AJAK | GEMZSE | JÁNKMAJTIS | ÓFEHÉRTÓ | VÁSÁROSNAMÉNY | VISS

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye igen gazdag késő bronzkori úgynevezett raktár – idegen szóval depot – leletekben. Összetételük változatos: előfordul, hogy egy tárgytípusból van bennük egy sorozat. Máskor munkaeszközöktől kezdve a fegyvereken át az ékszerekig mindenféle tárgy megtalálható, de törött, használhatatlan állapotban. Végül ismerünk olyan eseteket is  a – leginkább ezek tekinthetők „kincsnek” – ahol különböző ép, értékes darabot rejtettek el az egykori tulajdonosok. 

A megyei depot-knak jelentős része az ópályi lelethorizonthoz tartozik. Ez a lelethorizont a legjelentősebb késő bronzkori raktárlelet-körök közé tartozik. Abban a legtöbb kutató egyetért, hogy az ide tartozó leletek döntő többsége a középső-késő bronzkori változások következtében került földbe. Folyik viszont a vita azzal kapcsolatban, hogy melyik nép vagyis melyik régészeti kultúra tagjai készítették és használták az idetartozó tárgyakat. Van, aki W.A. von Brunn hagyományait követve az egész Kárpát-medencében elterjedt leletegyütteseknek tartja őket. Mozsolics Amália – aki e horizont leleteinek névadója és egyik első összegyűjtője –   először a felsőszőcsi, középső bronzkor végi-késő bronzkori (B.IV.) népesség  hagyatékának tekintette. Földbe rejtésüket  szerinte  a késő bronzkori Gáva kultúra kialakulása körüli zűrzavarok magyarázzák. Később a Kárpát-medence keleti felében, azon belül az északkeleti részen sűrűsödő leleteket sorolta ide, megemlítve, hogy  a közelítőleg egy időben létező  Felsőszőcs, Berkesz és Noa kultúrák idején (Kr.e. XIII. század vége) rejtették el őket . Kemenczei Tibor a késő bronzkori  Berkesz kultúra (Reinecke BC2, Kr.e. XII. század) területén talált depot-leleteket sorolta az ópályi csoportba. De megállapította, hogy a Berkesz kultúrára jellemző tárgyak mellett olyanokat is megtalálunk e raktárleletekben, melyek az egész Tisza-vidék és Erdély területén elterjedtek. Ő az Észak-Magyarországon honos Pilinyi kultúra második  vagyis RBD-re keltezett  (Kr.e. XII. század)  szakaszának bronzkincseit is ópályinak nevezi, amivel arra utal, hogy valóban korjelenségnek tekinthetők a kincshorizont tárgytípusai. 

Bóna István arra a következtetésre jutott, hogy az ópályi horizontot nem lehet egy kultúrához kötni, legalább két részre lehet tagolni. Kisebbik fele korábbi, Felsőszőcs-kori, nagyobbik fele későbbi, Berkesz-kori. 

A fentieket összegezve az ópályi kincsek egy több régészeti kultúrát átfogó és viszonylag hosszú időn keresztül fennálló bronzműves kör termékei. A mesterségbeli tudást az esetleges politikai változásoktól függetlenül lakhelyükön maradó mesterek szinte változatlanul adták tovább az újabb nemzedékeknek.

AJAK

A község Ny-i oldalán, 1936-ban szőlőt alakítottak ki. Ennek ÉK-i részét fel is rigolírozták. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy 1939. június 10-én ifj. Gy. Szakszon István a szőlőjükben, mindössze 10 cm mélyen egy aranykarperecet lelt. Az arany karperec hornyolt, vége levágott (ez utóbbi elveszett).

