A nyírség

A Nyírség hazánk második legnagyobb futóhomok-területe. A Tiszántúl síkjából 20-50 méter magasra kiemelkedő felszíne északon a Bodrogköz és a Rétköz területével érintkezik. Keleten éles vonal mentén különül el a Beregi- Szatmári-síkságtól. Délkeleten az Érmellékkel határos, délen pedig közel 20 km-es sávon érintkezik a Körös-vidékkel. Nyugat felől a Hajdúhát lösztáblája övezi. A Nyírség É-D irányban elnyújtott homokszigete Nyíradony-Nyírlugos és Nyírbogát között emelkedik ki legjobban itt 183 m tengerszint feletti magasságot ér el, ezért ez az Alföld legmagasabb pontja.

A Nyírség felszínének kialakulása a pliocén kor második felére tehető, amikor a pannóniai beltó a területről visszahúzódott. Feltöltődésében nagy szerepet játszottak az Erdély felöl befutó folyók. A pleisztocén rétegsorának felépítésében a Tisza és a Szamos hordalékkúp építő tevékenysége kiemelkedő. A folyók 120-130 méter vastag hordalékot halmoztak fel. Ez a nagyarányú feltöltődés alakította ki mai rétegsorát.

A lecsapolásokig szinte lehetetlen egyes területek szántóföldi megművelése. A lecsapoló munkák a 19. század második felében kezdődtek meg és a legutóbbi időszakig tartottak. Közel 3200 km hosszú csatornahálózatot építettek ki.

A Nyírség néprajzi határa nem esik egybe földrajzi határral. Ezért a déli, Ligetaljának is nevezett térség már átmenetet mutat a Bihari-síkság felé, az északi, Tiszakönyök vagy Észak-Szabolcs néven is említett övezet pedig a beregihez hasonló vonásokkal r endelkezik. Erdész Sándor e terület határát ekképpen jelöli meg: északon a Tisza kanyarulata; keleten a Tisza, a Kraszna és a román határ; északon a Rétköz; nyugaton a Tisza és a Mezőség; délen a Hajdúság, valamint Debrecen és Vámospércs határa által közrefogott terület a szorosan, néprajzi szemszögből vett Nyírség.

Az ember természetátalakító munkája révén igencsak megváltozott a táj. A lecsapolások, árvízmentesítések, folyamatszabályzások átalakították az itt lakók életformáját is. A nyíriek gazdálkodását a homok határozta meg. Jellegzetes, monokulturális szinten termelt szántóföldi növények: a rozs, a dohány, a burgonya. A kiemelkedő buckákon szőlőt meg gyümölcsfákat telepítettek.

A Nyírség magyar lakossága közé a 18. században Nyíregyházára betelepült szlovákok (a „tirpákok”) külön népcsoportot képeztek. „Tót” beszédük máig megőrizte a 18. századi szlovák nyelvjárás sajátosságait, az öregek tudása, hagyományismerete a mai szlovákiai néprajzkutatóknak is igazi csemegét jelent. A török idők elmúltával más ajkú népcsoportok is letelepedtek (románok, ukránok, németek), akik színesítették az itteni magyarság néprajzi képét.