A MÁRIAPÓCS – KEGYTEMPLOM TERÜLETÉN VÉGZETT FELTÁRÁSRÓL
2009 tavaszán megkezdődtek a máriapócsi görög katolikus templom felújítási munkálatai. Ennek során lehetőségünk nyílt a templombelső (részleges) megkutatására. A kutatás elsődleges célja az 1731-1756 között épült barokk templom helyén álló fatemplom esetleges maradványainak megtalálása volt. Ennek jelentőségét az adja, hogy az eddig három alkalommal bekövetkezett Mária könnyezésből kettő ebben a templomban történt (1696, 1715).
A kutatás eredményeit a következőképpen összegezhetjük: A templom alatt – valószínűleg a teljes területén egy XIII. század végi – XIV. század eleji erősen kormos, hamus, viszonylag vastag planírozási réteg van, mely különösen a templom keleti felében jelentkezett markánsan. Ezen egy vastag, laza újkori kerámiával, a nyugati oldalon sok szórvány embercsonttal kevert feltöltési réteg húzódik. A templom keleti felében egy 20-25 cm vastag, agyagos réteg került elő az említett réteg felett, melyben néhány helyen korhadó cölöpöket figyeltünk meg.
Elképzelhető, hogy esetleg ez a réteg tartozott az egykori fatemplomhoz, ezt azonban nem lehet teljes mértékben bizonyítani. A templombelsőben egyébként – a szórvány embercsontokon kívül – rengeteg temetkezést, illetve sírbeásást találtunk, többek között a hajó nyugati végében egy boltíves, téglafalazásos sírt is. A feltárás során a hajó belsejében előkerült egy boltív. Megkutatva kiderült, hogy ez egy régi bejárat a templomból az altemplomba, amelyet a későbbiek folyamán beboltoztak, és az altemplom felől elfalaztak. A legnagyobb meglepetést azonban az okozta, hogy az altemplom felszedett padozata alatt – közel 3 m mélyen a jelenlegi járószinttől – egy V. századi, magányos, kirabolt női sír került elő. Mellékletei közül kiemelkedik két lévai típusú fibulája, valamint egy poliéderes végű fülbevaló.
Az ősz folyamán lehetőség nyílt a templomot és a kolostort összekötő folyosó területén egy rövid kutatásra. Ennek apropóját az adta, hogy a csatornázási munkák során „lépcsőfokokat” találtak az egyik boltív alatt. A szondában valóban találtunk három, lépcsőfokra emlékeztető, több kőtömbből álló jelenséget, de funkciójukat, illetve korukat nem sikerült pontosabban meghatároznunk. Sikerült azonban megfigyelnünk az eredeti lábazatot, melynek alja jó fél méterrel van a mostani járószint alatt. Itt egy letaposott, építési törmelékes járószintből egy érme – egy 1885-ös(!) 1 krajcáros – is előkerült. Ez utóbbi alapján a terület szintjének jelentős megemelése csak valamikor a XIX. század végén következett be.
