A falut első írásos említése 1374-ből származik, amikor a Matucsinai nemesi család birtokában volt. A 15. század elején, amikor a templomot építették, már a Báthori család birtoka. A 19. századi bővítések nyomán a középkori templom szentélye teljesen megsemmisült, az ablakok helye és méretei is megváltoztak. A régi templomból napjainkra csak a hajó északi és déli fala maradt meg. A középkori falak vizsgálata két réteg falfestményt tárt fel a hajó északi falán: a korábbi csak a templom két felszentelési keresztjéből állt, a fölötte levő pedig Krisztus szenvedéseit jelenítette meg. Ezt a 16. század során festették. A szenvedések tíz jelenete növényi motívumokból alkotott keretben, két vízszintes sorban van elhelyezve. Sajnos a 19. században vágott ablakok a freskót is érintették, a jelenetek súlyosan sérültek, helyenként teljesen, máshol csak töredékeikben, így ezeket ma már csak analógiák alapján rekonstruálhatjuk. A képek balról jobbra sorakoznak, a Szenvedések 10 jelenete a következő: Bevonulás Jeruzsálembe, Az utolsó vacsora, Ima a Getsemáne-kertben, Jézus elfogatása, Jézus Pilátus előtt, a második sorban: Jézus bemutatása a sokaságnak, A keresztet vivő Jézus, A keresztre feszítés, A Megváltó sírba tétele és A feltámadás. Ezek közül az Ima a Getsemáne-kertben, A keresztet vivő Jézus és A feltámadás jelenete teljesen megsemmisült az új ablakok nyitása miatt. Történelmi szempontból a nagyari templomban lévő Krisztus szenvedéseit bemutató falfestménynek külön jelentőséget ad az a tény, hogy 15-16. századi öltözékek és a fegyverek is megjelennek rajta.
A falképek feltárását és restaurálását Sztrakai Judit végezte
Forrás és bővebb információ: http://www.epatrimonium2.eu/
