A “civil” Jósa

„Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt magyar talajon… Regényt kell írni róla…”

(Krúdy Gyula)


Jósa András 1834. november 30-án született és bár Bihar megyében, Nagyváradon látta meg a napvilágot, mégis szabolcsinak vallotta magát. Anyja zsebeházi Horváth Karolina (1809–1902!), apja dr. Jósa Péter (1804–1873) jogász, Bihar megye aljegyzője, majd a váradi püspök prefektusa, később septemvir, utóbb nagyváradi székhellyel Bihar, Szatmár és Arad megyék királyi biztosa. Nagyapja dr. Jósa István (1756–1839), akit a vármegye első mai értelemeben vett főorvosaként tartunk számon, aki megalapozta Szabolcs megye egészségügyi szervezetét.

Négy lánytestvére mellett András egyetlen fiúként rendkívül gondos nevelést kapott szüleitől. Gimnáziumi tanulmányait öt helyen végezte: Nagyváradon, Pesten, Pozsonyban, Kassán, majd Bécsben fejezte be. Édesapja jogi pályára szánta. András engedelmeskedve kérésének beiratkozott a bécsi jogi karra. Egy évet töltött itt, majd 1853-ban átiratkozott a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára.

Végzett gazdászként a nagycenki Széchenyi-birtokon gyakornokoskodott, majd hazatért a Bihar megyei Nagyszántóra, ahol apja 700 holdnyi birtokán sikeresen gazdálkodott. A gazdálkodáshoz kapcsolódó életformát azonban sohasem szerette igazán, a vadászat és a mulatozás helyett másfajta tevékenységre vágyott, szívesebben vonult el a gyalupad és a könyvek társaságába. Imádott fúrni-faragni. Sajátos módon e szenvedélye határozta meg egész későbbi életét. Esztergályozás közben balesetet szenvedett. Sebét félrekezelték, s az eltályogosodott. A gyógyulás majd másfél évig elhúzódott, bőven volt idő arra, hogy megérjen Jósában az elhatározás, mely szerint orvos akar lenni.

A 30 esztendős „ifjú-öreg” új orvos kikerülve a bécsi egyetemről a felajánlott nyugat-európai lehetőséget visszautasítva hazáját, Szabolcsot választotta : 1864 decemberében Nagykállóba költözött, ahol a Szükségkórház vezetését vette át. Az itt töltött évek alatt jelentős fejlődésen ment keresztül az intézmény.

1866-ban feleségül vette Láner Olgát, kinek családjában ugyancsak volt híres orvos: dr. Benkő Sámuel, Borsod megye főorvosa. Hat lányuk született, akiket apjuk – orgonakészítő szenvedélyéből adódóan – orgonasípoknak nevezett. Jósa felelősségteljes családapa volt, nagyon szerette lányait, igyekezett minél több időt tölteni velük.

Nagykállói évei alatt kivívta betegei elismerését. Igyekezett mindenkit méltóképpen ellátni kis rendelőjében. Állandóan képezte magát, soha nem volt elégedett aktuális tudásával. Hazaköltözése után egy esztendővel, 1865-ben Bécsben megszerezte a sebészi képesítést. Mindemellett úgy vélekedett, a diploma megszerzésével még nincs kész a tudomány.

A megyeszékhely Nagykállóról Nyíregyházára kerülése – 1884 – után Jósa családostól átköltözött Szabolcs megye új fővárosába, ahol a megyei főorvosi székbe került.

Az orvoskodás mellett másik szenvedélye a régészet volt. Iskolában nem tanulta, de mindig nagy érdeklődéssel kutatott ezen a területen. Leginkább a kunhalmok, a honfoglalás kora és a bronzkorszak érdekelte. 1868-ban részt vett a megye első régészeti ásatásán Geszteréden és az ásatás sikerein felbuzdulva Báró Vécsey József főispán támogatásával megalapította a Szabolcs vármegyei Régészeti Egyesületet, megyei múzeumunk elődjét. 1872-ben őt választják a Társulat elnökévé.

Jósa András szívós és tevékeny egyéniségét hűen tükrözi, hogy mennyi egyesületet és társaságot hozott létre élete során. Csak néhány ezek közül: a bécsi Első Magyar Társaskör (1860); a Nagykállói Kórházegylet (1864); a már említett Szabolcs vármegyei Régészeti Egyesület (1868) stb.

Szabolcs megye régi “fővárosa”, Nagykálló

Szabolcs megye régi “fővárosa”, Nagykálló

 

Az utókor méltóképpen igyekezett megőrizni emlékét, hiszen Jósa András nevét viseli 1918. szeptember 6-án bekövetkezett halála óta a Megyei Múzeum, 1969. december 5. óta a Megyei Kórház, 1972-ben Nyíregyháza legmodernebb városrésze, a Jósaváros, és a megyeszékhely egyik utcája is az ő nevét kapta meg. Felismerte Sóstó fontosságát, azt, hogy mekkora kincs ez a városnak. A szikes vizet páratlan gyógyhatásúnak tartotta. Ha ma látná Sóstót, boldog lenne.

Emlékét számos képzőművészeti alkotás is őrzi. A Bessenyei Kör elkészíttette mellszobrát, amely Osváth Imre alkotása. Ez a szobor várja a látogatókat a Jósa András múzeum első emeleti csarnokában. A múzeum nagytermében a róla készült olajfestmény látható, amely Zahorai János 1899. évi alkotása. Itt Jósa idősebb kori arcát látjuk, ruháján a Ferenc József lovagrend koronás aranykeresztje. Számtalan Jósát bemutató érme és plakett jelzi az utókor tiszteletét.