Saáry Gyűjtemény

„ A másik arc, ami Saáry dr. útjáról ránk tekint, a műkincseit, gyűjteménye tárgyait elmerengve néző művész emberé, akinek életét egy nagy szenvedély hevíti át, a gyűjtés szenvedélye.”

(Nyírvidék 1926. augusztus 19.)


 

Saáry Sándor iglói diák korában alapozta meg gyűjteményét. Medikus, amikor megvásárolja az első kőbaltát, melyet aztán követtek a már akkoriban milliókat érő múzeumi tárgyak és a világ leghíresebb régiségkereskedőitől vásárolt ritkaságok.

Igen nagy értékű volt Saáry Sándor fegyvergyűjteménye, amely összesen 240 darab kardot számlált, és a maga korában a fraknói Esterházy-gyűjtemény[1] után az első volt Magyarországon. Közte volt II. Katalin (1762-1796) orosz cárnő díszkardja, arcképével és címerével, III. Károly (1716-1788) spanyol király vadászfegyvere egy számszeríj, magyar nyílvesszőkkel, hajítódárdák, parittya íjak, lándzsák, és sisakok. A fegyverek között kiemelkedők még a keréklakatos puskák, muskéták, szuronyok, fringiák, harci és utász balták, fokosok, gránátvető és revolerszerkezetű puskák, mordályok, elől és hátultöltő lovassági és gyalogsági pisztolyok, köztük a kuruc hadvezér Bercsényi Miklós, és Bem tábornok pisztolyai. Többek között birtokában volt még Irányi Dániel pecsétgyűrűje „Pardont nem kérek, pardont nem adok” felirattal, gróf Wallenstein Adolf hadvezér ezüst serlege, Apaffy Mihály fejedelem dombormíves serlege, Andrássy Károly báró tábornagyi pálcája „Fidelitate et Fortitudine” felirattal.

Régészeti vonatkozásban is számottevő leleteket tudhatott magáénak. Jelentős bronzkori gyűjteménye mellett újkőkori, vaskori, és honfoglaláskori emlékekkel is büszkélkedhetett. Edényeinek, kerámiatöredékeinek száma elérte a nyolcezer darabot. Legkiemelkedőbb mégis a bronzkori gyűjteménye: a bujtosi bronzkincs mellett számos bronztárgya volt még Balsáról, Rohodról, Gégényből, Nyírpazonyból, Harangodról, Beszterecről, és Nyírkarászról.

A régészeti tárgyak mellett főként Nyíregyháza környéki néprajzi leleteket is gyűjtött: nevéhez köthető a tiszolci nemesi láda megszerzése, emellett pásztorfelszereléseket, üvegpoharakat, bokályokat, cintálakat, kupákat, ezüstöket is gyűjtött. Éremgyűjteménye több mint száz darabot számlált, ezekről gondos feljegyzéseket és leltárt is készített.

Nem csupán a megyéből, hanem az ország más tájairól is szerzett műtárgyakat, legtöbb esetben maga utazott el szemrevételezni, majd megvásárolni ezeket. „Dr. Saáry Sándor, ez a vidéki orvos, akinek beteg szivében olthatatlan lánggal égett fajának szeretete, vas-szorgalommal gyűjtött össze mindent, ami a magyarság parádés históriájára vonatkozott, sőt nemcsak azt, hanem összegyüjtött minden egyebet is, amelynek kulturhistóriai értéke vagy jelentősége van. Kincseket halmozott föl – száz milliókat érő kincseket – azzal a hangyaszorgalommal, amely ha megvolna minden egyes polgárban: világbíró nemzetté avatná a magyart.” (MARKÓ 1924. 2).

Nyíregyházának ekkoriban két számottevő gyűjteménye volt, mindkettő két helyi tiszti főorvosnak köszönhette létét: az egyik Jósa András nevével fémjelezhető, a másik a Saáry Sándoréval. Egy 1924-ben született cikk is megjegyzi, hogy a két orvos szinte egymással versengve gyűjtötte a régi tárgyakat (BELLA 1924). Míg Jósa András a vármegyei múzeumot álmodta meg, addig Saáry Sándor egy városi múzeumot tervezgetett, és saját elmondása szerint a Bruckenthal Múzeumban tett látogatásakor született meg benne a gondolat, hogy gyűjteményét majdan a városra hagyja. Szinte minden általa megszerzett tárgynak külön története van, nemegyszer vármegyéket átutazott, hogy egy-egy leletet, relikviát megszerezzen.

