A 2002. november 8-ai és a 2003. március 26-ai terepjárás során a Nyíregyházát keletről kerülő út tervezett nyomvonalán rézkori és császárkori településre utaló nyomokat regisztráltunk
A humuszolást 2004 júniusában folyamatosan végeztettük és be is fejeztük. A térfelszín meglehetősen „hullámzó”. Az altalaj alapvetően sárga homok. Az objektumok száma nem volt túl nagy. A feltárást nehezítette, hogy az útépítésre kijelölt részt egy fő dűlőút szelte át. Az út alatti rész feltárását elhalasztottuk az építkezés megkezdése utánra. Ekkor azonban a kivitelező úgy humuszolta le, hogy már nem volt lehetőségünk a kutatásra.
Az objektumok egy része mélyen fekvő területen jelentkezett, a humuszolás utáni nagyobb esők során víz alá kerültek. A Ny-K-i dombhátak közötti mély részen a talajvíz feljött.
A bontást június 23-án elkezdtük, s szeptember 30-ig megszakítással folytattuk. Ekkor adtuk át a területet a kivitelezőnek.
A feltárás 13449 m2-t érintett.
Ízelítő a rézkori leletekből
Összesen 52 objektumot tártunk föl. Többségük rézkori, de néhány császárkori és Árpád-kori is akadt közöttük. A feltárást több újkori objektum nehezítette.
Az 52 objektum korszak szerinti megoszlása a következő: rézkori 24 gödör, 1 árok, közelebbről nem meghatározható őskori – valószínűleg az előbbi telephez tartozó – gödör 2, császárkori 2 gödör, Árpád-kori 4 ház, 3 körárok és 1 kemence, meghatározatlan korú 8 gödör, újkori 7 objektum. További 2 esetben jelentkezett olyan folt a nyesésben, melyről a bontás során tisztázódott, hogy nem régészeti jelenség
A rézkori objektumok többsége nagy méretű, alja felé szűkülő gödör, benne cserépanyaggal és állatcsontokkal. A régészeti leletek és a település helyzete alapján összetartozik a 28. lelőhellyel.
Az Árpád-kori település 4 háza közül 3 víz közelében, egy csoportban került elő, közülük kettő ún. „nyeles” ház volt.
Az Árpád-kori telep érdekes jelensége volt 3 körárok, mely igen szerény leletanyagot tartalmazott, azonban az egyikben előkerült csaknem ép kis fazék nem hagyott kétséget az objektum keltezéséről.
Az Árpád-kori telepeken jellemző szabadban álló kemencéket csupán egyetlen objektum reprezentálta.
Az ásatáson részt vett: Babolcsi Andrea és Kádas Zoltán régész és Scholtz Róbert régészhallgató, valamint Szűcs Éva rajzoló.
Gindele Róbert – Istvánovits Eszter