A történeti részben utaltunk arra, hogy 1323-ból említik a Szűz Máriának szentelt halászi monostort. A későbbiekben azonban ez a megnevezés egyetlenegyszer sem fordul elő.⁵³ Felmerül tehát a kérdés, hogy valóban monostorról, szerzetesi közösség lakhelyéről és építményeiről van-e szó esetünkben. Németh Péter szíves szóbeli közlésében mutatott rá, hogy egyrészt a monostor kifejezés többé nem fordul elő oklevélben, másrészt a kolostorhoz tartozó birtokokról sincs semmilyen adat. Márpedig amennyiben a templom valóban szerzeteseké volt, akkor birtok(ok)nak is kellett hozzátartozniuk, amelyeknek pedig a monostor pusztulása, esetleg eladományozása esetén meg kellett volna jelenniük a forrásokban.⁵⁴

Legutóbb Koszta László hívta fel a figyelmet arra, hogy „a középkori latinság jó ideig nem különböztette meg a szerzetesek és a vita communisban élő világi papok (kanonokok) közösségeit és épületeit. Mindkettőre alkalmazták a monasterium, a claustrum, ritkábban a coenobium vagy egyszerűen az ecclesia elnevezést. így hosszú évszázadokon át a káptalanok elkülönítése az elnevezés alapján igen nehéz.” (KOSZTA 2008. 344.) Elképzelhető tehát, hogy a kifejezést egy itt élő káptalani közösségre alkalmazták. Ám ezzel továbbra sem oldódik meg a probléma, hiszen káptalanról sem szólnak források Nagyhalász kapcsán.

A „monostor” kifejezés azonban nem csak szerzetesi vagy kanonoki közösséget és épületet jelenthetett, hiszen „a 13. század elejétől egészen a középkor végéig adatolhatóan a monasterium szónak a magyarországi latinságban egy újabb jelentése figyelhető meg. Olyan templomépületeket is jelöltek vele, amelyeknek monostor módjára tornyai voltak. A 13. századtól az oklevelekben, majd a 15. századtól a becsűj egy zekékben monasteriumnak említik a rendszerint több toronynyal rendelkező templomokat, rendi hovatartozásuktól függetlenül.” (KOSZTA 2008. 344-345.)

A XV-XVI. századi becsüjegyzékekből tudjuk, hogy a monostorok voltak a legértékesebb egyházi építmények. Értékét tekintve rögtön utána következnek a „monostor módjára alapított” (ad modum monasterii fundata) kéttornyú templomok. Ezekről az épületekről Fügedi Erik – többek között a Csuti breviárium adatait is felhasználva – a következőképpen vélekedett: „Olyan templomról van szó, amelyhez nem tartozik szerzetesi ház (ezért nem monasterium), de amely két nagyobb toronnyal rendelkezik, közülük az egyik a templom közepén vagy végén áll, és természetesen temetkezőhely is.” (FÜGEDI 1991. 52.) Azoknak a templomoknak az értéke, amelyeknek mindkét tornya elől vagy hátul található már csak feleannyit ér, mint az említetté (FÜGEDI 1991. 51., 59.).⁵⁵ Fügedi definíciója azonban, minden bizonnyal finomításra szorul. 1357-ben ugyanis arról tudósít egy oklevél, hogy „… Szabolcsban Szűz Mária tiszteletére épült monostor van hat kőoszloppal és fatoronnyal…” (KÁLLAY II. 1943. 42. 1207. reg.) Németh Péter kizártnak tartja, hogy a szabolcsi templomnak valaha is két tornya lett volna.⁵⁶ így ebben az esetben talán az értéknövelés, valamint a háromhajós elrendezés miatt nevezték az épületet monostornak.

A nagyhalászi templomot alaprajza és nyújtott szentélye az Árpád-kori szerzetesi közösségek használatában lévő épületekhez teszi hasonlatossá. Későbbi ásatás tudja csak eldönteni – a kolostor kutatásának eredményétől függően -, hogy esetünkben valódi monostorról vagy „monostor módjára épült” plébániáról van-e szó.

Nagyhalász-Pusztatemplom. Az 1981-82-ben feltárt maradványok összesítő alaprajza (LŐRINCZY 1981. nyomán)

A KŐFARAGVÁNYOK LEÍRÁSA

Háromnegyed oszlopfő töredéke.

XIII. század második negyede. Hátul szabálytalan, hasáb formájú építőkővel egybefaragott, kör alaprajzú, háromnegyed oszlophoz tartozó kehelyfejezet alsó részének töredéke. Felületét mély, függőleges barázdák tagolják párhuzamos bordákra, széles nyakgyűrűje szinte teljesen letört. A falba építést szolgáló hátsó tömb elülső síkja a fejezet mindkét oldalához ferdén csatlakozik, a fejezet ezek tanúsága szerint olyan háromnegyed oszlophoz tartozott, amely hengeres formájú pillért tagolt. A faragvány felső síkja és jobb oldala törött, alsó részén és bal oldalán ép illesztési felületek látszanak. Erősen kopott, mállott, az oszlopfő középen repedt. Mészkő. Szórvány. Ltsz. 2009.1.21. 21×22 cm, magassága: 12 cm, az oszlopfő átmérője: 13 cm.

Profilait töredék nyíláskeret (?) részlete.

