Fodor István

Rakamaz


"A sok bizonytalanság ellenére is nyilvánvaló, hogy a rendkívül nagy történeti fontosságú temetőt jórészt a földmunkákkal megsemmisítették. A geszterédei és a leggazdagabb mellékletű karosi sírokkal nagyjából azonos gazdaságú A jelű sír valószínűleg a temető közepén foglalhatott helyet, tehát az egykori nyugvóhely déli szárnyát teljesen megsemmisítették."


Rakamaz

A Tokajjal átellenben, a Tisza bal partjához közel fekvő Rakamaz határában igen rangos honfoglalás kori temetők kerültek elő: a korábbi, pontosabban meghatározhatatlan lelőhelyű leletek után az ötvenes-hatvanas években a Túróczi-parton, vagy más néven Gyepiföldön került elő egy temető, amelynek gazdag női sírjából származik talán legszebb honfoglalás kori korongpárunk, 1974-ben pedig innen északra alighanem az eddigi egyik leggazdagabb X. századi temetőre bukkantak rá. Sajnos, mindkét nyugvóhely felfedezése és jórészt “feltárása” nem szakemberek jelenlétében történt, s éppen a leggazdagabb sírok estek áldozatul a földmunkáknak, leleteik jelentős része elkallódott, a meglévőknek is csak sejthetjük a sírban való eredeti helyét.

Életképek Németh Péter ásatásáról (JAM, Régészeti adattár)

1974. április 23-án délután Nagy Ferenc, az akkori rakamazi Győzelem Tsz. brigádvezetője telefonon arról értesítette a nyíregyházi múzeumot, hogy a Tsz. aranyosi majorjával szemben lévő területen rónázás (talajegyengetés) alkalmával csontvázakat, kardot, nyílcsúcsokat és lócsontokat vetettek felszínre a munkagépek. Másnap Németh Péter szállt ki a helyszínre, a várostól északra, a Tímárra és Szabolcsra vezető országúttól jobbra lévő Strázsadombra, ahol szkréperekkel hordták el az enyhe kiemelkedésről a földet. A felszínen nagy mennyiségű embercsontot, kutya- és lókoponyát, kettétört sarlót, ezüstből készült rossz állapotú szablya markolatvéget talált. A munkások elbeszéléséből azonnal kiderült, hogy a feldúlt sírok mellől igen sok arany és ezüst tárgy, szablya, kengyelek, zablák, hajkarikák kerültek elő, amelyeket a munkálatokban résztvevők, és a hírre odaérkezők széthordtak. Németh Péter a nyíregyházi rádió véle együtt kiszálló két munkatársával, Ágoston Istvánnal és Plavecz Jánossal együtt igyekezett a friss nyomon haladva begyűjteni a széthordott leleteket. Két nap alatt tetemes mennyiségű tárgyat sikerült begyűjteniök. Két rakamazi lakos szolgáltatta be a tarsolylemezt (ezt Bán József ), gyöngyöket, hajkarikákat, itt kerültek elő a díszes köntösveretek, övveretek, Kistokajban leltek rá a szablyára, egy kengyelpárra, vas csiholóra, zablára, és egy emberi koponyába, Tiszanagyfaluban néhány gyöngyre, a szablyahüvely aranylemez borításának egy darabja, ezüst hajkarikára, a szablyamarkolat végét díszítő ezüstborítóra, Tímáron az arany szemfedőlemezekre, a szablyahüvely arany borításának további darabjaira és két tegezfüggesztőre. Nyilvánvaló, hogy a szomszédos falvakba is széthordott leleteknek csak egy része – bár igen impozáns része – került így múzeumba, jó néhány tárgy alighanem örökre elveszett.

Ez év április 26. és május 10. között Dienes István és Németh Péter végzett a helyszínen leletmentő ásatást, melynek során több-kevesebb valószínűséggel azonosították a feldúlt sírok helyét, s maguk még kilenc újabb sírt tártak fel. (Az elsőt még Németh Péter bontotta ki április 25-én.) Összesen 19 sír helyét figyelték meg az ásatók, illetve tártak fel. A temetőtérképből is jól megállapítható, hogy a munkagépekkel az egykori nyugvóhely déli részét pusztították el, s csak az aranyleletekben bővelkedő A. sírra figyeltek fel, amely minden bizonnyal nagyjából középen helyezkedhetett el. Bár az utólagosan begyűjtött és a felszínen talált tárgyak egy-egy leletegyütteshez való tartozása a legtöbb esetben bizonytalan, a bizonyosan egyűvé tartozók és a feltehetően egyűvé tartozók csoportosítása, valamint a szemtanúk vallomása alapján az egyes sírokban az alábbi mellékletek valószínűsítették az ásatók:

