– „Gyere szakfelügyelni!
– Hová?
– Tiszavasváriba! A Wienerberger téglagyár agyagbányájába.”
Amikor 2007. március elején elhangzott ez a beszélgetés, nem sejtettem, hogy két héttel később egy olyan ásatást kezdünk, amely két éven át tart. Amikor kiértünk a területre, megdöbbenve láttuk a 100.000 m2 nagyságú területet, amely szélét már 10 méter szélességben körbeszedték a gépek. Mint kiderült ez még csak a kezdet. A bányászati engedély 400.000 m2-re szól, és 2030-ig tart.
2007. március 19-én tehát kivonultunk alig 20-an, hogy még abban az évben végezzünk az első 10 ha feltárásával. 2008-ban azután e terület további 2.5 ha-ral bővült. A bánya hatalmas lánctalpas markolói – ami mellett aprónak tűntünk – szünet nélkül szedték a humuszt. Szerencsére nem csak partnernek, de már-már barátnak is tekintettek minket. (Persze a jó viszony kialakításához kellettek a híres Bocz Péter féle bográcsolások is.)
Ahogy szép lassan mindenhol leértünk a jégkorszak által lerakott sárga, terméketlen altalajig, úgy kezdték „benépesíteni” a tájat a régészeti korok emberei. Az altalajba – idézve ásatási munkásomat – „ojjektumok” mélyedtek, szinte kivétel nélkül mindenhol.
Csak számokban illusztrálva: 1208 régészeti objektum került elő.
A leletanyag mennyiségét nézve egy késő-rézkori település (Baden kultúra) volt a legnagyobb. Meglepő érzés volt bemenni „majd” ötezer éves házaikba, fogni jellegzetes bögréiket, vizsgálni idolnak nevezett agyagplasztikáikat.
A dombhát ezután jó sokáig lakatlannak bizonyult. A következő megtelepülők itt az un. közép-avarok voltak. E népesség történelmük bealkonyultáig (Kr. u. 670 – 9. sz.) itt is tartózkodott. Mit hagytak maguk után? 91 házat, 359 gödröt, 4 kutat, és számtalan tárgyi emléket. De itt maradtak ők is, választott hazájukban. Összesen három temetőben 137 sír került elő. Közösségük nem volt gazdag. Csak néhány előkelő, és néhány harcos volt közöttük, nagy többségük egyszerű földműves lehetett. Mi történt velük, merre távoztak, azt még nem lehet tudni. Sok még a feltárni való.
A következő népesség már Árpád-kori magyarságunk volt. A 12-13. századi településük nagy részét még humusz fedi, legalábbis még néhány évig.
Azután a gazdasági válság itt is éreztette a hatását, 2009-ben nem volt feltárás, nem üzemelt a bánya.
A folytatásra idén, 2011 októberében került sor. Mire végére ér az idei szezon már 14,5 ha-on fogjuk ismerni Tiszavasvári e kis szegletének múltját. De a jövő még ennél is izgalmasabb. A 2007, 2008, és az idén feltárt részektől északra… Nos, hát ott lapul még az avar falu széle, egy teljes Árpád-kori falu, és valahol egy szarmata település is… A feltárás folytatása hamarosan következik…
Lukács József
