Révész László

Eperjeske


Az első sírra homokhordás során munkások bukkantak rá, majd a helyszínre siető földbirtokosok tártak fel 2-5. sírokat 1920 tavaszán. A további leletmentő ásatás újabb három sírt eredményezett (6-8. sír), de a teljesen átkutatottnak vélt kerületen 1925-ben ismét egy lovassír látott napvilágot.


Eperjeske

Feltehetőleg nagyobb sírszámú temető hírnökei lehetnek a megmentett leletek. Erre utal az is, hogy a kilenc síros temetőrészletben egyetlen bizonyosan női sír sincs. A feltételesen nőként meghatározott temetkezések közül az 1. sírból csak lószerszám maradt meg, a negyedik melléklet nélküli, a 7. sír mellett csak egy hajkarikát leltek. Nem bukkantak rá gyermeksírokra sem. A megmentett sírok három sorba rendeződnek. A kiemelkedő rangú vezetőket a 2. és a 3. sírban találták, méltóságukat lovastemetkezés, tarsolylemez és aranyozott ezüstveretes készenléti íjtegez jelezte. Lovat ezenkívül csak az 5. sírban nyugvó harcos mellé tettek, az 1. és az utólag előkerült 9. sírból lószerszám került elő. A többi sír csak szerény mellékleteket (hajkarikák, pántkarperecek) tartalmazott.

A megmaradt leletek alapján az eperjeskei temetőt a X. század első felében használhatta a honfoglaló magyarok egy rangos közössége. A két vezéri sír a korszak legrangosabb vezetői közé tartozó férfiakat rejtette, feltehetőleg a fejedelmi kíséret tagjai lehettek.

 

TARSOLYLEMEZ (2. SÍR)

Töredékes, jelenlegi magassága 10 cm. A tarsolylemez felső harmada hiányzik. Az előlap aranyozott ezüstlemez, díszítése háromlevelű palmettacsokrokból álló, végtelenbe szőhető palmettaháló. A levelek szegélyét és tövét ívelt, poncolással kialakított, vonalkázott mezők ékesítik, felületükön pontvonalas minta látható. Az aranyozott hátteret nem kalapálták vissza. A szegélyt nagyméretű, félgömbfejű szegecsek ékesítik, melyek az elpusztult hátsó lemezt is rögzíthették. Díszítése alapján legközelebbi párhuzama a szolyvai tarsolylemez.

A 2. sírból előkerült tarsolylemez és annak részletei (Fotó: Hapák József, A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A 2. sírból előkerült tarsolylemez és annak részletei (Fotó: Hapák József, A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

 

TARSOLYLEMEZ (3. SÍR)

Ezüstlemez, a háttér aranyozott. Felületét függőlegesen futó sáv osztja két részre. E sáv szegélye vonalkázott díszítésű, közepén csúcsukkal lefelé hajló palmettalevelek sora húzódik. E motívum a hajdani veretes tarsolyok zárószíját idézi, egyik példájaként annak, hogy a tarsolylemez eddigi díszítése textil vagy bőr rátétes előképek felhasználásával alakult ki. E sávra támaszkodnak két oldalt a lendületesen ívelt palmettacsokrok, melyek közé a lemez szegélyéről induló háromlevelű palmetták ékelődnek. A leveleknek csak a felső szegélye vonalkázott, valamint a tövüknél látható ívelt sávok, melyekből az erezetet idéző pontvonalas minta indul. A lemez szegélyét körben félgömbfejű ezüstszegecsek kísérik, melyek a bronz hátlapot az előlaphoz rögzítették. A zárószíjat idéző sáv két végét egy-egy nagyméretű, teljes felületén aranyozott, öntött rozetta díszíti, ezeknek a függesztő és a zárószíj rögzítésében is szerepük lehetett. Feltehetőleg voltak olyan bőrtarsolyok is, melyek a tarsolylemezek módjára záródhattak, nem pedig középen bújtatós verettel. Ezek emlékét őrizheti e két díszítőelemmé vált rozetta. A tarsolylemez mintájának háttere aranyozott, de nem visszakalapált, hanem egy síkban tartott.

A 3. sírból előkerült tarsolylemez és annak részletei (Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A 3. sírból előkerült tarsolylemez és annak részletei (Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum)

A szerző, Révész László engedélyével.

Forrás: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum