Régészeti Osztály

“A tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van előttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható, tündöklő valóságában”

Kosztolányi Dezső


A régészet az „ásó tudománya”. Ez annyit jelent, hogy a régész többek között az ásóval, – mint az egyik legfontosabb eszközével – tárja fel az elmúlt századok és ezredek feledésbe merült titkait. Segítségével ismerhetjük meg az egykor itt élt népek földben rejtőző hagyatékát, anyagi kultúráját. Az előkerült leletek, tárgyak illetve különböző földbe ásott objektumok – árkok, gödrök, házak, sírok, kutak stb. – feltárása révén képet kaphatunk a rég elhunytak mindennapjairól. A beruházásokhoz kapcsolódó különböző volumenű földmunkák sok esetben bolygathatják, elpusztíthatják a földben nyugvó emlékeket. Ezeknek az emlékeknek a megmentése és felismerése feladata; ezt a munkát nevezzük ásatásnak, megelőző feltárásnak.


A Kutató

A „kutató” neve egy sajátos paradoxonként jött létre. A megyei múzeum és megyei levéltár – mint ikerintézmények – hosszú ideig társbérletben „lakott” a Benczúr tér 21. szám alatti épületben. A levéltár új épületbe költözése után az egykori levéltári kutatóba költözött be a Jósa András Múzeum Régészeti Osztályának „agytrösztje”. Azóta persze többször költözködtünk, a helyiség már rég nem ugyanaz, de a neve öröklődik…

No, de mi is ez a „kutató”, mi is ez az „agytröszt”? A modern régészet már aligha élhetne meg a számítástechnika nyújtotta lehetőségek nélkül. Az ásatásokon, terepi munkák során összegyűjtött több ezernyi, ha nem több tízezernyi információ áramlik be a kutatóba. A megye területén előkerülő lelőhelyek, a feltárt objektumok, a begyűjtött tárgyak adatai mind itt „landolnak”. Elkezdődik a digitalizálás: a szövegek adatbázisba gépelése, a rajzok szkennelése, vektorizálása, georeferálása. Készül a térinformatika, hogy a feldolgozáskor a régész készen kapja az őt érdeklő kérdésre az adathalmazt.

A tudomány régi vágya, hogy egységes adatokkal tudjon dolgozni, nem csupán egy városon, megyén belül, de legalábbis az egész ország, sőt még inkább a teljes Kárpát-medence területén. Természetes, hogy mi is erre törekszünk. Múzeumunk azzal dicsekedhet, hogy az első lépéseket már megtette. Egy konzorcium keretei között egységes múzeumi adatbázis kidolgozásában vett részt. Így lehetséges az, hogy ugyanazt az adatbázist használják a régészek és a művészettörténészek Szabolcsban, s ugyanezt használja a győri Xantus János múzeum régész csapata. Az adatbázis Fórum oldalán pedig lehetőségünk van on-line konzultációra az ország két vége között.


A csapat

A Jósa András Múzeum Régészeti Osztályának adatfeldolgozó részlege viszonylag nemrég kezdte meg működését. Az ásatások régészeti anyagai feldolgozás nélkül csupán papír- és lelethegyek. Ezeket rendszerezni, digitalizálni kell, s a jövő számára is elérhetővé kell tennünk. Hisz csak a kibogozott, sorba állított dokumentumokkal kezdődhet el a kutatás. Kint, a terepen végzett munka után azon dolgozunk, hogy az információk a helyére kerüljenek, a szabadban felvett adatok értelmet nyerjenek, a dokumentáció kerek egésszé álljon össze.

A dokumentáció gondosan lejegyzett objektumnaplókat, rajzokat, fotókat, valamint a feltárt terület “térképét” tartalmazza. És természetesen beszállítjuk a múzeumba a földből előkerült leleteket.

Csapatunk ezért több részlegben dolgozik ezekkel a “nyers” anyagokkal. A rajzolók vizsgálják az objektumok metszetrajzait, összenézik azt a felszínrajzzal, rajzolják a restaurálatlan leleteket. Az adatrögzítők adatbázisban rögzítik az objektumnaplókat. A geodéta és a térinformatikusok digitalizálják az ásatás felszínrajzát. Számításokat végeznek, további adatokat nyerve az ásatásokra vonatkozóan.

A leletanyagokat objektumonként szétpakolva tisztítják meg segédrestaurátoraink, hogy ezekből a töredékekből restaurátoraink egy egész edényt varázsoljanak.

A kutatások eredményei pedig publikálásra várnak digitális és nyomtatott formában egyaránt.

A Régészeti Osztály csapata egy komplex, egymásra épülő folyamatot végez el nap mint nap: feltár, dokumentál a terepen, a múzeumban pedig csokorba fogja a kapott információkat. A régész mindezeket a munkákat koordinálja, az elkészült dokumentációból és az újjávarázsolt tárgyakból igyekszik megfesteni a múltat.


Mi és az archeológia

Amikor egy ásatás anyagait dolgozzuk fel, gyakran eltűnődünk: hogyan éltek ezek az emberek? Miképpen gondolkodtak? S milyenek lehettek a hétköznapjaik? Sok embert tesz kíváncsivá a múlt. Minket is, hisz a “múltban élünk” minden egyes nap. Amikor a hosszú nemzedékek sorára gondolunk, azokra, akik előttünk éltek, rá kell döbbenjünk, hogy a mi korunk történelme valójában csak rövid ideje kezdődött el. S ez csak akkor tudatosulhat bennünk, ha a történelmet nem csak önmagában, mint zárt egységet szemléljük, hanem egy tovább gördülő határtalan folyamat (a jövő) részének tekintjük.

A múlt eseményeinek “felgöngyölítését” a történelem magára vállalta. Írott emlékeink mellett legalább annyira fontos a tárgyi hagyaték, a feltárások leletanyaga: kerámiadények, fémtárgyak, csont- és kőeszközök stb. E leletek nélkül nem nagyon alkothatnánk tiszta képet a múltról. Az archeológia sorra veszi a letűnt korok tárgyi emlékeit, letörli róluk a port, és a mítoszból visszaemeli őket a valóságba és az emberiség közös történeti tudatába. Azonban még ennél is többről van itt szó. A régészet napvilágra hozza a rég letűnt népek életének, hiedelemvilágának tárgyi emlékeit, s kutatja azt is, miként vélekedtek ők az életről és a halálról. Életre kelti a múlt művészetét. A régészet tudománya valóban izgalmas tudomány, ahogyan az emberek többsége gondolja is. Egy ásatási helyszín sokkal több, mint egy “lyukakkal” szabdalt terület telis-tele szétszóródott cserépdarabokkal. Egy-egy feltárás a múlt újrafelfedezése. A régész pedig szenvedélyes vadász, aki egy adott problémára megoldásokat keres. S a kutatás végén, mikor a közönség egy-egy kiállítást tekinthet meg, a vitrinek nem csupán precízen beállított, katalogizált tárgyakat rejtő “szekrények” jelentenek, hanem egy izgalmas múltbéli kalandozás lehetőségével ajándékoznak meg. Vizsgálódásunk során mi magunk is átalakulunk.

Egy régészeti kiállítást megtekintve önmagunkról is többet tudhatunk meg. Amikor felfigyelünk egy érdekességre, az nem csupán szórakoztató időtöltés. Ilyenkor azt is megtudhatjuk, hogy miféle vágyak, remények és megoldások maradtak fenn jelen korunkra szinte változatlan formában. Képtelenség a jelenről, magunkról, lüktető világunkról gondolkodni anélkül, hogy ne képzelnénk el a múltat.