XIII. század második negyede. Profilja egy félköríves hengertagból és annak két oldalához rövid szakaszokkal kapcsolódó, térben hátrafelé mélyülő síkokból áll, ezek közük az egyik íves, a másik rézsűs kialakítású. Egyetlen, profilra merőleges illesztési síkja ép, habarcsfoltos, a többi oldalon törött. Felületének vörös elszíneződése talán festés maradványa, esetleg természetes folyamat következménye. Mészkő. Szórvány. Ltsz. 2009.1. 22. 11×8,5 cm, vastagsága: 5,5 cm.

Oszloptörzs töredéke⁵⁷

XIII. század második negyede. Kisméretű oszlop törzsének részlete egyik végén törött, a másikon ép illesztési felülettel. Erősen kopott, helyenként sérült. Mészkő(?). A kripta északi falából, másodlagos felhasználásból került elő. Ltsz. 2009.1.23. Magassága: 14 cm, átmérője: 10,5 cm.

Oszloptörzs töredéke

XIII. század második negyede. Kisméretű oszlop törzsének függőlegesen lehasadt részlete, az egyik végén törött, a másikon ép illesztési felülettel. Kopott. Mészkő. A kripta betöltéséből származik. Ltsz. 2009.1.24. Magassága: 14 cm, átmérője: 12 cm.

Kőfaragvány töredéke

XIII. század második negyede(?). Kör alaprajzú, íves, gömbszelet-szerű faragványtöredék. Hátulja törött, felülete erősen mállott, az utóbbin látható vörös elszíneződés valószínűleg természetes folyamat eredménye. Mészkő. Szórvány. Ltsz. 2001.1.9. Átmérője: 11 cm, magassága: 6 cm.⁵⁸

Jakab Attila – Jankovics Norbert

53 Talán ennek is köszönhető, hogy ez az adat a kutatók jó részének a figyelmét elkerülte. A monostort sem Kovács Béla, sem Fügedi Erik nem említi (KOVÁCS 1987., FÜGEDI 1991.). Hervay Ferenc korábbi összeállításából kimaradt (HERVAY 1981.), de a Paradisum Plantavit című tanulmánykötet Függelékében már szerepel (HERVAY 2001. 543.), ahogyan az egy évvel korábbi, F. Romhányi Beatrix által kiadott monostorjegyzékbe is bekerült ismeretlen rendű monostorként (ROMHÁNYI 2000.
29-30.).

54 Itt jegyezzük meg, hogy a XIX. század vége felé Foltin János egy egész könyvet szentelt annak, hogy bebizonyítsa: az 1067 körül alapított százdi apátság azonos a nagyhalászi monostorral (FOLTIN 1883. különösen 152-163.). Ez az elmélet napjainkra túlhaladottá vált. A legelfogadottabb nézet szerint az egykori százdi apátság romjai a Tiszakeszitől két km-re lévő Százdi-sziget területén találhatóak (ROMHÁNYI 2000. 60.). Szintén Foltin volt az, aki Pázmány Péter egy munkájára  hivatkozva a XVII. század elején ferences rendi szerzetesek tulajdonában lévő templomnak vélte a nagyhalászit, míg korábban bencések éltek volna itt (FOLTIN 1883. 160., 162-163.). Pázmánynak ezt a munkáját megtaláljuk Péterffy Károly (Carolus Péterffy) 1742-ben megjelent írásában (PÉTERFFY 1742.). Ennek egy része a Pázmány által ismert kolostorokat sorolja fel. A ferences rendieknél – lábjegyzetben beszúrva – a következőket olvashatjuk: „Halász: B.V. in Comitatu Borsod” (PÉTERFFY 1742. 280.). Ezzel az adattal azonban két probléma is van. Egyrészt Borsod megyéből nem ismerünk Halász nevű települést (GYÖRFFY 1987. 735-818., CSÁNKI 1890. 161-194.), másrészt olyan ferences rendtörténeti munkák sem ismernek Halász nevű településen ferences kolostort, mint például Karácsonyi Jánosé (KARÁCSONYI 1923/24.). Nem említ ilyen adatot a már idézett kérdőívben Telekesy István sem, noha a kérdőív egyik pontja éppen az egyházmegyében lévő ismert, illetve ismeretlen rendű apátságokra és prépostságokra vonatkozott (TELEKESY 1907. 311.). Nem említi Nagyhalászt Nováky József egri kanonok sem a Memoria Dignitatum című munkájában, melynek egy része szintén ezzel a témával foglalkozott (NOVÁKY 1907. 263-265.).

55 Werbőczynél a következőket olvashatjuk a CXXXIII címnél, az egyházi építmények becsűjénél: ,,7.§. Monostor vagy klastrom, melyben kegyuraknak vagy más előkelőknek temetkező helye van becsülteik 100 g.-ra. 8.§. Monostor módjára alapított két-tornyú egyház becsűltetik 50 g.-ra.” („§. 7. Item, monasterium, sive claustrum, sepulturum patronorum etaliorum specialium nobilium Habens, aestimatur m.C, §.8. Ecclesia cum duobus pinnaculis, ad modum monasterii fundata, aestimatur ad m.L”) (WERBŐCZY 269-270.) Németh Péter szíves szóbeli közlése. Szabolcsról ld. SZABOLCS 2003. 158-166.

57 A két oszloptörzs, valamint a félgömb alakú kövek anyaga horzsaköves riolittufa, fekete perlit zárványokkal. Ezek környékünkön legközelebb Bodrogkeresztúron fordulnak elő. Ezúton is köszönjük Szabó László vegyész, ásványgyűjtő meghatározását!

58 A leletanyagban van még további hat darab szórvány mázas (túlégetett) téglatöredék. Ezek vastagsága 4,5 cm. Eredeti hosszúságuk és szélességük nem mérhető. Ltsz. 2009.1.26.