Az i.e. III. században megyénk területére érkező kelta csoportok egyik fazekasának mesterműve a dombrádi edény. De kik voltak a kelták? A Rajna és a Duna forrásvidékén valamikor az i.e. VI. században kialakuló népesség törzsekben élt, s virágzó kultúrát hozott létre. Fejedelmeik fontos kapcsolatokat ápoltak az ókori görög és etruszk városokkal. Ismerték azok gazdagságát, és sok mindent megtanultak tőlük a kézművesség terén is. A technikákat átvették, s mesteri módon munkálták meg a fémeket (aranyat, ezüstöt, de a bronzot és a vasat is), készítettek fazekaskorongon edényeket. A tárgyakat azonban már nem görög és etruszk módra, hanem saját elképzeléseiknek megfelelően díszítették. Az i.e. IV. századra jól felismerhető, egyedi motívumkincset alkottak, melynek egyik alapvető eleme volt az emberi arc is. Az emberi arcot azonban annyira stilizáltan ábrázolták, hogy az esetek többségében inkább maszkról, mint élő ember arcáról beszélhetünk. A dombrádi edény füleire is egy-egy ilyen maszkos fej került, jelezve, hogy a nagy edénynek talán különlegesebb szerepe volt, mint a leves tárolása.
Az edénynek még egy jellemző vonását kell kiemelnünk: két, széles, szalagszerű füle a görög kantharosz fülét utánozza. A hozzánk érkező kelták pedig az i. e. III. századi balkáni hadjáratuk során ismerkedtek meg az ilyen s hasonló kantharosszal. Így az edény füle sokat segít a tárgy korának meghatározásában.
Valamikor az i.e. III. század második felében készülhetett, miután a görögországi Delphoi mellett i.e. 279-ben döntő vereséget szenvedő egyesült kelta seregek a Kárpát-medence felé visszavonultak, s itt családjukkal együtt letelepedtek.
