Az épített örökség mellett és ennek kiegészítéseként a freskók a középkor művészetét őrző hagyaték leglátványosabb megnyilvánulásai vidékünkön. A falfestészet akárcsak a középkor többi művészete, teljes mértékben kifejezi a kor emberének a színek és szimbólumok iránti vonzalmát. Az akkori idők műemlékeit ma a semleges, elmosódott színek jellemzik, ám annak idején, teljesen beborították a jelképek, az allegorikus jelenetek, a geometriai formák és a növényi motívumok sokasága, mindez egy mozaikszerű ábrázolásba elhelyezve. A tökéletes műremek megalkotásának a vágya főleg az egyházi művészetben nyilvánult meg, a templomokat kreativitással és a tanok hű követésével olyan hellyé alakítja ahol az ember találkozhat a Mindenhatóval. Valóban, a vallási kép túllép nézője esztétikai igényeinek a kiszolgálásán, az írástudatlan középkori ember számára ez volt a legkézenfekvőbb mód a keresztény hit és tanítás megértésére és befogadására. A középkori ember temploma falára festette az Ó vagy az Új testamentum egy-egy fejezetét, a szentek életét attribútumaikkal, ritkábban feliratokkal, a dogma előírásait hűen követve, a szimbólumokat olyan meghatározó erővel használja, hogy azt ne lehessen félremagyarázni. A középkori falfestmények vizsgálatával nemcsak a művészettörténet nyer hanem a vallástörténet, a mentalitástörténet és az anyagi kultúra, valamint a középkor szimbolisztikájának kutatása is.

Az épületeken végzett szerkezeti változtatások, festésük időszakos felújítása, de leginkább a 16. századi vallási reform, amelyik kategorikusan elutasította a hit képi megjelenítését, mind a templomok eredeti festményeinek a megsemmisüléséhez vezetett. Szerencsére akadnak örömteli kivételek is, amikor az új festésréteget a régire vitték fel, megőrizve ezáltal az eredeti középkori freskót. Ilyen esetekben a falkutató és freskórestaurátor szakemberek újra napvilágra hozhatják az eredeti falfestményt, korszerű módszerekkel állagmegőrzési beavatkozásokat végezhetnek, miáltal visszakerülhet a mű a vidék kulturális örökségébe.

Annak ellenére, hogy felerősödtek a falkutatások a környék középkori templomaiban, Szatmár megye területén mind ezidáig csak egy középkori freskót találtunk, Berén. Evvel ellentétben a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem kevesebb mint 23 templom őriz középkori falfestményt, többségüket az utóbbi tíz évben tárták fel. A nagyszámú középkori freskó, amit Szatmár megye szomszédos területein, úgy a román oldalon, mint a magyaron, sőt még az ukrajnai részen is felfedeztek, azt a reményt kelti bennünk, hogy Szatmár megye területén is előkerülhetnek még újabbak.

Legutóbb a Patrimonium projekt során, amit a Magyarország-Románia 2007-2013 Határon Átívelő Együttműködési Program keretében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Szatmár Megyei Múzeum közösen bonyolított, nyílt lehetőség arra, hogy kiterjesszük a falkutatást, az állagmegőrzési beavatkozásokat, és restaurálást is végezzünk két környékbeli templomban. Berében (Szatmár megye) a kutatók felszínre hoztak egy, az eddig ismerteknél régebbi freskóréteget, ugyanakkor szakértő beavatkozással optimális feltételeket teremtettek az új falfestményréteg fennmaradására. A baktalórántházi (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) falkutatások a szentély falának egyes részeit borító freskók feltárására, állagmegőrzésére és restaurálására összpontosultak. A kiadvány központi témájául szolgáló említett két templom mellett válogatásunkban szerepel még számos, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén feltárt nagyobb felületű középkori freskó is. A bemutatás alapelve a képi megjelenítés, ami ez esetben a művészi kifejezés minőségének egyedüli mértékadója. A kötetben megjelenő műemlékeket kísérő rövid szövegek megpróbálják bemutatni a település és a templom történetét, röviden leírják a falfestményt és a képekhez is magyarázatokat nyújtanak a falkutatást végző szakemberek, és restaurátorok információi alapján. Munkájuk eredményeként a középkori falfestmények kulturális örökségünk újra megtekinthető kincseivé váltak.