JELENTÉS A CSENGERSIMA-KÖZTEMETŐ LELŐHELYEN VÉGZETT ÁSATÁSRÓL

2009. június 8. és 15. között feltárást végeztünk Csengersimán. Ennek oka az volt, hogy a falu temetője lassan betelik, s éppen ezért a már korábban felhagyott terület irányában kívántak terjeszkedni. Ezen  a területen azonban egy domb helyezkedik el, mely mesterségesnek tűnt. Oldalában már korábban is (1998-ban) került elő régészeti lelet: egy honfoglalás kori sír maradványa. Mivel a dombot – a sírok exhumálása után – el akarták planírozni, szükséges volt a régészeti felügyelet. A honfoglalás kori sír környékét és a domb előterét megkutattuk, de itt régészeti jelenségeket nem tapasztaltunk.

Az exhumálások befejezése után lehetőség nyílt a domb belsejének részleges megvizsgálására. A munkálatok megkezdésekor látható domb alsó része mintegy 120 cm magas, 10-15 m átmérőjű mesterséges halomnak (kurgán) bizonyult, melyet utólag, valamikor a XVIII. században, esetleg a XIX. század elején magasíthattak meg. (A újkori sírok nem vagy csak minimális mértékben bolygatták meg az eredeti halmot.) A kurgánt az eredeti humuszra terítették szét, befedve az itt eltemetett gazdag hamvasztásos sírt. Ez gyakorlatilag a domb teljes (feltárt) területére kiterjedt. A kurgán közepe alatt két kisméretű, hamvakkal és leletekkel teli téglalap alaprajzú gödör került elő, melyek közül az egyiket egy későbbi gödör csaknem teljesen megsemmisített.  A területen igen sok faszenet, kalcinált csontot találtunk. Rengeteg megolvadt, alaktalan bronzrög, néhány arany tausírozású vastárgy, egy alaktalanná olvadt ezüstedény(?) darab, láncingdarabok, valamint korong nélkül készített és korongolt kerámia – köztük bélyeges terra sigillata – került elő. Ez utóbbi alapján a temetkezés az II. század második felére keltezhető, s a mai Magyarország területén ez az első ilyen típusú temetkezés. A kárpáti kurgánok népéhez köthető, amelyik alapvetően dák, ám a kerámiaanyag germán jellegzetességeket mutat.

A levédetett domb feltárása nem teljes, így a fel nem tárt részeken további leletanyag várható.

Az ásatáson részt vett: Bakos János és Bocz Péter technikus, Bacskai István, aki fémkeresővel segítette a munkánkat, valamint Fábián László, a Csengeri Múzeum igazgatója.

Istvánovits Eszter-Jakab Attila