GEMZSE

1921-ben talált Szalai József napszámos a lapályos, agyagos talajú földben, Sesztina Jenő birtokán egy raktárleletet, mely bronz- és aranytárgyakból, illetve edénytöredékekből állt. A leletek egy része valószínűleg elveszett. A múzeumnak csak 32 bronzeszközt és fegyvert, valamint 10 edénytöredéket sikerült megszereznie hosszas hivatalos eljárás után 1924-ben. Az aranytárgyak még később kerültek a gyűjteménybe (a leltárkönyvi bejegyzés alapján 1939-ben). Jelenleg mindössze 29 bronztárgy található meg. A kerámiatöredékeket nem sikerült azonosítanunk.

A 9 szemből álló aranylánc, hét különböző méretű, négyzetes keresztmetszetű, egymásra hajlított végű, nyitott karika (az utolsó egyik végéből levágtak), egy jóval kisebb, kör keresztmetszetű, egymásra hajlított végű aranykarika és egy csavart, letört végű karika alkotja.

A 32 darab bronzeszköz közt szerepelt: karéjos peremű, díszítetlen, füles-tokos bronzbalta; bronz tokosvéső; töredékes szárnyas bronzbalta; töredékes nyélcsöves bronzcsákány; öntéshibás bronzlándzsa; négy nyéltüskés bronzsarló töredéke; nagy ovális keresztmetszetű, elkeskenyedő végű, nyitott bronz karperec; ovális keresztmetszetű, keskenyedő végű bronz karperec; egyenesre levágott végű, szabálytalan nyolcszög keresztmetszetű bronz karperec; rombusz keresztmetszetű huzalból hajlított bronzspirális töredékei; töredékes kúp alakú, csúcsos, belül füllel ellátott bronzphalera; öntéshibás, vizszintes peremű bronzborítás; kúp alakú bronztárgy töredéke; hatszögletűre szélesedő nyakú, kis korongos fejű, füles tű; az előzőekben említett tű hajlott töredéke; bronzszalagból hajlított tekercs vagy tekercsek töredékei; két öntőlepény.

JÁNKMAJTIS

1961 június 24-én a Ságváron egy csatornaásáson dolgozó 9 fős brigád edényben elrejtett kincsleletre bukkant.

A kincslelet tartalma a következő volt: nyitott, kör keresztmetszetű, elvékonyodó végű arany karperec; 3 db nyitott, rombusz keresztmetszetű, elvékonyodó végű arany karperec; nyitott, csavart díszű, kör keresztmetszetű arany karperec(?); nyitott, karcolt díszű bronz karperec; ellapított végű, nyitott bronz karperec két darabban; 3 db, nyolcszög keresztmetszetű, nyitott bronz karperec melyek felülete sérült; 8 db kerek keresztmetszetű, nyitott bronz karperec. Némelyiknek a felülete sérült. Sötétszürke-barna foltos, eldolgozott, de lekopott, lehasadozott felületű, apróra tört kerámiával soványított edény töredékei is megfigyelhető volt. Felső részét bekarcolt párhuzamos vonalcsoportokkal díszítették. 

Az edény díszítése, formája és anyaga alapján az együttes a Felsőszőcs és Gáva kultúrák közötti időszakra keltezhető.

ÓFEHÉRTÓ

A kincs előkerüléséről igen részletesen beszámolt Kiss Lajos múzeumigazgató: a község „… határának nyugati részén mintegy 60-65 hold területen fekszik a Gáti szőlőskert, melyet ma keletről a Koldus- nyugatról a Boldogdűlő vesznek közre. E szőlőshegy Levelektől 5 km-re esik … 1715. évben telepíttetett … Ez a terület megközelíthetetlen volt a nyírvizek levezetése előtt. Állandóan rejtek, búvóhely lehetett … mivel vízzel volt körülvéve, csak a kimagasló dombok állottak ki belőle. … Itt, a szőlőskert északi részén van a Vad András … felesége Pap Mária … szőlője, hol a kincslelet napfényre került, mely szintén erdő volt. Ez … egy magasabb fekvésű domb, hol a felszínen őskori cserepeket láthatni.”