A gyűjtemény 1919-ben a nagykállói úti házában több ízben is veszélyben forgott, míg sikerült nyolc különböző helyre ásott alagútban elrejteni a tárgyakat. A gyűjteményét végrendeletében hivatalosan is a városnak adományozta. „Kikötöm, hogy ezen régiség gyűjteményem saját nevem alatt együtt, egy helyen, nem szétszórtan állíttassék ki, hogy annak összetartozandósága még akkor is kitűnjék, ha a városi múzeum esetleges szerzemények, vagy ajándékozások utján szaporodni, vagy nagyobbodni fog. Ha netalán a régiség gyűjteményemet Nyíregyháza város el nem fogadná, ugyanazt a magyar nemzeti muzeumra hagyományozom.”(SAÁRY 1926) A távolabbi rokonaira hagyta egyéb ingatlanait, értékpapírjait, takarékpénztári részvényeit, valamint a szintén Saáry Sándor hívott unokaöccsére az éremgyűjteményét. A város természetesen átvette a gyűjteményt, és ígéretet tett arra, hogy megvalósítja az adományozó álmát, és a már 1924 óta működő Várostörténelmi Gyűjtemény mellett (vagy azzal együtt) létrehozza a Városi Múzeumot.

 

A SAÁRY GYŰJTEMÉNY TOVÁBBI SORSA

 „(…) Vajha egykor Nyiregyháza város közönsége oly szivesen fogadná tőlem e gyüjteményt, mint amily szeretettel és becéző gondosággal gyüjtöttem egybe annak minden egyes darabját!”

– írja 1920-ban a bujtosi temető feltárásáról szóló cikkében (SAÁRY 1920).

A város azonban nem teljesítette a végakaratát, nem helyezte el a gyűjteményt múzeumszerűen, és sajnos az őrzéséről sem gondoskodott megfelelően. 1926-ban Saáry halála után beolvadt abba a Várostörténelmi Gyűjteménybe, melynek léte, megszervezése többek között Nagy Elek városi főmérnök nevéhez fűződik. 1924-ben ugyanis nagy ünnepségsorozatot rendeztek Nyíregyházán az 1824. évi örökváltság századik évfordulójára, és ennek keretében jött létre az a gyűjtemény, amely a város történelmét volt hivatott bemutatni (DIENES 1985. 46). Ennek a gyűjteménynek lett része 1926-ban a Saáry hagyaték is, ami a városháza északnyugati részének földszintjén, a volt börtön-és nyomdahelyiségekben vészelte át a II. világháborút, majd 1950-ben a Jósa András Múzeumba került. Itt az 1955-ben meginduló számbavételek során beleltározták a múzeum gyűjteményanyagába. Az egyiptomi, római és görög szobrainak egy részét a Szépművészeti Múzeum kapta meg, néhány darab pedig a nyíregyházi múzeumban maradt.

Teljesen azonban mégsem vesztette el önállóságát az anyag, (már amennyi a múzeumba került belőle) mert az 1950-es évek végén készült régészeti leltárkönyvekben külön jelezve van, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek a „Saáry Sándor doktor gyűjteményéből” valóak. A fegyverek és más, nem régészeti jellegű tárgyak sajnos nem jártak ilyen jól, ezek kilétéről nagyon kevés információnk van. Nagy részét széthordták még a múzeumba kerülésük előtt. Egy részük a városi múzeum anyagaként került beleltározásra, és ezek visszaazonosítása a Saáry gyűjteménybe sok esetben ma már lehetetlen.

A Múzeum Történeti Adattárában található egy tabló[2], melyen több fotó mutatja, hogy milyen volt régi fényében a Saáry gyűjtemény. Két szobában (22. kép) alakított ki Saáry doktor egyfajta magánmúzeumot, ahol példás rendben sorakoztak a tárgyak. A fotókról láthatjuk, hogy a gyűjtemény jelentős része eltűnt az idők során.



[1] Fraknóban látható a koraújkor magyar történelmének legjelentősebb, legnagyobb befolyással bíró nemesi családjának, az Esterházyaknak egyedülálló fegyver és műgyűjteménye. Ötvösmunkák, elefántcsontból faragott művek, különlegességnek számító órák és a korban divatos automaták, textíliák és értékes fegyverek töltötték meg a barokk kincstárat. A fegyvergyűjteményben török és porosz hadizsákmányból származó fegyverek sokasága található. Utóbbiak közül talán a legérdekesebb az a török hadvezéri sátor, amelyet Esterházy Pál 1685-ben egy csata alkalmával zsákmányolt.

[2] A tablón lévő képeket nagy valószínűséggel Balog Rudolf, híres fővárosi fényképész készítette.

 

L. Nagy Márta

Régész