Névadónk

“A hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt.”

Krúdy Gyula

 

„Én is orvos leszek, hátha kevesebb kínzással fogom embertársaimat a másvilágra szállítani.”

Jósa András

 

„Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt magyar talajon…

Regényt kell írni róla…” 

Krúdy Gyula

 

 „mi az életnek csak megnyújtói, de nem megszüntetői vagy örökítői vagyunk.”

Jósa András

 

„A szoba közepén nagy íróasztal. Rajta hegyén-hátán orvosságos üvegek, furcsa kőbalták, írószerszámok, régiségek és minden egyebek. Oldalvást pipatórium: kövektől ékes, aranyszínekre szívott, dúsan faragott tajtékpipákkal megrakva. A hátsó fal félhosszában a régi orgona. A túlsó fal földtől mennyezetig, széltében-hosszában telisdeteli könyvek sok ezer kötetével… az egyik ablaktól jobbra esztergapad, vele egy sorba drága gyalupadja.”

Jósa András

 

„gyarló ősrégészeti ismereteimet gyarapítsam”

Jósa András

 

„Bartalos Gyulával előzetes nézetet nem állapitottunk meg, mikor a millenáris kiállitás allkalmával a kerskedelemügyi miniszter által Zabolcs várának átkutatására lettünk felkérve, hanem azt tettük, hogy a 30 holdnyi területet köritő – némely helyen 13 méter magas meredek sánczot öt helyen alapjáig átvágtuk, és csak ezután következtettünk.”

Jósa András

 

„A sáncoknak felső része Zabolch vezér munkájának tulajdonitható és bizonyára a sáncárokból került a talajra. A mig Rakamaznál a Tiszán átkelhetett; valószinűleg azért, mert Hübbelebalázs módjára a várat nem támadhatta. Neki kellett gyürkőznie. Mint előrelátó hadvezér nem tudhatván azt, hogy esetleg nem kell-e visszavonulnia, az elfoglalt várat meg kellett erősitenie, mielőtt tovább haladt volna. Ezekből kifolyólag bátran állithatjuk, hogy nem Zabolch vezér épitette ugyan a várat, de azt nagy küzdelemmel elfoglalva, hatalmasan megerősitette.”

Jósa András

 

Muzeumonk az ujabb időkben annyira gyarapodott, hogy gyüjteményünk az eddigi helyiségben és szekrényekben el nem fért, ugy, hogy e miatt a legkülönbözőbb korból származó tárgyak kényszrüségből egymásra lettek hányva, annyira, hogy inkánbb egy ódondász lomtárának mint muzeumnak volt tekinthető.”

Jósa András

 

„Öreg este volt már mikor báró Miske muzeumát mintegy két óra hosszáig végig néztem és magvas megjegyzéseit lelki gyönyörrel élveztem. De nem eresztett el szárazon másként sem, mert dolgozó szobájában valami pompás ottani termésü finom ó borral kinált meg, pedig ő maga vizimádó.”

Jósa András

 

„Wosinsky az elmondottak szerint a tolnamegyei muzeumban nem csak a történelem előtti időből származó kultur emlékeket halmozta fel vármegyéje területéről, hanem a legujabb kornak azon szemlélhető helyi emlékeit is, melyek kivülről jött befolyásnak nyomait alig mutatják, tehát eredeti önálló tolnamegyei műemlékek. Hát ezek érdekes dolgok azok előtt a kik nemcsak a jelennek élnek, hanem a multnak és jörőnek légváraiban is jól találják magukat. Hanem van a muzeumnak egy iparművészeti osztálya is, melyből nem csak a kificzamodott izlésü tiszavirág életü seccesió ki van rugva, de minden idegen motivum is mellőzve, nem azért mert azok talán a jó izlést sértenék, hanem azért, hogy a mi eredeti, már honfoglaló őseink által alkalmazott gyönyörű ornamentikánk a hazai iparban minden más egyéb alakokkal és diszitésekkel büszkén verenyezhessen. Itten kizárólag csak ilyenekben gyönyörködünk.” 

Jósa András

 

„Létay Balázs 7 hét alatt nem tekintve a hivatalos órára, vasárnapra, ünnepnapra, kora reggeltől késő estig dolgozott. A múzeum leltárát,korszakonként csoportosítva, ő készítette el, és az összes tárgyakat leltári számmal elltátta. Nemcsak leltározott és korszakonként rendezett, de sepregetett, porolt is, mert hát a múzeumnak külön szolgája nincs.”

Jósa András