Lónyát a 13. század elején említik először írott források, a század végén pedig már a Lónyai család tulajdonába került. Amint a pápai tizedjegyzékből kitűnik, a falunak Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelt temploma volt már a 14. század elején. Az újabb kutatások kiderítették, hogy az épületet már a 15. század elején átalakították a gótikus stílusirányzat szerint. A következő évszázadok is hoztak változást a templom megjelenésében, ablakait és gótikus boltíveit átalakították, a középkori épület alaprajza azonban nem sokat változott. Az 1993 óta több ciklusban is végzett falkutatások három falfestményréteget hoztak a felszínre. A legrégebbi a 14. század elején, a legújabb pedig a reformációt követően, a 17. század folyamán készült. Az egymásra felvitt falfestményrétegek teljesen beborítják a templom belső falait, és igen változatos képi megjelenítést követnek, amit esetenként nehéz azonosítani, mert a későbbi beavatkozások néhol tönkretették az előző korszak képeit. A legkésőbbi felfestés a hajó északi falát borítja, és a Köpenyes Máriát ábrázolja, a déli falon Sárkányölő Szent György harcát jelenítették meg, a diadalíven pedig négy, azonosítatlan szentet láthatunk. A templom déli mellékoltárán Szent Miklóst ábrázolják egy ismeretlen női szent társaságában, valamint Szent Juliannát, akinek megjelenítése egyedinek számít a középkori magyar királyság területén. Szent Julianna 304-ben szenvedett mártíromságot mindössze 12 évesen a Diocletiánus császár idején elrendelt keresztényüldözések nyomán, kultusza főleg Spanyolország területén terjedt el. A lónyai templomban a szentet minden attribútum nélkül ábrázolják, kilétére a mellette lévő felirat utal. A szentély freskója későbbi, készítési ideje pontosan meghatározható az 1413-as évszámot tartalmazó felirata alapján. A képi megjelenítések több vízszintes sorba rendeződnek, az alsó, geometriai formákat tartalmazó sornak csak dekoratív szerepe van. A második sor az Ótestamentum prófétáit mutatja be, akik közül a sérülések miatt csak Dávid és Salamon képmását azonosíthatjuk. A próféták sorában két világi személyt is találunk, akiket a kor jellegzetes viseletében ábrázoltak. A falfestmény harmadik sorában a 12 apostol található, ők is csak részben azonosíthatók a megrongálódott feliratok miatt. Az apostolok sorát kiegészítették Magyarország két szent királyával, Szent Istvánnal és Szent Imrével, akik a hatalom jelképeit, az országalmát és a jogart tartják kezükben. A szentély freskóját a Szenvedő Krisztus képe egészíti ki, Szent János és a Szűzanya között. A diadalíven Burgundiai Szent Zsigmond és Mózes próféta alakja jelenik meg. A legfrissebb freskóréteg a reformáció után készült, ezért csak virág és növényi motívumokat tartalmaz.
A helyreállítást az Állami Műemlék-helyreállítási
és Restaurálási Központ (ÁMRK) munkatársai végezték:
Fazekas Gyöngyi, B. Juhász Györgyi, Farkasné Bodrogi Zsuzsanna, Lángi József, G.
Horváth Erzsébet, Pintér Attila, Novák Judit, Tarbay Annamária, M. Nagy Éva,
Gedeon G. Péter, Répássy Viktor, Selmeczi Anna, Sztrakai Judit, Jakab Magdolna
Forrás és bővebb információ: http://www.epatrimonium2.eu/