A kincset 1922. május 1-én találták gödörásás közben 80 cm mélységben egy cserépedénybe rejtve. Az edényt a találó összetörte. A helyszínre érkező Kiss Lajos körülásva azt a szőlőtőkét, ahonnan a tárgyak előkerültek, négy különböző edény töredékeire bukkant, melyek alapján az edényformák rekonstruálhatók voltak. A legnagyobb, kifelé hajló peremű, oldalán a perem alatt induló füllel ellátott, éleshasú, hornyolt díszű edényben volt a kincs a találó szerint. A három kisebb csupor körülötte lehetett. Ezekről a cikke végén már azt állítja, hogy az aranylelettől függetlenek, annál korábbiak. 

A Jósa András Múzeumban két edény töredékeit leltározták. A leltárkönyv szerint az egyik 1922-ben, a másik 1924-ben került elő, de a leletkörülményeket nem jegyezték föl. Az 1924-ben bekerült edényre  jóval kisebb méreteitől eltekintve jól illik Kiss Lajos leírása: szürkésbarna, simított, kopott felületű, jól eldolgozott anyagú edény.

A közel 1 kg-os kincslelet 9 arany karperecet és 17 aranyhuzalt tartalmazott. A leletek közül leginkább szemrevaló a nyitott, bordákkal tagolt felületű, kettős spirálokban végződő arany karparec. A kincslelet tartalmazott: nyitott, karcolt díszű arany karperecet; két darab, külső oldalán rovátkolt nyitott karperecet; két darab rovátkolt, elkeskenyedő végű, nyitott arany karperecet; zárt, külső felületén rovátkolt arany karperecet és zárt, sima arany karperecet. A leletek között 17 darab, részben csavart és sima arany dróttekercsek is “rejtőztek”.

VÁSÁROSNAMÉNY

A fülbevalópár vétel útján került a múzeumba. A Nyíregyháza-vásárosnaményi vasút építésekor került elő Vásárosnamény nyírségi határában. Jósa András feltételezte, hogy több aranytárgy is volt, melyek elkallódtak. Csiszár Árpád  –   vásárosnaményi múzeumigazgató – szerint a Páskumliget dűlőben, a VOR területén találták a tárgyakat. Hasonló szerkezetű fülbevalókat csak Szarvaszóról közöl Mozsolics Amália, azok poncolt-karcolt, szabályos díszítésűek.

Töredékes fülbevaló pár ovális aranylemezből, poncolt díszítéssel. Az egyiknek a sarka letörött.

VISS

1893. augusztus 25-én a falu határának Zalkod felé eső részén ekével forgattak ki egy kis edényt, melyben aranytárgyak voltak. A találók eladták a gazdának, s tőle a csendőrségen keresztül jutottak a múzeumba.

Jósa András feljegyzése alapján a különböző tárgyak a múzeumba kerüléskor egymásra voltak fűzve: „A három drót közül 2 drb végeivel összevolt (sic!) forrasztva és különkülön (sic!) cső alakban volt össze hajlítva, a harmadik nem volt össze forrasztva, de szintén úgy volt hajlítva az öt karika között volt egy hengeralakú mármint keresztmetszetű, mely végével összevolt (sic!) forrasztva ez rá volt húzva a drótokra úgy, hogy azokat összefoglalta a más 4 drb négyszögletesre kalapált de végeivel össze nem forrasztott karika pedig a drótok közé volt aggatva…”

Így a leletegyüttes tartalma: 3 db ujjvédőtekercs végtelen drótból felcsavarva (egy 6 tekercses, egy 17 tekercses valamint egy 20 tekercses), amiket Jósa publikációja alapján a tekercseket alaposan összegyűrték, jelenlegi formájuk tehát rekonstrukció. Már Jósa megállapította, hogy a gyűrődések alapján ujjvédőtekercsekről lehet szó. További leletek: nyitott, egymásra húzott végű, a végekkel szemben kétszer megcsavart láncszem; 2 darab nyitott, egymásra húzott végű láncszem (mindkettő megrepedt, ami valószínűleg az ide-oda hajlítgatás eredménye); nyitott láncszem és nyitott fülkarika.