A. SÍR. Kétségkívül a temető leggazdagabb  mellékletű temetkezése, amelyben kiemelkedő rangú férfi nyugodhatott. Itt lelték az aranyszerelékes szablyát, amely az elhunyt bal oldalán feküdt, továbbá a tarsolylemezt, a szemfedő aranylemezeit, a díszes köntösvereteket, az öv aranyozott ezüst csatját, szíjvégét és vereteit vassarlót, függesztőszíj csatját, szíjvégét és veretét. Feltehetően innen származik a bőrtarsoly hátoldalát erősítő vas perempánt, továbbá feltételesen ehhez az együtteshez sorolható egy aranyozott ezüstlemezzel díszített kengyelpár.

B. SÍR. Női temetkezés mellékletei. gyöngyök (egy szemes gyöngy és két gerezdelt kék gyöngy), két ezüst varkocskarika, rombusz alakú ezüst ingnyakveret, 37 db különböző típusokba tartozó csizmaveret, 2 db tömör és egy üreges belsejű fülesgomb.

C. SÍR. Férfi temetkezés lehetett, talán innen fordíthatta ki a munkagép az ezüst markolatdíszű szablyamarkolatú kardot és egy lókoponyát.

D. SÍR. Női temetkezés lehetett, fonott karperes töredéke származhat innen.

H. SÍR. Bizonyára férfi temetkezés volt, mivel feltehetően itt tegezvasalásokat és lókoponyát leltek.

I. ÉS J. SÍR. A síroknak csupán a feltételezhető helyét tudták az ásatók bejelölni és a helyszínen dolgozó szemtanúk elmondása alapján. (Az ásatási térképvázlaton ezek jeltelen sírokként szerepelnek, betűjeleiket e sorok írója adta).

E. SÍR.  Egyaránt lehetett férfi és női temetkezés is, innen gyöngy, kengyel, hevedercsat és zabla került elő.

F. SÍR. Mellékleteiről nincsenek adatok.

A 2. sírban vaskés és fülesgomb volt, a 9.-ben három nyílcsúcs, tegez, hevedercsat, kengyelpár, csiholó és kés, a 7.-ben bronz hajkarika és vaskés, a G jelűben 2 hajkarika, a harmadikban ezüstlemezek, vaskés, kova, hevedercsat, kengyelpár, zabla, csontfedelű tegez öt vas függesztőkarikával; az 1.-ben arany hajkarika, az íjmarkolat csontborítása és ezüstlemezek; a 6.-ban 8 bronz övveret, szíjvég, függesztőveret és két líra alakú csat; az 5.-ben vaskés, a 8.-ban bronz hajkarika és vaskés. Négy sírban bonthatták ki az ásatók eredeti helyzetében a csontfedelű nyíltegez maradványait.

Kengyelek, zablák és egy pénzérme peremtöredéke bizonytalan helyről származnak.

A sok bizonytalanság ellenére is nyilvánvaló, hogy a rendkívül nagy történeti fontosságú temetőt jórészt a földmunkákkal megsemmisítették. A geszterédei és a leggazdagabb mellékletű karosi sírokkal nagyjából azonos gazdaságú A jelű sír valószínűleg a temető  közepén foglalhatott helyet, tehát az egykori nyugvóhely déli szárnyát teljesen megsemmisítették. Ezt igazolja a munkálatokban részt vett Gyuricza József közlése, aki szerint április 19-én az A és H síroktól mintegy 30 méterrel délebbre lócsontokat figyeltek meg. Az ismertté vált sírok nagy észak-déli irányú sorba rendeződnek. Nehéz megítélni, hogy a temető, s különösen annak déli része hány sírsorból állott, az kétségtelen csupán, hogy a déli szárnyon is legalább négy sírsorra gyanakodhatunk, kettő viszont igazolható is a megfigyelt temetkezések alapján.

A mellékletek egyértelműen arra utalnak, hogy az előkelő férfi köré valószínűleg családtagjait temethették, távolabb kíséretét és szolgáit. Az északi szárnyon feltárt sírok jóval szerényebb mellékletűek, az íjjal-nyíllal, tegezzel és lószerszámzattal eltemetett férfiak a katonai kísért tagjai lehettek.

A sírokból előkerült tárgyak zöme a X. század első felére – közepére keltezhető nagy valószínűséggel, bár ettől későbbi temetkezések is voltak, erre utal a X. század utolsó harmadára keltezhető szablyamarkolatú kard.

