1961. április 13-án Dobrovszky Pál akkori vb-titkár jelentette a nyíregyházi múzeumnak, hogy Farkas Sándor Vörösmarty u. 37. szám alatti telkén csontvázat és mellette különböző régiségeket találtak villanykábel fektetése közben, két ásónyomnyi mélységben. Április 19. és 22. között Csallány Dezső és Makkay János végzett leletmentő ásatást és a már részben megbolygatott első sír mellett még két továbbit tártak fel. Mindhárom gazdag X. századi női temetkezés volt.

A szomszédos telkes és az utca oldalán nyitott kutatóárkokban újabb sírok nem kerültek elő, csupán néhány szórványleletet (gyöngyöt, rombusz alakú nyílcsúcsot) találtak az ásatók.

A derékig feldúlt 1. sír lovastemetkezés volt, a ló koponyája és lábcsontjai az elhunyt bal lába mellett feküdtek, azzal párhuzamosan, a vázzal azonosan, nyugatnak tájolva. A ló szájában csikózabla, lábcsontjain körte alakú kengyelpár volt. Eredeti helyzetében maradt meg a lábfejen a díszes csizmaveretek sora, amelyet az ásatók parafinba ágyazva kiemeltek. Rombusz alakú ingnyakdísz, apró rozettás veretek, hajkarika, berakásos fejesgyűrű és a nyeregből származó lyukvédő veret volt még a sírban. A 2. sírban, részben a koponya alatt, találták a gyöngyházkorongot, mellette jobbra az egykor hozzáerősített gyöngyfüzért. A másik, karcolt palmettadíszes hajfonatkorong a bal könyéknél került elő, s ehhez szintén gyöngysort erősítettek egykor. Ezüst préselt ruhadíszek, ezüst lemezkarperec, bronz fülesgombok, karmos, ékköves fejesgyűrű, a csizmafejet díszítő apró, kerek, domború veretek és vaskés volt még a sírban. A 3. sír koponyájánál lelt aranyozott ezüst szügyelőveret a varkocsot díszítette egykor, az ingnyakat ezüst kettőscsüngők ékesítették, az elhunyt nyakában gyöngysort viselt, melldíszként szolgálhatott az ezüsthuzalból fonott láncocska, egyik karján fonott, a másikon ezüst lemezeskarperec volt, csizmája fejét a 2. sírban találtakhoz hasonló gömbfejű szögecsek díszítették.

Minden bizonnyal a X. század első felére keltezhető, igen gazdag temető három sírja került elő Farkas Sándor telkén, s feltehető, hogy a még át nem kutatott szomszédos telken további temetkezések lehetnek.

HAJFONATKORONGOK ÉS GYÖNGYÖK (2. SÍR)

A 2. sír elhunytjának mindkét hajfonatába vendégvarkocsot (bőr- vagy textilszalagot) fontak, amelynek lecsüngő végéhez erősítették a gyöngyház- és ezüstkorongot, majd ezek alsó pereméhez egy-egy színes gyöngyökből álló gyöngysort rögzítettek. A kagylókorong a fejnél, a másik viszont a bal könyök tájékán került elő. Ez utóbbi elhelyezkedése vagy igen hosszú varkocsra utal, vagy pedig (ahogyan ezt például Sóshartyán-Hosszútetőn tapasztaltuk) az egyik hajfonatot levágták s úgy tették a sírba.

• a) Gyöngyházkorong. Igen töredékes állapotú, eredetileg felszínét geometrikus elrendezésű bekarcolt minták díszítették, ezeknek mára csak nyomaik maradtak.
• b) Ezüstkorong. A sima felületű ezüstlemezt bekarcolt növényminta díszíti. Középütt egybefűzött három háromlevelű levélcsokor helyezkedik el egymás fölött, amelyeket a széleken félpalmetták kereteznek. A vésővel kialakított levelek széleinek irdalását és az indulásuknál lévő köríves irdalt sávot ugyanúgy formálták meg, mint a finomabb ötvösmunkával kidolgozott tarsolylemezeken és korongokon.

Felső és alsó pereménél egy-egy lyukat ütöttek, ezen keresztül erősítették a vendégvarkocshoz, s az alsóba fűzték be a gyöngysor fonalát.

• c) A kagylókoronghoz az alábbi gyöngysort fűzték: 6 db szemes, sárga, kék, barna és piros színű pasztagyöngyöt; 4 db türkizkék gerezdes pasztagyöngyöt; 2 db hengeres, orsó alakú bronz függőt.
• d) Az ezüstkoronghoz fűzött gyöngysor az alábbi elemekből áll: 8 db sárga, kék, fehér és fekete pasztagyöngy; 2 db türkizkék gerezdes pasztagyöngy: 2 db bronzhuzalból készült orsódísz.

 

A tiszaeszlári hajfonatkorong (Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A szerző, Fodor István engedélyével.

A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 1996.