Régészeti ásatás Marosvásárhelyen

Régészeti ásatás

Körösfői Zsolt | 2015. szeptember 2. szerda

Vendégszerepelt a nyíregyházi Jósa András Múzeum


 

Már közhelyszámba megy, hogy a nyíregyházi múzeum folyamatosan együttműködik számos környező országbeli intézménnyel. Biztosan állíthatjuk, hogy e kapcsolatok kialakítása s folyamatos gyarapítása összhangban áll, sőt egyenes ági következménye a múzeumalapító Jósa András szellemiségének. Nem véletlen, hogy a legtöbb esetben a közös érdeklődés, közös kutatás, közös munka alakítja: a tevékenységük során egymásba botló múzeumi dolgozók személyes-szakmai, emberi kapcsolataiból nőtte és növi ki magát. Ennek – a már öngerjesztő – folyamatnak következményeként újabbnál újabb lehetőségek nyílnak meg számunkra. Leginkább talán a régészetre és a régészekre igaz mindez, hiszen egy-egy nagyobb lelőhely feltárása és a leletanyag feldolgozása vagy éppen tudományos kiértékelése megköveteli a szélesebb szakmai hátteret. Jól jön a segítség!

Így történhetett meg, hogy a közelmúltban a marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum azzal kereste meg a Jósa András Múzeumot, hogy az éppen akkor folyó régészeti feltárásába nyújtson segítséget. Mivel az első leletek arra utaltak, hogy egy késő császárkori vizigót temetőt találtak, mint a korszakkal foglalkozó régészt, jómagamat delegált a nyíregyházi múzeum.

Még ez év elején Marosvásárhely északkeleti részében, a várost elkerülő terelőút építési munkálatai kezdődtek meg. A nyomvonalra eső hét ismert régészeti lelőhelyen régészeti mentőásatások elvégzését írta elő a román örökségvédelmi hivatal. A feltárások – ahogyan lenni szokott – a 24. órában kezdődtek. A szűkre szabott néhány hónap alatt kellett az érintett szakaszok régészeti mentesítését elvégezni. Az egyik ilyen területen bukkantak egy több, mint hetven síros temetőre. Az ásatási csapat marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári régészekből, valamint erdélyi régész doktoranduszokból verbuválódott. Az egyébként magyar társaság „nemzetköziséget” – Magyarországot – ebben a csapatban két héten keresztül személyem biztosította.

Az igencsak melegre sikeredett ásatási napokat, valamint a munkagépekért folyó állandó harcot a kiváló csapatmorál, s természetesen az érdekes régészeti leletek oldották. A temető feltárásának előrehaladtával derült ki, hogy a korábban gótnak titulált, s a Kr. u. 4–5. század fordulójára keltezett temető inkább egy évszázaddal későbbi, s inkább egy későbbi germán népességhez, a gepidákhoz köthető. A sírok soros elhelyezkedése, a halottak fejjel nyugatra fektetése, a leletek (gyöngyök, párban előkerült ezüst ruhakapcsolótűk, kétoldalas csontfésű, kónikus üvegpohár) arra utal, hogy a temetőt valamikor a Meroving-kor elején, úgy 1500 évvel ezelőtt nyitották. Ugyancsak az itt talált ún. cikáda fibula (kabóca alakú ruhakapcsoló tű), s néhány jellegzetes „púpos” fogójú hátú csontfésű hunkori (5. századi) előzményeket sejtet. A Dacia provincia (a mai Erdély) területét elfoglaló, s a 4. században fénykorukat élő gótok vereséget szenvedtek a hun hódítóktól. A gótok néhány csoportja azonban nem menekült el: a sűrű erdőkkel borított Erdélyben továbbélhette életét. Jellemző, hogy az általunk kutatott temetőtől fél kilométernyire néhány éve Kr. u. 5. század elejére datált, nekik tulajdonított áldozati gödröt tártak fel. Ezeknek a gót leszármazottaknak is ott találhatjuk a temetkezéseit az általunk feltárt gepida kori temetőben. A két germán nép – gótok és gepidák – nagyon közeli nyelvet beszélt, történelmüket mégis az egymással folytatott folyamatos háborúk jellemezték. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy egyes csoportjaik össze ne olvadhattak volna.

A marosvásárhelyi ásatás egyelőre befejeződött. Jelenleg a Maros-menti temető leleteinek restaurálása, s a feltárás tudományos kiértékelése folyik. A feltárás vezetője, Bereczki Sándor régész az ásatási eredmények monográfikus megjelentetését tervezi, amelyben további együttműködésünkre számít. Ez az az újabban nyíló kapu, amelyről bevezetésként szót ejtettem.

Az ásatás résztvevői

Az ásatás résztvevői

További hírek

Kokárdás Nap Román Ágnes | 2017. március 17. péntek

Számunkra mind a kettő nagybetűs… nagyon nagy piros betűs – Kokárdás Nap. Éppen úgy, ahogy írva vagyon a szívünkbe 1848. március 15., s ahogyan bevésték lánglelkű ifjaink e napot krónikánk aranylapjaira. Ez esztendőben madárcsicsergős napra virradt az ország, Nyíregyháza kerek égboltozatját is szikrázó napsütés ragyogta be. Sem nem hó, sem nem eső nem áztatta ünnepi […]

Bővebben
WEÖRES SÁNDOR: KERESZTÖLTÉS c. rajzpályázat Jósa András Múzeum | 2017. március 17. péntek

Izgalmas játékra invitált bennünket a Keresztöltés című játékvers, vagy versjáték. Ringató ritmusa, zeneisége van ennek a rövid gyermekversnek, mely már az első pillanatban magával ragad és elröpít egy mesebeli helyszínre, ahol látszólag nem történik semmi. Ez a semmi viszont magával ragadó. Kövér békák hintáznak a tóban, csillagok és virágszirmok szálldogálnak a levegőben, mindent eltölt a […]

Bővebben
“Weöres 100” rajzpályázat Babolcsi Andrea | 2017. március 14. kedd

  A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technikai Laborja közösen álmodta meg 2013-ban a Nyíregyházán is vendégeskedő (2016. december 1.- 2017. március 2.) „A megmozdult szótár” című kiállítást, mellyel méltóképp emlékeztek meg Weöres Sándor születésének századik évfordulójáról. A kiállítás játékosságának lényegét Laik Eszter az Irodalmi Jelenben megjelent egyik írásában találóan így […]

Bővebben