozta a katalógust, és az addig csak szerzeményi naplóval rendelkező könyvtárnak elkezdte vezetni az első leltárkönyvét.

Utólagosan, 1923. március 15-i dátummal nyitotta meg a leltárkönyvet, melynek első kötetét a nyíregyházi Klafter Könyvnyomda, második kötetét pedig a Jóba Nyomda készítette, ugyanazzal az adatsorral, kartontáblás félbőr kötésben, 48X34 cm-es méretben.  A második világháború alatti bombatámadások és betörések, valamint a háborút követő években az ún. indexek alapján történő selejtezések következtében állományának egy része megsemmisült, szétszóródott. A megmaradt kötetek többsége az 1950-es évek elején a megalakuló megyei könyvtár állományába kerültek, de néhányat a Jósa András Múzeum Szakkönyvtára is őriz. A fennmaradt leltárkönyvek az egykori vármegyei könyvtár legfontosabb forrásai, melyekből egyúttal a Dégenfeld-féle könyvtár is rekonstruálható.

Hogyan és mikor kerülhettek a leltárkönyvek a Jósa András Múzeum tulajdonába? Mivel 1936 után a múzeum és a könyvtár Kiss Lajos irányítása alatt állt, valószínűleg ez utóbbi feloszlása után a leltárkönyvek a helyükön maradtak. A kötetek a Jósa András Múzeum könyvtárának 1954-es újraleltározásakor kapták 1018 és 1019-es leltári számukat.

2020. November

Japánból érkezett…

Az idén Kiotóban tartott nemzetközi ICOM (International Council of Museums) konferencián részt vett dr. Páll István etnográfus, a Sóstói Múzeumfalu nyugalmazott igazgatója. Útjáról hazatérve egy gyönyörű műtárgykatalógussal ajándékozta meg könyvtárunkat, mely a Kiotóban fellelhető több mint kétezer, többségében buddhista templom és szentély tárgyain keresztül reprezentálja a tradicionális japán művészetet a 2. századtól egészen a 16. századig.

Masterworks of the Kyoto National Museum. Temple and Shrine Treasures. Kyoto: Kyoto National Museum, 2019. 248 p.

2021. február

Kisvárda története

 

 

 

A Kisvárda történetét régóta kutató helytörténész, Néző István legújabb kötetében a város középkori történetét foglalja össze a település első említésétől 1526-ig. A terjedelmes munka igyekszik átfogó képet nyújtani a korabeli településről, annak gazdasági, társadalmi életéről, az egyházszervezés kezdeti lépeseiről, a művelődésről. Külön fejezet(eke)t szentel a város történetében nagy szerepet játszó Várdai családnak és leszármazottainak. Felsorakoztatja mind a tárgyi, mind az írásos emlékeket, illetőleg a fellelhető folklór elemeket is.