BUJ | TISZADADA | TISZAVASVÁRI | TISZALÖK | TISZAESZLÁR
Az avar korszakban a megye területe, illetve annak szabolcsi része az avar településterület peremvidéke volt. A Kárpát-medencét elfoglaló avarok először a gepidák és langobárdok által megművelt belső területeket szállták meg. A gepidák által lakatlanul hagyott szabolcsi területet már kezdetben elég ritkán telepítették be. Keleti határuk a Csörsz-ároknak nevezett római sánc külső vonala – a megtelepedésre alkalmas terület határa – volt. A területnek a Kárpát-medence belső területeinél valamivel későbbi megszállására utal egyrészt az, hogy eddig nem került elő biztosan első generációsnak meghatározható temetkezés, másrészt az, hogy a több szálból összefonódott avarság minden ága képviselve van a nyírségi területen.
A Jósa András Múzeum avar kori gyűjteménye döntő többségében sírleletekből áll. A VII. század első évtizedeiben megszállt területen megtaláljuk a belső-ázsiai (pl. Kótaj), a közép-ázsiai (pl. Buj) és a kelet-európai-sztyeppei (pl. Tiszavasvári) komponens hagyatékát. Az eddig ismertté vált leletek alapján Nyíregyháza-Kótaj és Tiszavasvári-Tiszadada területén számolhatunk egy-egy helyi központtal a VII. század első felében.
A gyűjtemény avar kori aranyainak nagyobbik része a 626-ig tartó „aranyos időszakból” származik, bár sírba kerülésük az ezt követő évtizedekben is megfigyelhető. A Bizánc sikertelen ostromáig évente, rendszeresen kapott aranyadóból, a solidusokból készültek az itt bemutatott ékszerek. Ebből az időszakból egy átfúrt, és nyakban viselt solidus, valamint három lelőhelyen talált 5 fülbevaló (Buj, Tiszadada, Tiszavasvári) származik.
Az avar birodalmat átszervező új, keleti népcsoportok 670 körüli beáramlása jelentősen nem bővítette a megye területének avar településhálózatát. Ők is a megtelepedésre legalkalmasabb részt, a Nyíri Mezőséget (Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszavasvári) telepítették be sűrűbben. Keleti határuk továbbra is Nagyhalász-Kemecse-Napkor-Nagykálló vonala. A helyben maradt lakosság telepei mellett az új népesség új telepeket és temetőket (pl. Tiszaeszlár) nyitott. Míg a Tiszavasvári-Petőfi úton feltárt temető népessége a kelet-európai sztyeppéről jött, addig Tiszalök-Kövestelken ázsiai származású közösség temetkezett. A tiszalöki több mint 100 síros temetőrészletben a sírrablások ellenére megfigyelhető volt a folyamatos, VIII. századi továbbélés. A IX. századi lakosságra a tervszerű kutatás hiányában eddig még nincs tárgyi bizonyíték. Mivel ezt a területet sem a bolgár, sem pedig a frank hadjáratok nem érintették, ezért feltételezhető, hogy a helyi lakosság megélte Árpád népének kárpát-medencei honfoglalását.
A 626-ig tartó „aranyos” időszak után 50 évig nem jut a terület lakossága aranyhoz. A második avar hullámmal bejövő népességgel – jelezve Bizánchoz fűződő jó kapcsolatát – jelenik meg újra vidékünkön az arany. Ezt a korszakot egy fülbevaló (Tiszavasvári-Petőfi u.) és két fegyveröv veretei (Tiszaeszlár, Tiszalök) képviselik.
A gepidák által lakatlanul hagyott északkeleti területeken a Tiszafüred-Derecske vonaltól északra a VI. században feltételezhető a keleti szlávok szórványos jelenléte. Nagyobb lélekszámú korai szláv betelepedésre ma még nincs régészeti bizonyíték. A VII-VIII. században kezdődő megtelepedésük tárgyi hagyatékát a szatmári területekről döntő többségében telepekről említhetjük. Vezetőiknek az avarok által adományozott méltóságjelvényeit, fegyverövük fehérezüst (Záhony) és arany (Mátészalka) szíjvégeit szintén a szatmári területről ismerjük. Ez utóbbi a Kárpát-medence egyetlen késő avar öntött aranyszíjvége, melyet azonban nem a Jósa András Múzeum, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
A koponya mellett lévő gúlacsüngő
BUJ
A község északi szélén kút ásásakor Hiller Károly gőzmalmának udvarán 1902-ben 1 m mélyen Ny-K-i tájolású, arccal lefelé fekvő női vázat találtak.
Mellékletek:
1.A koponya mellett fekvő gúlacsüngős 4.4 g súlyú, arany fülbevaló töredékei Szikszay Pál alispán útján kerültek múzeumba.
2.A váz bal oldalán szürke orsókarika. Átm: 5.2 cm.
TISZADADA
Gömbös arany fülbevaló
A községtől délre 2 km-re, Szomjas József tanyája közelében az 1888-as árvíz után, egy elöntött mélyedés szélén nád- és gyékénytörmelék közt találtak egy 3 cm hosszú gömbös arany fülbevalót. Karikája 1.6 cm átmérőjű. A 4 kis gömb között granulációval díszítették, ezekhez erősítették az 1.2 cm-es nagyobb gömböt.
TISZAVASVÁRI
A hajdúnánási utat a Keleti-főcsatornával összekötő műút építése során előkerült avar temetőnek 1956-ban 23 sírját tárták fel, majd 1982-ben még egy temetkezés kibontására került sor. Az 1. sírban 140 cm mélyen K-Ny-i tájolású maturus férfi feküdt. A mellékletek egy részének helyzetére vonatkozóan nincsenek információink. Az ugyan itt feltárt 18. női sír K-Ny-i tájolású, 150 cm mély.
A férfi sír mellékletei:
1. A fül 2.3 cm hosszú arany fülbevaló. Karikája 1.45×1.2 cm. Három kis gömb illeszkedik a karikához, s e három gömbhöz csatlakozik egy ugyanakkora 0.35 cm átmérőjű negyedik gömb.
2. Egy eredetileg teljes egészében a sírba helyezett vas mellpáncél lemezei. Az összegyűjtött töredékek együttese is kb. 9 kg-ot nyomott.
3. Ma már igen rossz állapotban lévő vas kopjahegy.
4. Hosszúfülű kengyel. H: 17.4 cm, Átm: 12.7 cm.
5. Törött és deformálódott hurkosfülű kengyel. H: 15.2 cm.
6. Archaikus típusú, ún. agancs oldalpálcás (kéttagú) csuklós, karikás végű, keskeny, vékony, nagy végkarikás vas csikózabla töredéke. Jelenlegi hossza 12.6 cm.
7. A találók szerint kézzel formált fekete bögre volt a sírban, azonban ez nem került be a múzeumba.
8. Íj végéről származó merevítő csontlemez. H: 5.3 cm, Sz: 2.3 cm.
9. Egyélű vaskés töredékei a fanyél és a fatok maradványaival. H: 15.8 cm.
10. Elveszett mellékletek: vaskés töredéke, vascsatok töredéke, háromélű vas nyílhegy töredéke, füles vaspálca töredéke famaradványokon, két végén ívesen hajló vaspálca, bronz lemezpánt.
11. Kétélű, keresztvas nélküli vaskard töredéke. 88 cm hosszú volt, markolata 13,5 cm.
12. 3 db szemesgyöngy: 1. fekete alapon vörös és fehér, 2. fekete alapon fehér, 3. barna alapon zöld és vörös.
13. Ezüst lemezes szíjvégek töredékei.
14. 22 db préselt, aranyozott, vékony lemezes bronzrozetta (egy részüket a találók szétszórták) és a hozzájuk tartozó bronzdrótok. Átm: 1.7 cm.
15. Három- és négy levelű aranyozott préselt ezüstveret: 1.8 cm.
16. Háromágú, rojtos végű, préselt, aranyozott ezüst lószerszámdíszek.
17. A sírban talált állatcsontok nyúzott állatok részleges maradványai. Ezek áldozati állatként kerültek a sírba:
a. Két ló.
a/1. Az egyik kifejlett, alacsony testmagasságú (133,8 cm), vastag csontozatú mén. Feje, csonkolt mellső- és hátulsó lábvégei kerültek a nyúzott bőrrel a sírba. A halott bal oldalára helyezték, keletelve. A bőr kb. 250 cm hosszú lehetett. A felkantározott homlokán fekvő lófej szájában a zablával a váll magasságában feküdt a mellső lábvégek a rajtuk heverő felemás kengyelpárral a csípő táján helyezkedtek el tőlük 35-40 cm-re a hátulsó lábvégek a sír DNy-i oldalán voltak.
a/2. A másik ló helyzetére a sírban nincs adatunk. Kifejlett állat. Alacsony testmagasságú (130,8 cm), középvastag csontozatú mén részleges váza (fej, csonkolt mellső- és hátulsó lábvégek). Felszerelése nem volt.
b. Két szarvasmarha.
b/1. Helyzetéről a sírban nincs adatunk. Kifejlett, ca. 120 cm, nagyközepes testmagasságú, erős csontozatú bika részleges váza (fej, csonkolt mellső lábvég és két hátulsó lábtő).
b/2. Ennek helyzetéről sem tudunk semmit. Fiatal, ca. 1 éves, ca. 107 cm, alacsony testmagasságú bikaborjú részleges váza (fej, bal hátulsó lábvég).
c. A sírban közelebbről meg nem jelölt helyről származik egy kifejlett, ca. 60 cm testmagasságú juh részleges váza (fej, jobb hátulsó lábvég).
18. Ételmelléklet lehetett:
a. Egy ló jobb combcsontja (femur).
b. Egy őstulok bal felső lábszára (mt. prox. epiph.).
19. A fentieken kívül további állatmaradványok voltak a sírban. Az állatok mortalitása alapján a temetés tél végén – tavasz elején történhetett.
a. Feltehetően a halott fölött volt a sírgödörben egy gímszarvas bal oldali trófeája.
b. Ugyanott lehetett egy mocsári teknős haspáncél darabja.
A női sír mellékletei:
1. A fül táján egy-egy gömbcsüngűs arany fülbevaló került elő. Összsúlyuk 6.28 g. Karikájuk 2.1×1.3 cm, illetve 1.8×1.4 cm. Granulációkból összeállított kis gúla díszíti őket. A gömbök átmérője 1.35 cm. Ezek a gömbök granulációval övezett 3 kis gömböcskéhez csatlakoztak, amelyek egy további kis gömböcskével illeszkedtek a karikához.
2. A halott mellé áldozati állatként nyúzott lóbőrt helyeztek. Ennek maradványai a koponya mellett balról, orral keletre fekvő lókoponya, a lábak az emberi váz bal oldalán kerültek elő. A bőrt részben a lábszárakra terítették. A feláldozott ló idős, ca. 9-10 éves, 132,2 cm, alacsony testmagasságú, középkarcsú csontozatú mén volt (feje, csonkolt mellső- és jobb oldali hátulsó lábvége került múzeumba).
3. A lókoponya szájában archaikus típusú, ún. agancs oldalpálcás (kéttagú), csuklós, széles, vékony (6×6 mm), nagy vaskarikás (külső Átm.: 30 mm, belső Átm.: 22 mm) végű vas zabla volt.
4. Az arany fülbevalók mellett ezüst fülbevaló. A karikához 3 kis gömböcskével kapcsolódott egy két üreges félgömbből összeállított nagyobb gömb. Elveszett.
5. Gyöngyök a nyakon: (a rajz szerint sorban balról jobbra) 1 szabálytalan alakú borostyán, 9 db világos paszta, 1 átfúrt kagyló, 1 nyomott henger alakú borostyán.
6. 2 db üreges ezüstgyöngy, melyeket két-két félből forrasztottak össze. Bordázott hengeres alacsony nyak ül rajtuk. Alul lyukasak. Átm: 1.6 cm.
7. A jobb comb mellett vaskés. Elveszett.
8. A medencében két széthullott vascsat.
TISZALÖK
A Tisza gátjának megerősítő földmunkáit megelőző leletmentés során 1981-83-ban a területről már ismert Árpád-kori temető sírjain kívül – többek között – egy VII-VIII. századi temető közel 100 temetkezését sikerült feltárnunk, köztük a 270. sírt.
Tájolása ÉNy-DK, nagyméretű, téglalap alakú sírgödörrel jelentkezett (M: 130 cm, H: 300 cm, Sz: 160 cm). A sírgödör kevert betöltésében elkülönült egy téglalap alakú 250×90 cm-es, egységes szürke betöltés. Ezen belül jelentkezett az egykori koporsóra utaló elszíneződés. A koporsó H: 210 cm, Sz: 50 cm, benne háton fekvő, nyújtott helyzetű, 35-55 év közötti férfit temettek el. Koponyája hátra billent, jobb oldalára fordulva került elő. Jobb bordái hiányoztak. Csontjai közepes megtartásúak.
A 270. sír mellékletei:
1. Három tagú préselt ezüstveret a homloktól 8 cm-re, a sír aljától ugyancsak 8 cm-re. H: 3 cm.
2. A homloktól 5 cm-re egy kisméretű, téglalap alakú, szegecsekkel ellátott töredékes bronzlemez az előző verettel megegyező mélységben.
3. Három tagú préselt ezüstveret apró töredékei az előző bronzlemez mellől.
4. Három szegeccsel ellátott bronz felszerelőpánt az előző bronzlemez közeléből.
5. A töredékes ezüstveret mellől egy ezüstszálakkal díszített (tausírozott?) vasbujtató(?). H: 5 cm.
6. Aranylemez töredék a jobb lapocka végénél.
7. Szablya a bal kar belső oldala mellett. H: 96 cm.
8. A restaurálás során előkerült kisméretű vascsat a szablyáról.
9. Bordázott aranyszalagból készített szíjszorító a bal medencelapát pereme mellől, a szablya felületéről. 2.3×0.8 cm.
10. Bordázott aranyszalagból készült szíjszorító a combcsontról, a szablya mellől. 1.6×0.7 cm.
11-14. 4 db arany- és bronzlemezből préselt fonatos díszítésű veret. 2.3×2.3 cm-esek, összsúlyuk 3.5 g. Egy a jobb orsócsonton, egy a második csigolya alól, egy a bal medencelapát felett a második csigolya magasságában került elő és végül egy a bal lábszár külső oldala mellől, egy birka combcsontjának a végénél.
15. Lemezes szíjszorítóval ellátott bronzcsat a bal medencelapát peremén. H: 7.23 cm.
16. Ismeretlen rendeltetésű, ék alakú, lapos vastárgy töredékekben a jobb medencelapáton.
17. Vastőr a jobb combcsont belső oldala mellől. H: 33 cm.
18. Bronzból öntött, indás díszítésű, bizánci, rögzítőfüles csat a szeméremcsont elől. A vastőr nyelének belső oldala mellől, hátsó felével felfele került elő. H: 5.9 cm.
19. A bal lábszár külső oldalától 5-12 cm-re sertés lapockája (sin. humerus /juv./).
20. A bal lábszárcsont külső oldala mellett, illetve a két lábszárcsont alsó végénél lúd szárnya (humerus/radius-ulna) és combja (femur/tibiotarsus).
21. Két darab bronzdrót a sír földjéből.
TISZAESZLÁR
Az 1888-as tiszai árvíz után védőtöltés emelésére pár száz méter hosszú, 10-12 m széles és 1 m mély árkot ástak. Az ekkor szétdúlt avar temető leletei közt vitte be a múzeumba Jósa András a következő leleteket:
1. Aranylemezből bronzalapra préselt szíjvég, 2.4×1.6 cm. (jobbra)
2. Az előzőhöz hasonló nagyszíjvég, 5,2×2,2 cm.
3. Préselt aranyrozetta bronzfülecskével. Átm.: 2.6 cm.
TISZAVASVÁRI – Petőfi u. 49. 23. sír
Az Egyházerdei vasúti megálló közelében, a település K-i részén, a tiszalöki út közelében, Kabai Lajos telkén nagy kiterjedésű avar temető ásatását végezte Gombás András tiszavasvári tanító 1958-59-ben. A 23. (80×220 cm nagyságú) sírban 160 cm mélyen É-D-i tájolású női vázat bontottak ki. A megfigyelést a feltörő talajvíz nehezítette.
Mellékletek:
1. A jobb fül táján egy 1.8 g súlyú arany fülbevaló. A sodrott, 1.06×1.05 cm-es karikához granulációval díszített kisebb gömbök (4 db) csatlakoznak gúla alakban. A kisebb gömbökhöz ugyancsak granulációs díszű nagyobb (0.8 cm) gömböcskét forrasztottak.
2. A bal szemüregben bronzlemez töredéke. Elveszett.
3. A jobb csípőnél vasmaradvány.
4. A jobb váll felett vasmaradvány.
5. A jobb csípő mellett 6-8 cm-es körben vastörmelék.
6. Az állkapocs belsejében 7 szem gyöngy. Ma a következők vannak meg: Két irrizáló üveggyöngy; Két vízzöld ovális üveggyöngy.
7. A nyaklánc része lehetett egy kis bronzfülecske; A bal comb külsejénél, középtájon vaskés. Elveszett.
8. A Jósa András Múzeumban leltári számon állatcsontokat leltároztak innen, melyek azonban a sírleírásban nem szerepelnek:
a. Megnyúzott szarvasmarha bőrben maradt bal lábvége.
b. Juh lapockája.
