A falut először 1222-ben említik az írott források, a templomát pedig jó egy évszázaddal később a pápai tizedjegyzékben. A középkori templom védőszentje Szent Margit volt, és valószínűleg a Báthori család támogatásával épült, amely 1326-ban válik a falu birtokosaivá. A templom a legnagyobb átalakításokat akkor szenvedte el, amikor a hívek áttértek a református vallásra, egy felirat szerint 1641-ben. A 18. század első felében, amikor visszakerül a római katolikus hívek tulajdonába újabb szerkezeti átalakításokon megy át. A falképeket már 1933-ban jelezték, falkutatásra többször, így 1953-ban, 1972-ben és 2000-ben is sor került. A falfestmény legkorábbi rétege a 15. század első évtizedeiből származik, és a hajó falaira és a diadalívre koncentrálódik, a szentély falán mindössze két felajánlási kereszt és két szent ábrázolásának egy-egy kicsi részlete maradt fenn. A sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló jelenetből, ami hajdan befedhette a hajó teljes északi falát, ma a sárkány a segítőivel (egy kígyóval és egy békával, amit a Sátán állatainak tartottak), a hercegkisasszony és a szabadító lova látható. Szent György képe teljesen megsemmisült a későbbi beavatkozások során. A Megváltó életét bemutató bibliai jelenetek vannak a diadalíven és folytatólagosan a hajó falán is, amelyek közül kiemelkedik a részlegesen fennmaradt Krisztus szenvedéseit ábrázoló sorozat. A jelenetek közé szentek képeit festették. Assisi Szent Klárát, Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának és tanításainak egyik első követőjét Ófehértón nem teljes bizonyossággal lehet beazonosítani. Tanítója nyomdokain haladva, megalapította a klarisszák rendjét, a történelem folyamán ő volt az első nő, aki megalkotott egy kolostori szabályzatot. A diadalíven ábrázolt Antióchiai Szent Margit egy pogány pap lánya volt a 4. században, aki kereszténnyé lett, és választása mellett a kínzások ellenére is kitartott. Általában egy sárkány képében megjelenő ördög mellett ábrázolják, amelyiktől a legenda szerint a kereszt felmutatásával szabadult meg. Szent Margit mellett Alexandriai Szent Katalin képe is feltűnik, aki a 4. században a keresztény üldözések idején szenvedett mártírhalált. Általában kerékkel ábrázolják, mint mártíriuma eszközével, ami a legenda szerint kettétört a Szent erejétől, ezért végül lefejezték. Az utolsó kép II. Endre magyar király lányát, Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja. Németországba adták férjhez de alig 20 évesen özvegy marad, hátralévő rövid életét (24 éves korában hal meg) kórházak építésének és a szegények gyámolításának szenteli. Szentté avatását követően Közép-Európa szerte a jótékonyság szimbóluma lett. Az ófehértói festményen Szent Erzsébetet.
A falképek feltárását és restaurálását Sztrakai Judit végezte
Forrás és bővebb információ: http://www.epatrimonium2.eu/
