A Nyíregyházához tartozó Oros határában, a 41-es út mellett a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága között megkötött szerződés értelmében egy tervezett mega üzleti park területén végeztünk ásatásokat 2010. áprilisa és decembere között. Kezdetben 13 hektár feltárásáról volt szó, míg a további tárgyalások során végül a megállapodás 26 hektár feltárására született meg, mely terület a 109,3 m balti magasság felett határolható körbe. A feltárt terület kiterjedése végül 250.768 m2 lett, amelyen több, mint 6500 objektumot bontottunk ki és dokumentáltunk. Az ásatási területet felosztva több csapatban végeztük a munkát. Az egyes csapatokat Istvánovits Eszter, Ferenc Szabolcs, Hágó Attila, Jakab Attila, Kádas Zoltán, Körösfői Zsolt, Pintye Gábor, Romat Sándor, Scholtz Róbert, Tompa György és Toldi Zoltán irányította. 10 fő régészhallgató (Pécs, Szeged, Budapest) volt a segítségünkre, elsősorban a nyári időszakban. A humuszolás rétegesen folyt Bacskai István folyamatos detektoros kutatása mellett. Ez a kritérium azért fontos, mivel a fémkeresés során ezres nagyságrendű leletanyag került elő. A számot az magyarázza, hogy az egykori járószintek anyagának összegyűjtése vált így lehetővé. Kiemelkedő leletnek mondhatók a szkíta típusú bronz nyílhegyek, melyekkel kapcsolatban felmerült annak lehetősége, hogy azok (legalábbis részben) a császárkori szarmata településhez köthetőek. Nagy mennyiségű római éremről számolhatunk be. Ezek között szép számú Julianus apostata verete, mely eddig raritásnak számított. Kiemelkedő Probus császár aranypénze.

A fémkeresésnek köszönhetően tudtuk körbehatárolni a várható honfoglalás kori temető kiterjedését is. Az előkerült objektumok legnagyobb része a bronzkorra keltezhető. Ennek a településnek egy részét már 2004-ben a Nyíregyházát keletről elkerülő út megelőző feltárása során megismertünk (24. lelőhely). A korábbi ásatás folytatásaként további igen szép leletanyaggal jellemezhető Gáva – s talán valamivel korábban induló – településrészletet hoztunk napvilágra. Becsléseink szerint a település jelenségeinek száma meghaladhatja a 3000-t, ami azt jelenti, hogy a Kárpát-medence egyik legnagyobb feltárt késő bronzkori településrészével rendelkezünk. A reprezentatív kerámiaanyag mellett egy kisebb (5 db-os) aranydepó mellett egy 34 db-os, edényben megtalált bronz karpereckincs, valamint egy ugyancsak edényben elrejtett 55,9 kg-os, 1700 tárgyat számláló kincslelet került elő jó megfigyelési körülmények között.

A Kárpát-medence igen gazdag bronz raktárleletekben, de térségünk külön kiemelkedik bronzdepóinak magas számával. Ezek a bronzdepók több tucat, de előfordul, hogy több száz darabból állnak, hűen mutatva egy-egy térség harci, viseleti és sok esetben vallási szokásait. E depók előkerülhetnek településen belül és kívül is, elrejtésüknek pedig számos oka lehetett. Azokban az időszakokban, amikor nem kellett tartani semmiféle ellenséges támadástól, valószínűleg fogadalmi, áldozati szerepük lehetett, míg háború, vagy a népvándorlások idején minden bizonnyal ellenséges támadások elől rejtették őket a földbe. A bronzdepók összetételéből láthatjuk, hogy a vezető réteg fegyverei a harci fokosok, lándzsák, pajzsok illetve kardok voltak, viseleti tárgyaik közül a karpereceket, kartekercseket, gyűrűket és csüngőket, használati tárgyaik közül pedig a tokos baltákat, fűrészlemezeket, sarlókat találjuk meg általában a bronzdepókban. A kincsek többsége általában vegyes lelet, éppúgy tartalmaznak ép, mint törött vagy hibás tárgyakat.

A bronzdepó feltárásának pillanatát Linzenbold Attila, nyíregyházi operatőr örökítette meg. Az ásatáson dolgozó régészek, technikusok és rajzolók több, mint 6 órán keresztül fáradoztak a leletegyüttes kibontásával. A leletek “kiszabadítása” rétegenként, centiméterről centiméterre haladva történt. A leletek kiemelése előtt minden rétegről fotók és rajzok születtek, segítve a régészek kutatását. A bronzdepó restaurálása a múzeumban történt. A videó szereplői: Bacskai István, L. Nagy Márta, Beleznai Gabriella, Istvánovits Eszter, Bocz Péter, Bunász Nikoletta, Liviu Marta, Szinyéri Péterné Vera, Varga Ágnes

A feltárt terület északkeleti részén néhány szkíta kori objektumra bukkantunk. Kiemelkedő lelete egy pintadéra. Az utóbbi évek kora vaskori településásatásai alapján ma már jól tudjuk, hogy a késő bronzkori lakosság tömegesen élte túl a szkíta hódítást. Az orosi telepek feldolgozásának feladata lesz annak tisztázása, hogy ezen a lelőhelyen a késő bronzkori és kora vaskori település milyen kapcsolatban állt egymással. Az orosi feltárás további eredménye egy római császárkori telep és temető részlete. Utóbbi esetében megfigyeltük a körárkokat is. Az erősen rabolt sírok mellékletei között kiemelkedő egy pajzsdudor. Ugyanakkor utalnunk kell itt a feljebb már említett, Bacskai István által összegyűjtött fémleletekre, melyek alighanem új megvilágításba helyezik a korábban „fémszegénynek” minősített császárkori településeket. Másfelől ki kell emelnünk, hogy a falu igen hosszú életűnek tűnik. A kerámiatípusok mellett tucatnyi gödörbe bedobott, minden valószínűség szerint szakrális áldozatnak tekinthető emberi maradvány (a pontos szám nem egyértelmű, minthogy emberi maradványok a bronzkori településen ugyancsak szép számmal előfordultak) utal arra, hogy az itt élők megélték a hun terjeszkedés időszakát, s beilleszkedtek a hunok által kialakított új „rezsimbe”. Unikális lelet az egyik gödörből származó csont nyílhegy.

Istvánovits Eszter