A legszebb művészi kivitelű leletek (szablyaveretek, övveretek, tarsolylemez) közeli párhuzamait a geszterédi, tarcali, továbbá a karosi sírokból származó tárgyak közt találjuk. E készítmények minden bizonnyal egy ötvösműhely termékei lehettek, amely Dienes István véleménye szerint a szabolcsi földvárban, a fejedelmi hatalom várományosának székhelyén működhetett. Ugyancsak ő vélte úgy – a rakamazi és bécsi szablya igen közeli hasonlósága alapján -, hogy ez utóbbi fegyver birtokosa a X. században a Szabolcsban udvart tartó, s a nyíri-bihari dukátust uraló trónvárományos (az ifjabb fejedelem) tulajdona és egyben méltóságjelvénye lehetett. E feltevés fényében nem lehetetlen, hogy a Strázsadombon a trónvárományos családja és kísérete temetkezett.

TARSOLYLEMEZ (A. SÍR)

A bőrtarsoly fedőlapját pompás ötvösmunkával kidolgozott, pajzs alakú ezüstlemez fedte. A lemezre előrajzolt mintát domborították, a hátteret elölről mélyebbre kalapálták. Felületén mesterien komponált növényi mintát alakított ki az egykori ötvös. Az alsó íves szél közepén elhelyezett háromlevelű palmetta csúcsából induló kompozíció keretét vonalkázott íves sávokkal és poncolóvassal kialakított osztóvonallal ellátott indaszálak alkotják. Alul kétoldalt két kör alakú, efölött széles szív alakú mezőt keretelnek, az alsókban vízszintes száron ülő, tükörképszerűen elhelyezett háromlevelű levélcsokrok ülnek, a felsőben pedig a mintázat központi elemét alkotó ötlevelű palmettacsokor magaslik. Fölül két félpalmetta zárja a kompozíciót, az alattuk kétoldalt lévő háromszög alakú mezőt egy-egy háromlevelű csokor és félpalmetta tölti ki. A lemez középpontjában az indák által körülfogott rombusz alakú mezőben kis levél magasodik. Ugyancsak egy-egy íves végű vízszintes levélalak indul az indák szétválásából a lemez középső részénél, a szegély mellett is.

A vonalakat vésővel a poncolóvas sűrű beütögetésével alakította ki a biztos kezű ötvösmester, a levelek egyik, vagy mindkét szélét egyenletesen vonalkázott sávval zárta le, hasonlóan kialakított vonalkázott íves sávok törik meg a burjánzó indaszál felületét is.A minták közt bemélyedő hátteret dúsan aranyozták. A lemez szélét ugyancsak aranyozott ezüst szegélyléccel keretezték, a lemez függőleges tengelyén alul és fölül ezen is palmetta mustrát mintáztak, a a szegélyt magát is indaszárnak alakították ki, így ezt bekapcsolták a lemezen kialakított kompozícióba.

A minta jelentésének tartalma könnyen megfejthető honfoglalóink művészetének és hitvilágának szellemében. Kétségkívül a mindenséget betöltő, égbe nyúló életfa, vagy világfa megjelenítése ez. A fa képzeletbeli törzse a lemez középső függőleges tengelye. Ennek mentén alakították ki a középütt a kis rombusz alakú mezőt, amelyben a szellemlényt rejtő faodút kívánták megjeleníteni.

Előkerült e lemez bronz hátlapja is, amelyet 18 szegeccsel erősítettek az előlaphoz és a bőrtarsoly fedeléhez. A hátlap függőleges tengelye mentén hátrafelé kidudorodik, jelezvén az egykori zárószíj helyét. A zárószíj kis darabkája is megőrződött.

Feltehetően ugyanehhez a tarsolyhoz tartozhatott annak hátoldalán az alsó, ívelt szegélyt erősítő vaspánt, amelynek hasonmása az egyik tuzséri sírból ismert. A zárószíj felerősítésére szolgálhatott a kis líra alakú ezüstcsat, s e szíj végét ékesíthette az aranyozott ezüst kisszíjvég; hátoldalán három nittszeggel.

A tarsolylemez ma a nyíregyházi Jósa András Múzeum Ősi mesterek nyomában című állandó kiállításában tekinthető meg.
A rakamazi tarsolylemez és nagyításai (Fotó: Hapák József, A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A rakamazi tarsolylemez és nagyításai (Fotó: Hapák József, A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A szerző, Fodor István engedélyével.

Forrás: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum