A tiszabezdédi honfoglalás kori temető lelőhelyétől mintegy 6 km-re délre, a tuzséri határban lévő észak-déli dombvonulat Boszorkányhegy nevű kiemelkedésén a múlt század végén szőlőt telepítettek, s a megelőző földforgatás során honfoglalás kori sírokra bukkantak. A leletekről Vidovich László kisvárdai főszolgabíró és Sziklássy Béla járási orvos szereztek tudomást 1900-ban, amikor már négy sírt feldúlt, ill. megbolygatott szőlőparcelláján Gergely István komoródi lakos. Ezt követően Jósa és Vindovich kisebb ásatást végzett a helyszínen és még két további sírt tártak fel.

Az 1. sírban nem volt lelet, a 2.-ban két nyílcsúcs volt, a 3.-ban kés, csiholó és kova (ez utóbbiakból kettő-kettő a Jósa közleménye szerint, nyilván téves bemondás alapján), az 5. sír mellett hajkarikát, az elhunyt jobb oldalára tett nyíltegez vasalását (a vaspántok mellett vékony csontlemezt is találtak), a tegezszájnál négy nyílcsúcsot, további kettőt pedig a vállnál és a koponyánál találtak. A 6. sír valószínűleg koporsós temetkezés volt. A tegezt itt is a halott bal oldalára tették, s bal oldalt volt a szintén jobb oldalt viselt tarsoly is, amelynek díszítetlen ezüstlemeze és vaspántja maradt meg. A tegezben öt nyílcsúcs volt, mindegyik keskeny, háromélű, a hatodik nyílvesszőt – amelynek széles vágóéle volt – a tegezből kivették, és arra fektették. A tegeznek vaslemezből készült fedele volt, előkerült a felfüggesztésére szolgáló 3 darab küllős karika is. Az ezüst és bronz övveretek, csatok és szíjvégek arra mutatnak, hogy nem teljes övkészletet tettek a sírba, talán a halott visszajáró lelke elleni védekezésül az övet megcsonkították. A különböző veretek az övön, a tarsoly függesztőszíján és talán a tegez függesztőszíján lehettek. Az elhunyt fölött lelt (pontosabban csak észlelt) papírvékonyságú ezüstlemezek bizonyára a halotti lepelre lehettek varrva.

Jósáék csupán az eddig már észlelt sírokat bontották ki, amelyek egyetlen észak-déli sorba rendeződtek. A láthatóan rangos temetőnek bizonyára jóval több sírja lehetett. Egy részüket valószínűleg a rigolírozással megsemmisítették, de nem lehetetlen, hogy még ma is a Boszorkány-hegy alatt vannak.

TARSOLYLEMEZ (6. SÍR)

Díszítetlen, sima ezüstlemezből készült tarsolylemez, véle azonos nagyságú vörösréz hátlappal. A két lemezt eredetileg 27 gömbölyű fejű szeggel fogták össze, közülük a felső és az alsó perem közepén lévő szögek rozettás fejűek voltak. A töredékes felső részen mára már mindkét díszes szög kihullott, a feltáráskor még egy megvolt. A bőrtarsoly hátsó alsó peremét vas abroncs erősítette. Valószínűleg a tarsoly zárószíját díszíthette, felső szakaszán a két levélmintás keskeny bronzveret, végét pedig a domború keskeny szíjvég, amelynek gerincén levélszegélyt mintázó szélű árok fut végig, hátoldalán két nittszeggel.

A Tuzséron előkerült tarsolylemez és nagyításai (Fotó: Hapák József, A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A szerző, Fodor István engedélyével.

Forrás: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum