A lelőhely Mándoktól északkeletre a Tetenke nevű homokdombon helyezkedik el. A dombon 1896-ban szőlőrigolírozás során került elő legalább két sír, erre utal a két különböző oldalpálcás zabla töredéke. Egyikük rozettás lószerszámos női sír volt, melynek leletei – 12 db kivételével – a földbirtokos Forgách László a nyíregyházi múzeumnak adományozta, a többit megtartotta. Ez utóbbi darabok később a sátoraljaújhelyi Dókus-gyűjteménybe kerültek, amelynek más darabjaival együtt 1942-ben Borsiban állították ki. A háború után e leletek nem kerültek vissza Magyarországra, ma a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban őrzik őket. Ásatás a helyszínen nem történt, így csak feltételezhetjük, hogy a mándoki temető többi sírja még a homokdomb alatt nyugszik. A lelet jelentőségét az adja, hogy Szabolcs megyéből napjainkig ez az egyetlen rozettás lószerszámos női sír, szemben a Tisza túlpartján fekvő Bodrogköz hasonló leleteinek gazdag sorozatával. Azokhoz hasonlóan a mándoki leletet is a X. század első felére keltezhetjük.

A HAJFONATKORONGOK

A korongpár hátoldala teljesen lapos, előlapja enyhén domborodik. A stilizált lóalak hátán a végletekig leegyszerűsített ember, vagy életfa látható. Az öntött áttört korongról a ló fejénél, hátsó lábánál és farkánál nem, vagy csak részben távolították el az öntés után visszamaradt varratokat. Pontos, azonos öntőmintából származó hasonmása Rakamaz-Fő utcán került elő.

A szerző, Révész László engedélyével.

A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 1996.