GÖRÖG VERET

A görög veretek kárpát-medencei forgalmával Torbágyi Melinda foglalkozott részletesen. Megállapítása szerint nem beszélhetünk pénzforgalomról, rendszeres kereskedelmi kapcsolatokról, csak alkalmanként idekerült pénzekről. Szabolcs megye görög veretei esetében a legvalószínűbb alkalom a Duna forrásvidékéről már a Kr.e. IV. században keletebbre vándorolt kelta törzsek által vezetett balkáni hadjárat Kr.e. 280-277 között. Az összességében sikertelen hadjárat után a kelták visszatértek kiindulópontjukra, a Kárpát-medence DNy-i részére, s valószínű, hogy jelentős csoportjaik költöztek a Kárpát-medence keleti felébe. Ezek az újonnan érkező csoportok hozhatták magukkal a megye három pontján megtalált görög vereteket is. A görög pénzek közül a „Nagy Sándor típusokat” használták leginkább. Ezeket Sándor utódai verették a nagy előd pénzeinek mintájára, azokat utánozva. Nem meglepő tehát, hogy Pátrohán is egy ilyen típusú pénz került elő.

A jelenleg – e korszakból – egyedüli aranyveret tárgyalásakor meg kell jegyeznünk, hogy adattári feljegyzésből további három aranypénzről esik szó Szabolcs megye területéről. E szerint Karád határában dohány alá szántottak, amikor Nagy Sándor aranypénzt találtak 1913-ban. Nagyhalászon, Kállay András birtokán 1914. áprilisában bukkantak szántás közben II. Philippos aranypénzére. Végül Kállósemjénben, a Kállay birtokon ugyancsak 1914-ben „egy durva veretű Lysimakhos féle aranypénzt és egy darab Nagy Sándor féle kopott aranypénzt leltek.”

Pátroha-–Malomér dűlő

1994-ben Virág Ferenc a Malomér dűlőben lévő földjén mezőgazdasági munkák közben egy Nagy Sándor típusú aranystatért talált. A lelőhely a községtől É-ra, a Belfőcsatorna és a Bíró-szigeti csatorna (valószínűleg mindkettő természetes vízfolyás vagy vízgyűjtő mélyedés is volt) között fekszik félúton. Egy hosszan elnyúló, lapos magaslatról van szó. A helyszínelés során igen sok középső és késő bronzkori cserép hevert a felszínen, találtunk néhány korongolt római kori és egy-két késő vaskori töredéket, valamint néhány nagyon kopott szemcsés anyagú, Árpád-kori(?) darabot is.

I. Seleucos idejéből való babyloni veret Kr.e. 311-305 tájáról. Előlapján balra néző, sisakos Pallas Athéné. Hátlapján jobb kezében babérkoszorút, baljában hajózási(?) jelvényt tartó, jobbra néző, álló Niké. Két oldalán és a szárnyai alatt szinte olvashatatlanná vált felirat: . . n i . , MI, ?, . LEXANDRO. Átm: 1,75 cm, 8,43 g.

I. Seleucos idejéből való babyloni veret Kr. e. 311-305 tájáról

RÓMAI ÉS V. SZÁZADI VERETEK

„Különleges szerepet játszik megyénk a legkésőbbi római korszakban, amelyben szinte folyamatos ,pénzforgalmat’ lehet megfigyelni. Hasonlóra az Alföldön, de még Pannoniában sincs példa…” – írja Bóna István. A nyíregyházi Jósa András múzeum 8 db császárkori és V. századi aranyveretet õriz. Közülük kettőt – a tiszanagyfalusit és az ibrányit – a III. század végén verték. A Felsõ-Tisza-vidékre nagyobb mennyiségben jutott el ekkoriban a római arany. A császárkori aranyveretek számát irodalomból ismert adattal  zaporíthatjuk: Porcsalmán, a temetőben Gyenes Zsigmond debreceni lakos bejelentése szerint Constantinus pénz került elõ.161 A tágabb régióból említhetjük a Polgár-Bivalyhalmon162 és a Sajó menti Köröm le-lőhelyen163 talált aureusokat. A sort tovább bővíthetjük: Beregszász/Beregovón és Mezőkaszony/Koszinón Probus, Beregsárrét/Kalnyikon Constantinus, Fornoson Maximinus aureusa látott napvilágot. A kárpátaljai 1500 db érem közül 45 db az arany. Sajnos időbeni megoszlásukra nincsen adatunk.

Legutóbb egy Hajdúnánás–-Csohány tanya, Cserepes csárda lelőhelyről származó Licinius veretről szereztünk tudomást Bocz Péter hajdúdorogi helytörténész jóvoltából. Ez egy 317-ben Arelateban vert, egy helyen átlyukasztott solidus.

Az arany jóval nagyobb százalékos arányban jelentkezik ekkoriban e régióban, mint azt az Alföldön általában megszoktuk. Magyarázatként felmerülhet e vidéknek Dacia provincia feladása után játszott kulcsszerepe. Nem lehet véletlen, hogy a közeli Ormód/Bresztovón talált kincs veretsora is éppen Diocletianustól kezdve folyamatos.

A Felső-Tisza-vidék geopolitikai szempontból különösen fontos szerepet játszott az V. század elejétől kezdődő időszakban. Jól mutatja ezt a solidusok megnövekvő száma, valamint a Hajdúnánás-tedeji kincslelet. A Jósa András Múzeum solidusainak sorát kiegészíthetjük olyan – a Felső-Tisza-vidéken előkerült – további darabokkal is, mint pl. a nyírbátori Báthori István Múzeumban 67.248.1. leltári számon nyilvántartott 3,5 g súlyú Nyírbátor lelőhelyű II. Theodosius solidus Nyírbátorból 1913-ban került a debreceni Déri Múzeumba egy II. Theodosius solidus.

Végül ugyancsak egy nyírbátori lelőhelyű II. Theodosius solidusról (Sabatier 14. Pl V.6.) értesülünk Gohl Ödön tanulmányából. A leírt verettel kapcsolatban Zoltai Lajos megjegyezte egy széljegyzetében, hogy a darabot látta, de nem vette meg. Valószínűleg azonos az Erdész Miklós által említett, 1914-ben Nyírbátor határában talált darabbal. Talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk e három egykorú pénz alapján, hogy Nyírbátorban vagy környékén egy éremkincs kerülhetett földbe. Annál is inkább, hiszen megyénk szomszédságából ismerünk arany kincsleletet: a már említett Ormód/Bresztovó-it, mely IV. század végén vert pénzekkel (Valens) záródik vagy az ugyancsak említett Hajdúnánás–-tedejit.

Itt kell említenünk a nemrégiben tudomásunkra jutott Ömböly–-Debreceni úti lelőhelyről származó solidust. Németh Péter információja alapján kerestük meg Kertész Imre nyugalmazott plébánost Budapesten, akinek a birtokában van egy Anthemius (467-472) solidus. A veret 1965-ben került elõ földmunkák során. A találók elbeszélése szerint más leletre nem akadtak. Előlapján a császár gyöngykoronás, szembe néző portréja, jobbjában lándzsa, baljában pajzs. DN ANTHEMI-VS PERPET AVG körirat. A hátlapon két álló alak közt kereszt. Körirata: SALVS REI – P-V-BLICAE CONOB.

Tiszanagyfalu

A század elején id. Liptay Ede ajándékaként 18 db római érem került múzeumba, köztük egy 4,10 g súlyú, 1,8 cm átmérője Diocletianus (284-305) aureus. Római veret 284-285-ből. A leletek nagy valószínűséggel Tiszanagyfaluban és környékén kerülhettek elő, ahol az adományozó élt. Előlapján IMP CC VAL DIOCLETIANUS PF AVG felirat és a császár babérkoszorús, balra néző portréja. Hátlapján IOV[I] CONSERVAT AVG körirat, valamint baljában lándzsát tartó, jobbra néző álló alak. Átlyukasztott.

Ibrány

Rubóczky Ilona mezőgazdasági munka során talált egy két helyen átfúrt Constantius aureust. 4,73 g, átmérőjű 1,8 cm. Előlapján CONSTANTI-VS N[OB] CAES, valamint balra néző császárfej. A hátlapon HERCVLI-CONS CAES SMAI körirat álló Hercules alakkal. Antiochiai veret. 293-295.

Nyírtét-Klár féle birtok

1958-ban kapáláskor Korponai Józsefné talált egy Arcadius (395-408) solidust, melyet 394-395-ben vertek.180 4,48 g súlyú, 2,1 cm átmérőjű. Előlapján DN ARCADI-VS PF AVG körirat és a császár gyöngydiadémos, köpenyes, páncélos balra forduló mellképe. A hátlapon VICTORI-A AVGGG M D, COMOB felirat. A császár balra nézve áll, baljában Victoria, jobbjában labarum. Bal lábával egy fogolyra tapos. Mediolanumi veret.

Máriapócs

(424-455) solidus. Előlapján DN PLA VALENTI-NIANVS PF AVG felirat, a császár mellképe gyöngyös rozettás diadémmal császári díszruhában jobbra fordul. Jobbjában mappát, baljában keresztet tart. A hátlapon VOT XXX MVL-T XXXX R M, COMOB körirat. A császár díszruhában szemben áll, előtte térdelő női alak. Római veret.

Ibrány

Ibrányból 1936-37-ben került múzeumba Marcianus (450-457) egy 4.50 g súlyú, 2 cm átmérőjű solidusa. Előlapján DN MARCIA-NVS PF AVG körirat. A császár mellképe szemben sisakkal, páncéllal. Jobbjában lándzsát, baljában pajzsot tart. A hátlapon VICTORI-A AVGGG Q CONOB*, Victoria jobb oldalra fordulva áll, hosszú keresztet tart. Constantinopolisi veret.

Nyíregyháza

Márföldi János (alsósimapusztai lakos) 1940-ben talált II. Theodosius (408-450) solidust adott el a múzeumnak. 4,38 g, átmérõje 2,1 cm. Elõlapján DN THEODOSIVS P F AVG körirat. A császár szemben sisakban, páncélban; pajzsot és lándzsát tart. A pajzson lovas alak. A hátlapon CONCORDI-A AVGG H CONOB* körirat. Constantinopolis szemben ül, fejét jobbra fordítja, glóbuson Victoriát és sceptrumot tart, előtte prora. Constantinopolisi veret.

Oros-Harangos

A ma Nyíregyházához tartozó Orosról Szokol Ildikótól 1983-ban vásárolt a múzeum a VII. számú főfolyás partján talált II. Theodosius (408-450) solidust. 4.5 g súlyú, átmérője 2 cm. Előlapján DN THEODOSI-VS P F AVG körirat. A császár szemben sisakban, páncélban; pajzsot és lándzsát tart. Hátlapján VOT XXX – MVLT XXXX £ CONOB*, sisakos alak jobbra nézve ül. Jobbjában keresztet, baljában pajzsot tart. Constantinopolisi veret 430-441-ből.

Magy

Magy belterületén, egy valamikori vízjárás magaspartján fekszik a lelőhely, ahol nagyobb mennyiségű szürke, korongolt cserepet lehet gyűjteni. 1991-ben kapáláskor Mester Andrea talált itt egy 4.30 g súlyú, 1.9 cm átmérőjű II. Theodosius solidust, melyet az eke kissé megrongált. Előlapján: a császár gyöngykoszorús portréja szemből, jobbjában lándzsa, baljában pajzs. DN THEODO-SIVS PF AVG. Hát-oldalán: sisakos, trónon ülő alak, jobbjában kereszt, baljában pajzs. VOT XXX-MVLT XXXX CONOB*. Constantinopolisi veret 430-441-ből.