JELENTÉS A NYÍREGYHÁZA KELETI ELKERÜLŐ 26. LELŐHELY FELTÁRÁSÁRÓL

A 2002. november 6-án és 2003. március 25-én végzett terepbejáráson nagyobb mennyiségű bronzkori és császárkori cserepet gyűjtöttünk a csordaút menti dimbes-dombos részen. A cserepek hol sűrűbben, hol ritkábban jelentkeztek. A többszöri terepjárás eredményeként megállapítottuk, hogy a 33. lelőhellyel összefüggő lelőhelyről van szó.

A lelőhely a Balkányi főfolyás keleti partját alkotó, észak-déli irányba húzódó homokháton fekszik. Északon egy vizenyős, mocsaras mélyedés választja el a 27. lelőhelytől, míg délen egy dűlőút a 33. lelőhelytől. Az ásatás során bronzkori és császárkori telepjelenségeket, illetve egy népvándorlás kori – germán(?) – temető részletét tártuk fel, összesen 323 objektumot.

A régészeti jelenségek többségét bronzkori tárolóvermek, illetve/és szemétgödrök alkotják (számuk 124).

A bronzkorra keltezhető jelenségek közül a legjelentősebb egy nagy méretű árok (200. objektum). Az árok enyhe ívben délkelet-északnyugati irányban szelte át a feltárt felületet, megfigyelt hossza 134,5 m, a nyesés szintjétől mért mélysége 2 m, legnagyobb szélessége itt 2,6 m.

A 33. objektum egyik lelete

Rendeltetése nem állapítható meg bizonyosan, mivel mindkét végén a feltáratlan felület alá futott és a légifotón csak rövidebb szakaszát sikerült felismernünk.

A légifelvételeken megfigyelhető, hogy az árok ívesen kissé kelet felé fordul. Vonala déli irányban nem követhető.

Az eddigi adatok alapján arra következtethetünk, hogy ebben az alaprajzi elrendezésben az árok a feltárt felület keleti részét alkotó 3 m-re kimagasodó homokhátat övezte, valószínűleg védelmi célokból. Ezen feltételezést megerősítő jelenségeket nem figyelhettünk meg: például az árkot kísérő sáncra vagy cölöpsorra utaló nyomokat. Míg az árok „belső” oldalán – a homokháton – a bronzkori objektumok sűrűsödést mutatnak, a „külső”, nyugati oldalon számuk jóval kevesebb. A vízelvezető funkciót a domborzati viszonyok teszik valószínűtlenné. Az árok nyomvonala nagyjából az enyhe lejtő mentén fut, nem fentről lefelé. Az árok betöltésének alsó részén szürkés, hamus réteg található. A betöltésben nagymennyiségű édesvízi csiga háza került elő. E nagyobb folyóvizekben élő fajta (Vremir Mátyás megállapítása) jelenléte azt sugallja, hogy az árok összeköttetésben lehetett a Balkányi főfolyás elődjét alkotó Kálló érrel (a korai térképek Callo fluvius-ával), azaz az árokban időszakosan(?) folyó víz az említett érbe ömlött.

Az árok betöltésében talált leletanyag – köztük bronzbalta öntőmintája és egész kerámia edények – a Kr.e. XII. századra (Reinecke BD fázis) keltezi az objektumot.

A bronzkori telep feltárt részét 1 ház, 124 gödör, 3 gödörbokor, a fenti árok alkotta, a császárkori telepobjektumok közül feltártunk 2 házat, 1 kemencét, 1 tűzhelyet, 62 gödröt, 1 gödörbokrot.

A lelőhelyen feltárt, jelentősebb leletanyaggal rendelkező objektumok

Az V. századi germán(?) sírok száma 8. Egy temetkezés kora – mellékletek híján – kérdéses.

Nem tudtuk meghatározni további 82 gödör kronológiai helyzetét. 2 árok és 1 gödör újkorinak bizonyult. A homokos talajban a gödrök igen rosszul rajzolódtak. Ennek következtében 33 esetben kezdtünk el bontani olyan foltot, melyről később tisztázódott, hogy nem régészeti – hanem valószínűleg természetes – jelenség.

Marta Liviu – Astalos Ciprian – Kadas Zoltan – Virag Cristian – Sana Dan